A 2016. évi Orvosi Nobel díjat Yoshinori Ohsumi japán sejtbiológus professzor kapta meg az „autofágia mechanizmusainak felfedezéséért”, amely kutatási terület jelentősége igen sokrétű, mert számos, ma még gyógyíthatatlan betegség megoldásának az alapja lehet. Autofágia Az autofágia fogalma már létezett abban az időben is, amikor kutatásait megkezdte a (közel 30 éve), de elsődleges figyelmük annak molekuláris karakterizálására irányult. Munkacsoportjával jelenleg az autofágia fiziológiás szerepét kutatják, mely nem csak fehérjéket érint, hanem nukleinsavakat, lipideket és ezen molekulák komplexitását, illetve az autofágia előtt és során nyert struktúrájukat is. Az autofágiáért felelős gének szerepe, annak folyamata erősen beépült a törzsfejlődés során, sőt, közel azonos módon való működése az eltérő szervezetekben lehetővé teszi a szélesebb körben való kutatását mind szerkezeti szempontból, mind funkcionalitását tekintve. Ezek meghibásodása sokszor az élettel összeegyeztethetetlen. Néhány példát említve: a neonatális időszak során kifejezetten megnő ez a fajta aktivitás a különféle szövetekben, hiszen a placentáris ellátás megszűnik, a test hirtelen az eddigiektől jelentősen eltérő hőmérsékletű környezetbe kerül, melynek következtében a szervezetben a történtekre reagáló fehérjék expressziója fokozódik, aminek következtében aminosav-hiány keletkezik. Azaz átmeneti nitrogén-hiány jön létre, ami triggere az autofágiának. Ez a folyamat egy úgynevezett újrahasznosító történés, vagyis bizonyos szintig elengedhetetlen jelenség, bizonyos szinten túl káros.Fiziológiásan mindig van egy normál homeosztázisa. Ha ebben a kritikus időszakban nem működne, az neuronok pusztulását okozná, ami – többek között – képtelenné tenné az utódot a megfelelő táplálkozásra, amivel az átmeneti állapot tulajdonképpen letális éhezéssé fejlődne. Nem meglepő információ az sem, hogy a neurodegeneratív kórképekben (Alzheimer, Huntington és Parkinson) fontos kutatási célpont, mivel úgy vélik, hogy a hibásan működő, nem megfelelő autofágia-homeosztázis alapja, de legalábbis része lehet ezen kórképekben. Természetesen egy másik sejtpusztító kórban is kutatják a szerepét, ez pedig az 1-es típusú cukorbetegség, ahol a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek β-sejtjei gyors pusztulásnak vannak kitéve az immunrendszer téves túlműködése miatt. Sajnos az eddigi eredmények ellentmondásosak, hiszen egy részük az autofágia felerősödését okolja, másik része pedig annak elégtelen működését. Mindez ugyanakkor nem von le jelentőségéből, lényeges területről van szó, így méltán megérdemelte az orvosi Nobel díjat. A kutatóról Yoshinori Ohsumi 1945. február 9-én született Fukuokában, Japánban. 1967-ben diplomát, 1974-ben doktori fokozatot szerzett. A tokiói egyetemre 1977-ben tért vissza, mint posztdoktori kutató. 1986-ban adjunktus, 1988-ban pedig docens lett. 1996-ban az okazakii Basic Biology nemzeti egyetemhez került, ahol professzor lett. 2004-2009 között a hayamai Graduate University for Advanced Studies egyetemen is dolgozott. 2009-ben lett professzor emeritus. 2012-ben az alaptudományok tokiói díjat nyerte el. 2014-ben nyugdíjazták, de munkásságát nem hagyta abba. Továbbra is dolgozik a tokiói Technology egyetemen, az Innovative Research egyetemen, ahol ő az intézetvezetője a Sejtbiológia Kutató Egységnek. Idén, 2016-ban pedig megkapta az orvosi Nobel díjat. Mezei Zsuzsanna eLitMed.hu