Az ember társas lény és az emberiség fennmaradását pont az segítette, hogy az emberi közösségek együttműködésre, együttérzésre és szolidaritásra épültek. Az emberben ez biológiailag kódolt képesség. Az ősi társadalmakban a törzs volt a „világ” és egyértelmű volt, hogy ki a „mi emberünk” és ki az ellenség. Egy más bőrszínű arc például már a növekvő csecsemőnél is alacsonyabb felismerési szintet eredményez egy idő után, mint a saját köréhez tartozó. A mai világunkban azonban el kell szakadnunk ettől a hagyománytól, mert egy másik társadalmi közegben élünk. A „mi és ti” közötti hasadások nem csak kedvezőtlen személyes, hanem társadalmi folyamatokat is elindítanak. A társadalmi demokrácia alapja a sok-sok „mikrodemokrácia” a hétköznapi tereken és közösségekben. A kirekesztő közösségek, ahol „mi vagyunk a jók és normálisak”, a másik közösség pedig ellenség, nem gyógyítóak, sőt. Hasonló történetek eshetnek meg az ilyen közösségekben, mint a törzsben, ahol a kirekesztés legtöbbször az egyén halálát is eredményezte – könnyen sodródnak a kirekesztettek az önpusztításba.

Az ágazati hivatásrendek segítségével tették rendbe az egészségügyet

Sören Aabye Kierkegaard dán filozófus, teológus, az egzisztencializmus előfutára 160 éve, 1855. november 11-én halt meg.

Az idei Fenntarthatósági Csúcs konferencia fókuszában az emberi és társadalmi értékek válsága áll. Világunk stabilitása felbomlott, s ennek oka és megszenvedője az ember is, aki társadalmakban él, s annak értékrendjeit automatikusan átvette.

Fidesz: erősödött az állami felelősség az egészségügyben az elmúlt négy évben