A CEU Cognitive Department Center fiatal kutatói által szervezett Conference on Cognitive Development több szempontból is kiemelkedő volt számomra.

Feltehetően a fiatal kutatók által történt szervezésnek köszönhetően hatalmas területet ölelt fel és több "hot-topics"-ot is tartalmazott a tematika: A gyermek fejlődésének vonatkozásában a fonológiai és lexikális fejlődés, a kognitív fejlődés több aspektusa (tudatelmélet, true-false belief), a memória és metamemória kérdésköre, külön szimpóziumot kapott a tulajdonjog kognitív oldala, a összehasonlító viselkedés-kutatás (különösen csimpánz, kutya és farkas relációkban, de itt kapott helyett az újszerű developmental cybernetics is), preverbális és prelexikális kommunikáció, és az agyi képletek, a cortex korai fejlődése (főleg NIRS vizsgálatok segítségével).

Outsiderként nehezen tudtam néhány specialitást és szubspecialitást követni, és nem tudtam minden előadást meghallgatni, ezért csak szubjektív megítélés szerint néhány előadást emelnék ki beszámolómban.

A két keynote speaker (Ellen M. Markman, Stanford University és Josep Call, Max Planck Institute) közül a "A memória és metamemória emberszabásúaknál" című előadást követtem. Josep Call már az előadása kezdetén tisztázta, hogy meglátása szerint a jelenlegi metodológiával mi tisztázható és mi nem a főemlősök kognitív és metakognitív képességeinek vizsgálatában. Meglátása szerint egy főemlős valódi emlékkezelése feltárhatatlan probléma a tudomány számára. A remekül felépített előadása során egyszerű kísérletsorozatok segítségével, többek között a főemlősöknél az alvás különleges, interferenciáktól védő, vagy információkat rendező szerepét mutatta be. A meta-memória főemlősöknél történő vizsgálata erősen korlátozott, hiszen nem használhatunk fejlett nyelvi eszközöket, absztrakciókat. Az egyik kísérlet során lehetőség nyílt vizsgálni, hogy lehetnek-e bizonyos metakogniciós képességei a főemlősöknek. A kísérlet során a sikeres emlékezést magas értékű étellel jutalmazták, sikertelen választ esetén nem járt jutalom, míg a kérdés "passzolásával" (ezt csimpánz esetén sikerült tesztelhetően megtanítani egy szimbólum segítségével) közepes értékű étellel jutalmazták. Az eltelt idő hosszabbításával végzett kísérletek alapján úgy tűnik, hogy rossz válasz megadása helyett sokszor a passzolással válaszolnak, ami arra utal hogy rendelkezhetnek információval a saját pillanatnyi képességeikről. Erre más kísérletek is utalnak. A metamemória és a metakognició vitatott kérdés főemlősök esetében és további kutatások szükségesek a meglétének bizonyítására.

Az első két életévben a szociális megismerés összehasonító aspektusait taglaló szimpóziumon belül Kovács Ágnes (CEU) nemrég a Science-ben publikált kutatását mutatta be. Az eddigi tudományos állásponttal szemben a kutató azt bizonyította, hogy már héthónapos kisbabák is rendelkeznek a reprezentációs képességgel (figyelembe veszik másik tudását), az animációs film segítségével végzett kísérletben a babák nézési idejének mérésével sikerült kimutatni az átütő eredményt.

Charlie Lewis (Lancaster University) és kollégáinak kísérletei szerint, 10 és 22 hónapos kor között fokozatosan fejlődik ki gyermekeknél diádhelyzetekben másik fél intencionális cselekvéseinket megértése. Ulf Liszkowski (MPI) a nyelvet megelőző kommunikáció témában tartott előadást míg Beate Sodian (University of Munich) pedig egy rendhagyó longitudinális vizsgálatot mutatott be.

Az tulajdonjog, birtoklás kognitív vetületében témakörében tartott előadások rengeteg nyitott kérdéssel zárultak. Igazi multidiszciplináris terület, hiszen a kognitív vonal mellett a közgazdaságtan, neurológia (neuroökonomia) és az etológia, kommunikáció és a lélektan egyéb oldalai is felmerülnek. Az előadások fogalmi rendszere és teoretikai megalapozottsága sem volt mindig egységes és több kutatásnál metodológia kételyek is felmerültek.

