Közel 250 ezer forintot fizetett ki tavaly decemberig egy kismama budapesti szülészorvosának várandóssága ideje alatt. Fogadott orvosa a vizsgálatokért 8-12 ezer forintot kért. Néhány kontroll a magánrendelőben, többségük azonban a közfinanszírozott kórházban történt. Miután decemberben a baba megszületett, a doktor megkapta az előre, szóban kialkudott 120 ezer forint. Az anyuka boldog és elégedett volt, megkapta, amit várt: külön szobát az állami intézményben, szülésze kedvesen, figyelmesen és szakszerűen látta el, az asszony biztonságban érezte magát. Fekete tarifa – így nevezte a szülést követően orvosának fizetett hálapénzt az a nő, aki Fernezelyi Borbála szociológusnak vallott egy mélyinterjúban. Arról beszélt, alapvető információkat sem kapott meg választott szülészétől, az ellátással nem volt elégedett, a szakembernek nem volt hálás, de betartotta az előre, szóban kötött „szerződést”, és miután megszületett a baba, fizetett. Minderről a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Társadalmi Nem– és Kultúrakutató Központjának múlt heti minikonferenciáján számolt be a doktorijára készülő fiatal kutatónő, hozzátéve, beszélgetéseiből az is kiderült, a szülészek előre megmondják, mennyi paraszolvenciát kérnek, amit a folyamatos rendelkezésre állás fix tarifájának neveznek. Az árat a várandós nők is elfogadják, bár ők inkább azért fizetnek, hogy beavatkozás-mentesen, saját elképzeléseik szerint szülhessenek. Speciális terület a szülészet, ahol sokkal inkább érvényesül a piaci szemlélet, ugyanakkor összemosódik a szolgáltatásvásárlás és a hála kategóriája – mondta a szociológus. Hasonlóképpen vélekedett Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő és jogfejlesztő civil szervezet ügyvezető igazgatója, aki azonban arra is felhívta a figyelmet, az egyetlen szakterület, ahol a jogszabályok szerint térítésmentesen lehet orvost választani, az éppen a szülészet. Úgy vélte, a paraszolvencia esetében a kulcsszó a kiszolgáltatottság, hiszen a beteg nem tudja, hová kell mennie, mit kell tennie, amikor bekerül az ellátórendszerbe. Az orvostársadalom egy szűk rétegének pedig továbbra is érdeke, hogy fennmaradjon ez védtelenség, ahogyan a jogszabályok suta megfogalmazása és alkalmazása ugyanezt szolgálja. A szabad orvosválasztás mítosza álszentség – fogalmazott, hiszen a TASZ-hoz érkező beszámolók szerint a várandósok a terhesgondozás ideje alatt a választott orvosnak és szülésznőnek akár 300-500 ezer forintot is kifizetnek, amennyiért már egy magánklinikán is igénybe vehetnék az ellátást. Hová fizessünk? Túlzónak nevezte ezeket az összegeket dr. Csákány M. György, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályának vezető főorvosa, bár abban egyetértett a TASZ képviselőjével, hogy a kiszolgáltatottság miatt fizet a beteg, aki szaktudást vásárolna, mert tudja, hogy az orvosok gyakorlatában is nagy a különbség. Dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor pedig azt mondta, a magánklinikák árainak negyedét sem éri el a szülészeknek fizetett hálapénz összege. Honlapja tanúsága szerint egy budapesti magánklinikán választott orvossal és szülésznővel az ellátás 380 ezer forint, az ár tartalmazza az újszülött ellátását, négyszeri étkezést és a kétágyas szoba árát négy napra. Ugyanez az ellátás ügyeletes szakemberekkel 250 ezer forintba kerül, a külön szobáért 22 ezer forintot kell fizetni naponta, a terhesség alatti vizsgálatokért alkalmanként tizenöt-húszezret. Hetven és százezer forint közötti paraszolvenciát fizetnek a szülő nők a nőgyógyásznak – mondja a lapunk által megkeresett, harminc éve praktizáló, települési védőnő. Ezt tűnik alátámasztani az a hat, közép-kelet európai országban készült felmérés is, amelynek hazai adatait Baji Petra, a BCE munkatársa ismertette a konferencián. Eszerint harminc- és kétszázezer forint közötti összegeket fizet a magyar nők 70 százaléka a szülészeti ellátásért, a szülész kiválasztásánál az adott orvos ismertsége minden más tényezőt kenterbe ver. Nem csak a biztonságuk érdekében fizetnek az asszonyok a védőnő szerint, hanem azért is, mert „bevett szokás”. Egyre kevesebben tudják azonban vállalni az összeget, amelyet az orvosok előre kérnek, így inkább nem is választanak szülészt, hanem eljárnak a területi szakrendelőbe gondozásra, és „beesnek” szülni a kórházba, igaz, az esetek 80 százalékában ekkor is fizetnek hálapénzt – bár kevesebbet. Idegenként bekerülni a szülészetre a legrosszabb – vélekedett a BCE konferenciáján Rákóczi professzor, aki szerint legális szerződésekkel kellene tiszta helyzetet teremteni, amely a várandós nő, a választott orvos és szülésznő között jönne létre. A szabad orvosválasztásra igény van, amelyet egy több-biztosítós rendszer tudna kiszolgálni. Míg egy ilyen rendszer kialakításáról a TASZ ügyvezetője szerint is társadalmi vitát kellene folytatni, Csákány György úgy vélte, elegendő lenne az is, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tulajdonosi szemlélettel működne, így a paraszolvencia vagy a magánszolgáltatónak fizetett pénz az OEP-hez is befolyhatna. Jó menedzser sokat keres Most már azt a beteget is viszi a főorvos, akitől csak reméli a hálapénzt – mondta dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke, aki szerint a hálapénz nem speciális a nőgyógyászatban sem, az egész rendszert mérgezi, a szakorvosképzést minden szakterületen hátráltatja. Úgy vélte, a betegek szűk rétegét érdekli csupán a kórházi hotelszolgáltatások színvonala, inkább a szakmai ellátás minőségét szeretnék megismerni, mind az adott intézményre, mind az adott orvosra vonatkoztatva. Erre azonban egyelőre nincs lehetőségük, ezért a páciensek ma annak alapján választanak orvost és fizetnek hálapénzt, hogy a doktor hogyan menedzseli saját magát. Az MRSZ a múlt héten egyébként állásfoglalásért fordult Polt Péter legfőbb ügyészhez, vajon jogtalan előnynek minősül-e, ha az orvos nem kér előre paraszolvenciát, ám utólag elfogadja a hálapénzt. A minikonferencián dr. Gajda Ágnes, a Bírónők Egyesületének elnöke azt mondta, nehezen bizonyítható az egészségügyben a korrupció, ám a jogszabályok szerint mindkét fél büntethető érte. Igaz, a passzív szereplő, azaz orvos súlyosabban, hiszen ő él vissza a beosztásából eredő pozíciójával. Ugyanakkor a bírónő azt is kifejtette, a jelenség kriminalizálásával nem lehet megoldani a helyzetet, kérdésként felvetette azt is, elképzelhető, hogy a döntéshozók részéről tudatos törekvés a betegek „terelése” a magánellátás irányába? Új irányelv beválik? A nemzetközi protokollt átvéve, erre alapozva kellene ellenőriznie az OEP-nek az ellátásokat, nem pedig a hazai nőgyógyász társadalomra írni az irányelveket – mondta Csákány György, aki szerint a születések számát tekintve túl sok a nőgyógyász hazánkban, hiszen nálunk százezer szülésre ugyanúgy 1500 orvos jut, mint Angliában hatszázezerre. Az új szakmai protokollra, amely július 1-jével lép életbe, Rákóczi István hívta fel a figyelmet, hiszen eszerint már nem csak orvos, hanem szülésznő is végezhet terhesgondozást, ami a professzor szerint – a szülészek fogyatkozó számát tekintve – jó irány. A változással kapcsolatban a védőnő azonban szkeptikus, és tart attól, hogy júliustól több lesz a veszélyeztetett terhes, akiket viszont az új irányelv szerint is orvosnak kell felügyelnie. A várandósok hetven százalékánál lehet valamiféle okot találni erre, elegendő egyetlen korábbi spontán vetélés, vagy művi abortusz ahhoz, hogy bekerüljön a terhességi kiskönyvbe a „V” betű. Nem tettünk semmit, mert nem kérdezték Trendként érzékelhető, hogy változik a fogyasztó, aki egyre szélesebb körben informálódik a terápiákról és lehetőségekről – mondta a rendezvényen Kiss Katalin, a Szinapszis Kft. vezető kutatója, aki felméréseik eredményeire alapozta azt a véleményét, hogy változik a fehér köpeny mítosza. A páciensek tisztelik ugyan az orvost, de másfajta szolgáltatást várnak el tőle mint korábban, ugyanakkor egyre fogyatkozik az állami egészségügyi szolgáltatásokba vetett bizalom. Ennek megfelelően emelkedik azoknak a száma, akik nem adnak hálapénzt, hanem inkább a magánellátóktól remélnek gyógyulást, ám többségük kritikusabban tekint erre a szektora mind az orvos- és ápolásszakmai ellátás, a várakozási idő, a kommunikáció, mind pedig a körülmények tekintetében. Persze a magánellátást azok veszik leginkább igénybe, akik amúgy is többet fizetnek járulékarányban, miközben a kutatások arra utalnak, hogy az elmúlt években szignifikánsan csökkent a köpenyek zsebébe csúsztatott borítékok száma és vastagsága is, a legutóbbi Szinapszis felmérés szerint átlagosan 40-50 ezer forint csúszópénzt fizetnek a betegek. Egy néhány héttel ezelőtt szült kismama azt mondta, ő is ötvenezret hagyott a kórházban. Nem választott orvost, a szakrendelőben nem fizetett a vizsgálatokért, mert nem futotta rá, és az ügyeletesnél szült egy megyei kórházban. Mesélte, kicsit megijedt, amikor a nagyon fiatal szülészorvosnőt meglátta, de a vajúdásnál segédkező szülésznő már harminc éve volt a pályán, és a szülés is problémamentes volt. Ehhez kellett egy kis szerencse is – vélekedett a fiatal anyuka, aki azt mondta, ő valóban hálából adta a pénzt az orvosnak és a szülésznőnek – fele-fele arányban. A nőgyógyászati szakmai kollégium volt tagjaiként mit tettek a hálapénz megszüntetésért? – szegezte a kérdést a BCE rendezvényének végén Rákóczi Istvánnak és Csákány Györgynek Kapronczay Stefánia. Semmit – érkezett a válasz a professzortól –, mert a döntéshozók soha nem is kérdeztek róla bennünket, és amúgy sem vették figyelembe, amit mondtunk. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2014-04-29