Az eredmények azt mutatják, hogy az extrovertált emberek agya nagyobb figyelmet fordít az emberi arcokra, mint az introvertáltaké. A befelé fordulók agya valójában nem tesz különbséget az élettelen tárgyak és az emberi arcok között. A kísérlet részben megmagyarázza, miért szeretnek a nyitott személyiségű emberek mások társaságában lenni, és miért választják a különösen visszahúzódó emberek egy jó könyv társaságát a barátok helyett. A tanulmány azt az elméletet is alátámasztja, hogy az emberi agyban lévő alapvető idegi eltérések felelnek a személyiségért. „Ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy a személyiség nem pusztán pszichológiai fogalom” – állítja a tanulmány készítője, Inna Fishman, a La Jolla-i Salk Institute for Biological Sciences kutatója. „A szemmel látható viselkedés mögött valamilyen szélesebb körű alap húzódik… ami azt sugallja, hogy a különböző személyiségtípusoknak idegi alapja van.” Egy ember személyiségét többféleképpen lehet leírni, a beszédestől a szorongón és a szorgalmason át egészen a rendezettig. A pszichológusok arra jutottak, hogy gyakran több személyiségjegy is együtt jár, és ezeket a jegyeket öt átívelő kategóriára osztották: extrovertáltság, neurotikusság, barátságosság, lelkiismeretesség és nyitottság/intellektus. Az extrovertáltság azt jelzi, ahogyan az emberek másokkal kapcsolatba lépnek. Az extrovertált emberek szeretnek másokkal lenni, általában élvezik a társas helyzeteket, míg az introvertáltakra éppen az ellenkezője igaz. Azt azonban eddig még senki sem vizsgálta, hogy az extrovertáltak érzékenyebbek-e a társas helyzetekkel összefüggő stimulusokra, például az emberi arcokra. Fishman munkatársaival 28, tizennyolc és negyven év közötti alanyt kért fel, akik személyisége az introvertálttól a rendkívül extrovertáltig terjedt. Az alanyok koponyájára elektródákat helyeztek, amivel agyuk elektromos aktivitását mérték. A kutatók az agy elektromos aktivitásának P300 elnevezésű változását vizsgálták, amelyet bizonyos feladatokkal, vagy a környezet valamilyen hirtelen megváltozásával lehet kiváltani. Fishman ehhez egy olyan feladatot alkalmazott, melynek során az alanyok egy sor nagyon hasonló képet, például több kék autót láttak, amit hirtelen egy némileg eltérő, például piros autó követett. A kísérlet során a résztvevőknek egy sor férfi arcot mutattak, és közben időnként egy női arc is felbukkant. Vörös virágok sorozatát is látták, melyek között időnként egy-egy sárga virág fordult elő. Minél extrovertáltabb volt az alany, annál magasabb volt a P300 reakciója az emberi arcokra, vagyis a nyitottabb személyiségű emberek nagyobb figyelmet fordítottak az emberi arcokra. Az introvertált alanyok esetében a P300 reakció az emberi arcok és a virágok esetében nagyon hasonló volt. A kutatás eredményeit az Amerikai Pszichológusok Társaságának 118. éves konferenciáján tették közzé. Forrás: Medipress