Sarah F. Brosnan (Georgia State University, Psychology and Neuroscience Institute) állítása szerint főemlősöknél is kimutatható az elkötelezettségi hatás (endowment effect), azaz, hogy azokat a javakat amiket birtokol többre értékeli. Csimpánzok esetében kísérleti körülmények között az árucsere is megfigyelhető (természetes környezetben, illetve a kísérletező távoztával már nem). Ugyanakkor a tulajdonjog már nem érhető tetten a nőstények "tulajdonlásán" kívül. (Ezt még az falkavezérek is tiszteletben tartják.) A kísérletek tükrében a kutató kétségbe vonta Adam Smith azon állítását , miszerint az állatok nem képesek árucserére.

Philippe Rochat (Emory University) több érdekes példát is bemutatott előadásában. Interkulturális vizsgálataiban kimutatta, hogy hasonló életkorú más kultúrából származó gyermekek (Saoma szigetek és Amerika) fundamentálisan másképp viselkednek javak elosztásának ismétlődő kísérleti helyzetében. A tulajdonjog fogalmának rendkívül eltérő kulturális értelmezését is kiemelte. A nemzetközileg is elismert amerikai kutató új eredményei a közgazdaságtanra és a játékelméletre is jelentős hatással lehetnek.

Ori Friedman (University of Waterloo) előadásában az óvodáskorú gyermekek tulajdonhoz való viszonyát vizsgálta. Állítása szerint a felnőtteknél a tulajdon jelentősen összetettebb fogalom, míg az óvodáskorú gyermekek esetében ez egy egyszerűbb és ezért jobban képviselt, védett fogalom. Kísérleti eredményei szerint a óvodáskorú gyermekek koherensebben és erősebben védik a tulajdonos jogait mint a felnőttek. A kutatás előfeltevéseit és teoretikai beágyazottságát többen vitatták, így az interpretációja különösen nehéz és több figyelmet, szaktudást igényel.

A szociális megismerés összehasonlító askeptusait tárgyaló (comparative aspects of social cognition) szimpózium rengeteg érdekességet hozott számomra. Rendkívül izgalmas terület, ahol a kísérleti eredmények sokszor ellentmondanak az eddigi teoretikus felvetéseknek.

Virányi Zsófia (Wolf Science Center, Bécs) a kutya-farkas összehasonlításából álló kutatásaival új kereteket ad az embergyermek-kutya, embergyermek-farkas összehasonlító kutatások eredményeinek. Az evolúciós szemléletű összehasonlító etológus, a kutyák legközelebbi vadon élő rokonát a farkast választotta kutatási alanyul. Az emberi környezetben felnőtt farkasokkal végzett kíséreltekkel arra keresi a választ, hogy a kutya emberi "idomulása" vajon a falkaélet "generalizációja" emberi környezetre vagy genetikai változás.

Topál József (MTA) a kutya és a csecsemők közötti kognitív hasonlóságot vizsgálja. Az első hallásra furcsa analógia alapját a hasonló kognitív adottság szolgáltathatja. A beilleszkedés során az embergyermeknél a "természetes pedagógia" (natural pedagogy) mechanizmus játszhat szerepet, a feltételezés szerint a kommunikatív szándékkifejező jelzést követően a csecsemő releváns és általánosítható információk befogadására képes komplex mentalizációs mechanizmusok megléte nélkül. Topál számára úgy tűnik, hogy a kutya nagy hatékonysággal "szimulálja" az emberi csecsemő megértő képességeinek működését. A feltételezett hasonlóság a preverbális időszakig érvényes.

Sajnáltam, hogy Juliane Kaminski (Max Planck Institute) az emberi viselkedés evolúciójának homológiás és analógiás megközelítését ötvöző teoretikai előadására nem került sor. Helyette a D.Yoon a Stanford Universityről remek előadást tartott a csecsemők és kutyák arcfelismerési képességeiről.

