A fogászati ellátásban egyre gyakoribb az implantáció. Bár a fogbeültetés szakmai rutint és tapasztalatot kívánna, bármelyik fogorvos elvégezheti, hiszen nem kötelező posztgraduális továbbképzésen elsajátítani az implantáció gyakorlatát. Ez is az oka lehet annak, hogy egyre több az elrontott eset, amelyeket utólag nehéz, bizonyos esetekben pedig lehetetlen kijavítani. A problémák többségéért maguk a szakorvosok felelősek, legalábbis így véli ezt dr. Czinkóczky Béla fog-, és dentoalveoláris sebész szakorvos, aki több, fogbeültetéssel kapcsolatos bírósági per szakértője volt már. Tapasztalata szerint a vitáknál a fogászati dokumentáció hiányosságai nehezítik a döntést, de gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem áll rendelkezésre írásos anyag. – Konfliktus esetén mind a beteg, mind pedig a fogorvos számára védelmet jelenthet, ha az implantációt megelőző állapottól kezdve egészen a kezelés befejezéséig képes dokumentáció készül. Ennek tartalmaznia kellene a kezelési tervet is, amelyet a pácienssel egyeztetni kell. A tervezett végleges fogpótlás tekintetében már ekkor, még az implantátumok beültetése előtt rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni az esztétikai és a funkcionális szempontokra egyaránt. Az implantáció ugyanis komoly, és hosszadalmas beavatkozás, ezért megfelelő előkészületek szükségesek hozzá – mondja Czinkóczky doktor. Ennek ellenére sok páciens szájába egy rövid konzultáció után kerül implantátum, úgy hogy nem kap megfelelő felvilágosítást a beavatkozásról, így később még az előre prognosztizálható szövődmények is váratlanul érik. – A beültetést követő egy-két héten belül a legjellemzőbb szövődmény, ha a beteg fájdalomra panaszkodik, a műtéti területen duzzanat keletkezik, vagy a beültetett implantátum mozgathatóvá válik; ezek mindig komoly bajokra utalnak. A fogpótlások nem megfelelő elkészítéséhez kapcsolható problémák hónapokkal az implantáció után merülnek fel, ilyenkor az esztétikai hiányosságokat a legnehezebb, bizonyos esetekben pedig lehetetlen pótolni vagy helyrehozni.

Elfogadhatatlan esztétikai eredmény: front fogakra készített koronák. A bal felső nagymetsző helyére beültetett implantátum pozíciója önmagában meghatározza a sikertelenséget. Az ilyen szituációban az egyetlen lehetséges út, az egész fogpótlás és az implantátum eltávolítása, csontpótlás, lágyrészek műtéti korrekciója, új implantátum beültetése, majd új koronák készítése

Az orvosnak felróható hiba az is, amikor rossz helyre kerül az implantátum, vagy annak mérete, típusa nem megfelelő. – A fogak helyén kialakult csont- és lágyszöveti hiányokat még a beültetést megelőzően helyre kell állítani. A posztoperatív fertőzések, gyulladások, a csontfelszívódás is legtöbbször a helytelen kivitelezésből ered. Mindeközben az egyre szélesedő implantátumpiacon szinte naponta jelennek meg újabb gyártók, és forgalmazók és rendszerek, amelyek néhány év múlva eltűnnek, így a beültetett műgyökérhez nincs megfelelő utánpótlás. Czinkóczky doktor úgy véli, legtöbb esetben nem a beteg, hanem az orvos hibája, hogy a páciensek túlnyomó többsége azzal sincs tisztában, hogy milyen típusú, márkájú implantátum került a szájában, ugyanis a kezelőorvosnak kellene gondoskodnia arról, hogy tanúsítványt kapjon a beteg. A betegeket az implantáció után is rendszeresen vissza kell rendelni kontrollra. Ez nem csak az esetleges szövődmények vagy problémák mihamarabbi felfedezése, korrigálás amiatt szükséges, hanem azért is, mert a minőségi implantátumokra akár 10 év, vagy újabban élethosszig tartó garanciát is adnak. Ám mint azt Czinkóczky doktor mondja, ez csakis akkor érvényes, ha a beteg rendszeresen, évente legalább egyszer megjelenik kontrollvizsgálaton, illetve betartja a megfelelő szájhigiénés előírásokat.

