Az American College of Cardiology és az American Heart Association utoljára 2006-ban közölt irányelveket a szívbillentyű-betegség kezelésére. Azóta az infectiv endocarditis (IE) megelőzésével kapcsolatban számos új eredmény született, amelyek szükségessé tették az irányelvek jelen frissítését. Egyes szakembereket meglephetnek majd az irányelvek, amelyek jelentősen eltérnek a korábbiaktól. 1. Annak ellenére, hogy az IE súlyos állapot, az antimikrobiális profilaxis hatásossága nem teljesen bizonyított, néhány speciális helyzet kivételével. Ezért nincsenek már I. osztályú ajánlások a billentyűbetegségben szenvedő betegek IE-profilaxisára. 2. A fogorvosi beavatkozások alkalmával végzett antibiotikumprofilaxis az IE eseteinek csak csekély részét előzné meg, még akkor is, ha 100%-osan hatásos lenne. 3. A fogorvosi beavatkozások alkalmával végzett antibiotikumprofilaxis csak a szövődmények szempontjából a legnagyobb kockázatú betegek esetében indokolt. Ilyen állapotok a következők: - műbillentyű, - az anamnézisben szereplő IE, - nem korrigált, cyanosissal járó congenitalis szívbetegség, - congenitalis szívbetegség teljes korrekciója az elmúlt hat hónapban, - congenitalis szívbetegség korrekciója után fennmaradt defectus, - regurgitatio szívtranszplantáció utáni strukturális rendellenességek miatt. 4. Ilyen nagy kockázatú betegek esetében profilaxis végzendő minden fogászati beavatkozáskor, beleértve a fogínyen és a fogak periapicalis területén végzett vagy a szájnyálkahártya folytonosságának megszakításával járó beavatkozásokat (IIa osztályú bizonyíték). 5. Az IE egész életre vetített nagyobb kockázata önmagában nem indokolja az antibiotikus profilaxist. 6. Az antibiotikus profilaxis már nem javallt aortastenosis, mitralis stenosis, illetve tüneteket okozó vagy tünetmentes mitralis prolapsus esetén. 7. Az antibiotikus profilaxis már nem javallt a veleszületett billentyűbetegségben szenvedő serdülők és fiatal felnőttek esetében. 8. A genitourinalis és a gastrointestinalis rendszeren végzett beavatkozások (transoesophagealis echokardiográfia, gasztroduodenoszkópia, kolonoszkópia stb.) nem indokolják az IE-profilaxist, csak ha aktív fertőzés áll fenn. Ezek az irányelvek komoly változást jelentenek a korábbi ajánlásokhoz képest. Azok az orvosok, akik megváltoztatják eddigi gyakorlatukat, a legtöbb beteg profilaxis iránti elvárásával fognak szembesülni. Ilyenkor, valamint olyan állapotokban, amelyekről eddig kevés adat áll rendelkezésre (például bicuspidalis aortabillentyű, hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia, coarctatio aortae), egyénileg mérlegelendő a profilaxis alkalmazása, főleg, ha csekély az antibiotikum adásával járó kockázat. Forrás: J Am Coll Cardiol, 2008; 52:676-685 Szemlézte: dr.Kern Dávid