A Developmental Cybernetics is helyett kapott ebben a szekcióban Shoji Itakura (Kyoto University) előadásában. Az új terület a gyermekek és robotok (robot, android) közötti interakciókat vizsgálja, valamint célja a mentalizációs és szociális megismerési(social cognition) folyamatok vizsgálata is. A kísérletek során meglepő és nehezen magyarázható különbségek mutatkoznak gyermekek viselkedésében attól függően, hogy ember, robot vagy android az ágens. A kutatók az előzetes elvárásokkal valamint a robotikában használt "uncanny valley" hipotézis segítségével értelmezték a jelenséget.

Fontos kiemelni, hogy a csecsemők kongitív fejlődésének kutatása mellett ezen a szekción merült fel a legtöbb "magyar név". A csecsemők esetében Csibra, Gergely és Kovács kutatásai több esetben "alapkutatásként" merültek fel a nemzetközi szinten is, míg a "kutya és farkas vonalon", Virányi, Topál, Miklósi kutatásait citálták. A magyar kutatók mindkét területen az élvonalba tartoznak.

A hamis vélekedés megértéssel (false-belief understanding) valamint a fonológiai és lexikális fejlődéssel foglalkozó szimpóziumokon sajnos személyesen nem tudtam részt venni, ám a beszámolók szerint mindkettő rendkívül érdekfeszítő előadásokat tartalmazott.

A memória rendszerek gyermekkori fejlődését célzó szimpóziumon Káldy Zsuzsa (University of Massachusetts) ikonikus memóriáról szóló előadását hallgattam meg. A kísérletek alapján úgy tűnik, hogy hathónapos korban már szinte felnőtt szinten folyik ennek köztes memóriának a kezelése. Az ember bonyolult memóriakezelési rendszerében az ikonikus memória a szenzoros memória egyik típusa, a vizuális információ észlelése utáni első szakasz, amelyből az információk egy része a rövid távú vizuális memóriába kerül. Felnőttek esetében számos vizsgálat készült, ám csecsemők esetében az az első vizsgálat, amelynek eredményei további kérdéseket hoztak a bonyolult emberi memória-alrendszerek megértésében.

Képalkotó eljárások felhasználásával készült kutatások a konferencia végére kerültek, innen több előadást is szeretnék kiemelni. Silvia Benavides-Varela és David M. Gómez (SISSA) egyszerű és jól felépített vizsgálattal bizonyították, hogy újszülöttek esetében is megfigyelhető a diszkrimináción (discrimanating) túl valamilyenfajta memória-aktivitás, hiszen az újszülöttek fNIRS vizsgálatal alapján megállapítható volt, hogy eltérő aktivitás mutatott egy kéttagú szót 10 ismétlését majd két perc szünet beiktatását követően, az ha az eredeti szót vagy egy új szót ismételtek négyszer. Zaj beiktatása esetén már nem mutatkozott eltérés.

Sarah Lloyd-Fox (University of London) fMRI és fNIRS segítségével 4-7 hónapos csecsemőkőn végzett vizsgálat eredményeit mutatta be. Az fMRI pontos adatai segítségével az fNIRS-ből nyert adatok is jobban lokalizálhatók. Az fMRI és fNIRS során különféle érzelmi töltetű hanghatások lejátszásával a cortex korai "specializálódására" következtetett. A számos intézményt és szakterületet tömörítő kutatócsoport az autizmus irányába folytatja ígéretes kutatásait.

Fontos megemlítenem, hogy a kiváló előadók sorában nem a "nagynevek" dinamikája látszódott érvényesülni, a magas impakt-faktorú kutatók mellett helyett kaptak kezdő ám ígéretes kutatásokat folytató fiatalok is. Az első napon 7.15pm-kor kezdődő poszter szekció a fáradtság és jet-lag ellenére közel 9.30pm-ig tartott, és az általam ismert magyar szokásoktól eltérően az előadók végig a poszter mellett állva az ott elhaladó érdeklődőknek ismertették a kutatásukat. Jó érzés volt látni, hogy a "nagynevek" is érdeklődve, kíváncsian hallgatták meg fiatalabb kutatókat. Igazi pezsgő nemzetközi szakmai műhelynek lehettem részese.

eLitMed.hu, Brys Zoltán


Kapcsolódó anyagok:

» Az érzelmi folyamatokkal kapcsolatos agyi területek funkcionális anatómiája (angol nyelven)

» Kognitív viselkedésterápia az első választandó megoldás