Közhiedelem, hogy az édes ételek komfortérzést váltanak ki, javítják a hangulatot, különösen, ha csokoládéról van szó. Ugyanakkor, manapság szokás a szénhidrátok (a következőkben CH) csökkentését javasolni, különösen azokat, amelyeknek magas a glikémiás indexe. Így annak a vizsgálata, hogy a CH és a hangulat között van-e kapcsolat, nem a puszta kíváncsiság kielégítése és, ha valóban van, használható-e ez a tulajdonság terápiás céllal? A puzzle legegyszerűbb darabja annak a megállapítása, hogy van összefüggés. Igaz, hogy nem minden tanulmány jutott erre az eredményre, de nagyon sok igen. Így például kimutatták, hogy a szénhidráttal való táplálás javítja a hangulatot (perceken belül, de néha csak percekre), különösen olyan helyzetekben, amikor a CH-hoz jutás addig akadályoztatva volt, mondjuk erős testmozgás alatt. Fordítva, a CH megvonás gyakran rossz hangulathoz vezet. Kimutattak genetikus faktorokat is: az édesség iránti sóvárgás esetekben 30% örökletes faktort találtak. Az édesség iránti vágyakozás, vagy annak preferálása a depresszió bizonyos fajtájának, a szezonális affektiv zavarnak (SAD) tünete lehet. Kutatók szerint a SAD oka a szerotonin egyensúly zavara. Sőt, van, aki szerint ez az igény az édességre, előre jelezheti a depresszió pozitív válaszát bizonyos kezelésekre (pl. fényterápiára). Azokban az országokban, ahol nagy a cukorfogyasztás, gyakoribb a depresszió, de ennek számtalan magyarázata lehet. Sok vizsgálat próbálta a depressziót és a magas vércukor-értékeket összekapcsolni, eredménytelenül. Ugyanakkor voltak vizsgálatok, amelyek szerint, ha a betegeknek krómot adtak (ami a cukor-egyensúlyt javíthatja), akkor csökkent a depresszió, különösen azoknál, akiknél előzőleg a CH igény jelentkezett. Hasonló vizsgálat volt az, amelyben stresszre hajlamos betegeknél kevéssé jelentkezett depresszió a stressz következtében, ha CH gazdag diétát kaptak (szemben a protein gazdag diétával). Mindez azt sugallja, hogy valóban vannak olyan emberek, akiknek a hangulatát javítja az édes táplálék és, hogy ezek tudják is ezt a tényt. Az azonban nem tisztázott, hogy terápiás szerként, vagy hosszantartó jó hangulat elérésére használható-e az édes táplálék, nem beszélve magáról, az egészségről. Egyelőre nincs elég adatunk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Hasonló a helyzet a csokoládéval. A csokoládé is édes étel, de e mellett számos neurofarmakológiai összetevője is van (pl. methilxantinase, biogén aminok és cannabinoid szerű zsírsavak). Van olyan vizsgálat, amely szerint, ha egészséges emberek esznek csokoládét, az javítja a hangulatukat, de csak nagyon rövid időre. Ugyanúgy, mint az édes ételre való sürgető igény, a csokoládé kívánása is tünete lehet pl. premenstruális szindrómának. Az ilyen „kívánás” valószínűleg nem a szokásos csokoládé feletti örömérzetnek egy magasabb foka, hanem önálló tünet. Egyes vélemények szerint a csokoládé iránti vágy az öngyógyítás egyik formája, különösen szerotonininhoz köthető depresszióknál. Egy másik teória szerint magnézium hiány áll fenn és a csokoládé jó magnéziumpótló. Megfelelő vizsgálatok nélkül nem tudjuk, hogy ezek a teóriák valósak-e, vagy sem. Az érem másik oldala, hogy vannak, akik a csokoládé-vágyat az alkoholhoz, vagy droghoz hasonló szenvedélybetegségnek tartják. A csokoládé szeretete valóban hedonisztikus elemeket tartalmazhat. Ugyanakkor lelkiismeret furdalást is kiválthat, és ez az ambivalencia is hasonló ahhoz, amit a szenvedélybetegek éreznek. Ez mind nagyon érdekes de, ha alaposabban megnézzük, a csokoládénál nincs az az emelkedő dózis, vagy dózisfüggés, mint az alkoholnál, drogoknál, vagy játék-szenvedélynél. Összefoglalva, az édes étel (beleértve a csokoládét is) egyeseknél hangulatjavító, pszichológiai és fiziológiai okokból egyaránt. Az még nem tisztázott, hogy terápiás eszközként alkalmazható-e, és természetesen ezeknek az ételeknek egyéb hatása is van, például az energiára és a lipidekre. Forrás: WONCA Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna