Tíz megkérdezettből hat válaszolta, hogy egészsége és jól-léte rendben van, egy nemzetközi vizsgálatban, melynek során 31000 embert kérdeztek meg 23 országban. Azonban a mélyebb elemzés kimutatta, az Egyesült Államokban, Brazíliában és Európában korántsem mennek olyan jól a dolgok, mit gondolnánk, ezzel szembe Ázsia nagy részén és Óceániában igen. Konkrétan az Egyesült Arab Emírségekben (88%), a Szaúd-Arábiai Királyságban (78%) és Indiában (72%) a legnagyobb a lakosság elégedettsége, míg Japánban (27%) a legalacsonyabb. Az általános jó közérzet két legfontosabb meghatározója a fizikai és mentális egészség. A fizikai egészség tekintetében a japánok (24%) és a britek (40%) tartoznak azok közé, akik fizikai egészségüket a legrosszabbnak ítélik, az Egyesült Arab Emírségekben (93%) és Indiában (84%) a legjobb az önminősítés. Érdekes, hogy a saját testsúllyal való elégedetlenség egy közös téma a legkülönbözőbb országokban, és szoros összefüggés volt található a testsúllyal és az általános fizikai állapottal való elégedettség között, főleg a női megkérdezettek körében. Az Érzelmi Egészségügyi Index a két szélsőséges pozíció vonatkozásában 1-2 százalékos eltéréssel ugyanazt a képet mutatta, mint a Fizikai Egészség Index. Vajon eléggé törődünk a saját egészségünkkel? Tízből kilenc válaszadó úgy gondolja, hogy sajátmaga tehet a legtöbbet a saját egészségéért. Ugyanakkor a személyes felelősség koránt sincs mindig tettekre váltva, mert bár közel kétharmadunk orvoshoz fordul, ha van valami konkrét egészségügyi probléma, ám 51% valószínűséggel nem követjük orvosunk tanácsait, és csak 39%-unk megy el az elrendelt további vizsgálatokra. Csupán csak 42%-unk hiszi azt, hogy a korának megfelelő fizikai állapotban van, és csupán 22%-unk állítja, hogy jobb formában van, mint valaha. Bár minden ország lakosságát bombázzák a különféle közegészségügyi kezdeményezésekkel, mégis, a megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy nem sportol annyit, mint kellene, és csupán 36%-uk gondolja azt, hogy egészségesebben táplálkozik, mint a többiek. Az orvosok még mindig az egészségügyi információ első számú forrásai a legtöbb országban, kivéve Japánban, ahol az internet elsőbbséget élvez. Hollandiában (38%), Brazíliában (32%) és Olaszországban (29%) van még számottevő valószínűsége annak, hogy a lakosok mindenek előtt az internethez fordulnak, míg az ázsiai országokban a család és a barátok véleményét kérdezik meg először. A munkánk (nehézsége, a munkanéküliség kilátásai, stb.) jelentős hatással van a közérzetünkre, s természetesen az is, hogy mekkora különbséget érzünk a keresetünk és a megélhetési költségek között. Talán meglepő, hogy a legnagyobb különbségeket azok a megkérdezettek vélik, akik térségeik jelentős és fejlett gazdasági centrumaiban élnek: Japánban (-65%), az Egyesült Királyságban (-57%) és az USA-ban (-54%) a mutató. Amíg a munkánk és a gazdasági helyzetünk körüli problémák fokozhatják a minket érő stresszt, és így negatívan befolyásolják általános közérzetünket, addig a pihentető időtöltés otthon, a barátokkal és a családdal jól-lét érzésünk legfontosabb megteremtői. Ez a hatás a legszembetűnőbb a Közel-Keleten és Ázsiában, ahol valószínűleg nagyban hozzájárul a magas egészségügyi és jól-lét pontszámok eléréséhez. A kivétel Japán, ahol az otthoni relaxációnak a legkisebb a jelentősége, s önmagában is elégedetlenek vele a megkérdezettek. A németek és a spanyolok szeretnek leginkább időt tölteni a családjukkal és barátaikkal, otthon, vagy a szabadban egyaránt. A hollandok is szeretnek otthon lenni, de leginkább egyedül, míg a koreaiak kedvenc időtöltése valamilyen hobbitevékenység. A jelentésből kitűnik - és ez aggasztó lehet partnereink számára -, hogy a megkérdezettek mind a 23 országban elégedettebbek a barátokkal való kapcsolatukkal, mint a házastársukkal vagy partnereikkel. A legnagyobb különbség Németországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban tapasztalható. Még az a szerencse, hogy elégedettebbek vagyunk partnereinkkel, mint a főnökünkkel vagy munkatársainkkal. Igaz, a különbség csekély a kettő között az országok csaknem felében, különösen Kínában. És vajon hogy állunk az öregedéshez? A válaszadók optimisták várható élettartamuk vonatkozásában, 45%-uk azt hiszi hogy 80 évnél többet fognak élni, és közel kétharmaduk azt várta, hogy annyit, vagy hosszabb időt fog élni, mint a szüleik. Az ausztrálok a leginkább optimisták a hosszú élettartamot illetően, 50%-uk azt várja, hogy 90 évet él majd, vagy még többet – annak ellenére, hogy az ausztrál 65 év felettiek a legkevésbé elégedettek a világon egészségükkel és jól-létükkel. Ezen túlmenően, a jelentés azt mutatja, hogy jobban aggódunk képességeink csökkenése miatt, melyek következtében nem volnánk képesek az önálló életvitelre - így például a látás romlása (30%) vagy az ízületi gyulladás (28%) miatt -, s kevésbé félünk a "nagy gyilkosoktól;" a ráktól (16%), vagy a szívrohamtól (15%). Érdekes, hogy 65 éves kor felett általában javul a saját fitség-szint megítélése a lakosság többi részéhez képest: az ilyen idősek több mint fele (55%) hiszi, hogy olyan fittek, amilyenek lehetnek az ő korukban. A legjelentősebb különbség Brazíliában (75%) és az USA-ban (75%) volt megfigyelhető. (A közelmultban publikált vizsgálatot, melynek eredményeiből szemezgettem, a „The Philips Center for Health & Well-being” végezte.) Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: www.philips-thecenter.org