Két hiányzó metsző fog helyére beültetett implantátumokra készült koronák. A csont és lágyrészek hiányát az implantáció előtt kellett volna pótolni. A végeredmény esztétikája ilyenkor már nem javítható.

– Tapasztalataim szerint a fogbeültetést követő felvilágosítás, betegoktatás számos rendelőben elmarad, ahogyan a rendszeres ellenőrzés is. Pedig ez szintén a beteg és orvos közös érdeke, amit a kezelő fogorvosnak kellene erőltetni. Saját rendelőmbe tíz betegből 3-4 magától visszajár, ugyanennyien csak hívásra jönnek, a többiek elmaradnak. De ha mi mindent megtettünk azért, hogy rávegyük páciensünket, hogy a szükséges kontrollvizsgálat miatt felkeressen bennünket, s mégsem teszi, akkor az már a saját felelőssége. Mivel a páciensek részéről is egyre nagyobb az igény az implantációra, ezért egyre több rendelőben végzik a beavatkozást. Azonban nem minden fogszakorvos rendelkezik megfelelő gyakorlattal a műgyökér beültetés területén. Bár az alapképzést az egyetemen megkapják a hallgatók, az iskolapadból frissen kikerült diplomások is azonnal, különösebb követelmények nélkül végezhetnek implantációt. – Jelenleg az orvosra van bízva, hogy megfelelően képezi-e magát a fogbeültetés elvégzéséhez. Van ugyan működő mentorprogram, indulnak kurzusok és tanfolyamok, ám ezek nem kötelezőek. Létezik szakmai ajánlás, amely tartalmazza a feltételeket az orvos felkészültségét és az egyéb körülményeket tekintve, ám betartásának rendszeres ellenőrzése, szakmai felügyelete egyelőre megoldatlan. Ezért a problémás esetek szórványosan jutnak el olyan grémium elé, amely a szakmai hibákat elbírálhatná – mondja dr. Czinkóczky Béla, aki szerint jelenleg ez a legnagyobb hiányosság. Szakmai felügyelő bizottság híján a páciens csak a bírósághoz fordulhat, hogy esetleges kárigényét érvényesíteni tudja. A kezelés megkezdésétől azonban évek is eltelhetnek, mire jogi útra terelődik egy-egy elrontott eset, ugyanis a betegek hosszasan járnak vissza problémájukkal eredeti orvosukhoz, vagy másik rendelőben igyekeznek korrigáltatni a nem megfelelő beültetésből eredő a bajokat. A páciensek – annak ellenére, hogy a fogbeültetésért borsos árat fizetnek – nem fordítanak túl sok időt arra, hogy a legmegfelelőbb rendelőt válasszák ki a kínálatból. Nem kérik az orvost, hogy mutassa meg a korábbi esetek dokumentációját, nem érdeklődnek, hány implantációt végzett el a szakorvos. Pedig ezek döntő momentumok lehetnek a kiválasztásnál. Czinkóczky Béla úgy véli, hogy bőven van még mit javítani a betegek „dentális kultúráján” is, jóllehet ezért is a fogorvosok tehetik a legtöbbet. Majdnem valamennyi elrontott implantációs eset a kezelőorvos hibájából ered. Vezető probléma – és szinte valamennyi esztétikai malőr oka – a rossz tervezés, és a hiányos dokumentáció mellett az, hogy a beteg nincs előre, pontosan és teljes körűen tájékoztatva a rá váró beavatkozásról. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2011-09-29