Nincsen megtartó életpályamodell, az egészségügyi rendszer átalakítása nem világos, és a hálapénz is elriasztja a fiatal orvosokat attól, hogy a hazai betegellátásban dolgozzanak, és az Unió kapui is nyitva állnak azok előtt, akik külföldön vállalnának munkát. Van e „Élet? Pálya? Itthon?” – tették fel a kérdéseket a LAM-Klub szerdai estjén a szervezők, ahol az orvosi életpályamodellről, a rezidensek helyzetéről és a migrációról beszélgettek a résztvevők. Mint már oly sokszor, a szakmai beszélgetés végül oda futott ki, hogy a magyar egészségügy „rákfenéje” a hálapénz, amely elriasztja a fiatalokat, torzítja a képzési rendszert. Amíg ezt nem számolják fel, addig nem lesz átalakítható az ágazat. Sajnos a legfrissebb felmérések sem abba az irányba mutatnak, hogy megszűnik a hálapénz. A Transparency International Magyarország december 9-én nyilvánosságra hozott felmérése szerint az elmúlt évben a legtöbb kenőpénzt hazánkban az egészségügyben fizették ki a megkérdezettek. Míg tavaly a válaszadók 18%-a adott paraszolvenciát, addig 2010-ben már 26%-uk, így világviszonylatban kimagasló a csúszópénz gyakorisága a magyar egészségügyben. „Az ügyvédről vagy az autószerelőről tudjuk, mennyit kér a munkájáért, csak az egészségügyi szférában nem tisztázottak a viszonyok” – mondta felvezetőjében dr. Kapócs Gábor, a LAM-Klub alapítója, a LAM főszerkesztője, aki szerint a hálapénz-jelenség akadályozza leginkább az egészségügy átalakítását. Úgy véli, az elmúlt 15 évben megállt az idő, hiszen a Magyar Orvos 1995-ben megjelent egyik számában ő maga is felhívta a figyelmet arra, hogy életpályamodellt kell felvázolni annak érdekében, hogy megtartsuk a hazánkban végzett orvosainkat, ám ez azóta sem történt meg. Eddig lehetett halogatni a szakorvosképzés problémáinak megoldását, mára azonban tárva nyitva vannak az unió kapui, így nem sok esély van arra, hogy itthon maradnak a fiatal orvosok – mondta előadásában Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke. Bár a röghöz kötési rendelet módosítása júniusban némi optimizmusra adott okot, mára a pozitív hatás kevéssé érvényesül. Az idén 663 végzős 73 százaléka jelentkezett szakorvosi képzésre, de mintegy százan „eltűntek” a rendszerből. Végül az összes, szakképzésbe belépő közül 377-en írták alá a szerződésüket, miközben 404 kezdő orvosi állást nem töltöttek be. Bár az egészségügyi államtitkárság a Szövetség javaslataira nyitott, Papp Magor szerint a kormánynak kiemelten kellene kezelnie az egészségügyet, ugyanis a gazdaság rossz helyzete nem lehet indok arra, hogy ne lehessen forrást allokálni az ágazatba, mert e nélkül 2015-16-ra nem lesz szakorvos. A probléma nem tűr egy évi költségvetési halasztást sem. Véleménye szerint a szakképzési problémák nem változtak, mindössze azért kerültek most a felszínre, mert ma a pálya elején kell meghoznia a kezdő orvosnak a döntést arról, hol helyezkedik el, míg korábban ez a törzsképzés után merült csak fel. A Rezidens Szövetség felmérései azt mutatják, hogy a pályaelhagyó fiatalok négy fő okot jelöltek meg, amiért kilépnek a közfinanszírozott egészségügyből. Az alacsony bérek miatt nincsen lehetőségük önálló életre, családalapításra, de emellett nagyon komolyan elutasítják a hálapénzzel terhelt rendszert. A paraszolvencia kiküszöbölésére az államtitkársági egyeztetéseken is felhívták a figyelmet a zöldkeresztes mozgalomra, amelyhez, ha elindulna, az idén végzettek 93%-a csatlakozna. Ennek lényege, hogy megdupláznák mindazok nettó fizetését, akik vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt. Bár lehet finomítani a zöldkeresztes mozgalom ötletét, „de addig nem lehet felszámolni a korrupciót, amíg elfogadott, hogy az egészségügy finanszírozása borítékokon keresztül történik” – mondta Papp Magor. A sokat emlegetett lépcsőzetes béremelés nem jelent megoldást, mert a szakadékot nem lehet két ugrással átugrani. A szakmai fejlődés lehetőségei minőségi szempontból is nagyon rosszak, a középkorú szakemberek elvándorlásával megszűntek a szakmai műhelyek. Nincsen rendszerszintű szakorvosképzés, a rezidensek nem jutnak megfelelő számú műtéthez a kellő gyakorlat megszerzése érdekében. Végül sokakat elriaszt a szakmában jellemző gyors kiégési folyamat. Míg az első- és másodéves hallgatók 90 %-a újra az orvosi pályát választaná, az ötöd- és hatodévesek fele már nagyon erősen kiábrándult. „A legális magánszektor helyett funkcionális megalkuvás van a magyar egészségügyben” mondta előadásában dr. Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgató-helyettese. Ez alól csak a fogorvosok a kivételek, hiszen 50%-uknak OEP szerződése sincs. Az elmúlt évtizedekben minden egészségügyi kormányzat a hálapénz miatt bukott el, jó lenne, ha a mostani vezetésnek nem emiatt kellene távoznia, ám ehhez a lehető leggyorsabban kellene orvosolni a paraszolvencia problémakörét. Balázs Péter rámutatott, a romló demográfiai adatok, a pályaelhagyók és a külföldön munkát vállalók magas száma mellett az egyetemi források is kimerülni látszanak. Míg 30-40 évvel ezelőtt évente 1100 orvost képeztek, mára 6-700 fős évfolyamok vannak, a hiányt a külföldi hallgatók töltik ki, a „diploma-export” aránya 2000. óta 24 % volt. Mára a rendszerváltozás és az uniós tagság miatti bevándorlási kedv is alábbhagyott, 1988-2009 között 2563 orvos jött hazánkba. A migrációs veszteségi adatok szerint megközelítőleg 7000 orvos nem jelenik meg az adatbázisban, akik a diplomájuk, képesítésük szerint dolgozhatnának, de „nem tudjuk, hol vannak”. Bár a magyar társadalombiztosítási rendszer a kilencvenes évek elején a bismarck-i alapokról indult, mára az Egyesült Királyságban működő beveridge-i modellre hajaz, amely kiemeli a bismarcki rendszerből az egészségügy természetbeni ellátását, s adóból finanszírozva terjeszti ki az állampolgárokra a költségeket, s egyes ágazati infrastruktúrák állami tulajdonba kerülnek. A jelenlegi, „hálapénz-alapú” rendszert Balázs Péter szerint nem lehet csupán azzal megoldani, hogy pénzt pumpálnak az egészségügybe: „Tisztességes piaci viszonyokat kell teremteni, különben az orvosok oda mennek, ahol szaktudásukat megfizetik.” „Nyolc évvel ezelőtt senkit nem érdekelt az a felmérés, ami már 2002-ben előre jelezte, hogy milyen mértékű munkaerő elvándorlás várható majd az uniós csatlakozásunkat követően” – nyitotta meg előadását dr. Bodosi Mihály, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar Idegsebészeti Klinikájának professzora. Az akkor megkérdezett 1200 egészségügyi dolgozó közel fele foglalkozott a külföldi munkavállalás gondolatával, az orvosok 9, a szakdolgozók 12 %-ának konkrét migrációs tervei voltak. Uniós csatlakozásunkat megelőzően a százezer lakosra jutó orvosok száma 364 volt, az Egyesült Királyságban ugyanez az arány 164, Svédországban 299, míg Ausztriában 326 volt. Ma éppen ezekbe az országokba vándorolnak ki a magyar orvosok, így míg ott folyamatosan emelkedik, nálunk rohamosan csökken az arány. (Az Eurostat 2008-as adatai szerint vannak olyan régiók hazánkban, ahol 2008-ban már kevesebb mint 210 orvos jutott 100.000 ellátottra.) A munkaidő-irányelvek szabályozása miatt nálunk harmadával több orvos szükséges ugyanazon feladat ellátására. Az orvosok száma nem csupán a migráció és a pályaelhagyás miatt alacsony, hanem azért is kevés a rezidens, mert szűkül az erre fordítható pénzügyi keret. A rezidens rendszerű képzés bevezetése óta az üres állások száma 2200-2500 között mozog, a béralappal is rendelkező állások száma azonban csak 1800. Távol tartja a pályától a kezdő doktorokat a bruttó 129.500 forintos, alacsony fizetés, az egészségügyben jellemző eszközhiány, a financiálisan magára hagyott rendszer, az életpályamodell hiánya. A rezidensrendelet módosítása a professzor szerint tűzoltó munka volt, de a rendszer most is hordozza azokat az összetevőket, amelyeket sürgősen meg kellene változtatni ahhoz, hogy a kezdő orvosok ne vándoroljanak el hazánkból. Sajnos, ismerve a magyar törvénykezés lassúságát, a korrigálás nem várható egyhamar. Dr. Kapócs Gábor az est folyamán bejelentette, a jövőben szeretnék kiemelten kezelni a rezidensek ügyét, ezért megállapodást kötöttek a pályakezdő orvosokat képviselő Szövetséggel arról, hogy fórumain a LAM hangot ad az őket érintő problémáknak. * * * A LAM-Klub rendezvényén részt vettek az ágazati szereplők is, véleményüket az Élet? Pálya? Itthon? - Zűrzavar és káosz című anyagunkban olvashatják. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya Táblazvázlatok: Dr. Bodosi Mihály előadása Dr. Balázs Péter előadása Dr. Papp Magor előadása Kapcsolódó anyagok: Élet? Pálya? Itthon? - Zűrzavar és káosz A megalázó hálapénzrendszer Az egészségügy megmentőre vár - dr. Kapócs Gábor írása