A lecsupaszított, szinte csak hátrányokat gyűjtő egészségügyi rendszer helyzete nem javítható tovább csupán olyan alternatív források bevonásával, mint a népegészségügyi termékadó, vagy az egészségkárosító termékek jövedéki adójának emelése. Az E-Alap bővítésére több járulékfizető bevonásával, így például a nyugdíjasok terhelésével, vagy a szolgáltatási csomag szűkítésével lehetséges. Minderről dr. Bodrogi József, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt miniszteri biztosa beszélt a Napi Gazdaság című lap szerdai konferenciáján, ahol Kaló Zoltán az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának igazgatója viszont azt mondta, a politikának ki kell mondania, hogy Magyarország nem képes az új technikák befogadására és azok finanszírozásra. A társadalombiztosítás felosztó-kirovó rendszerének egyensúlya azért borult fel, mert egyre kevesebb aktív, és egyre több inaktív befizető veszi igénybe az ellátásokat. A demográfiai változások a jövőben még inkább megterhelik majd a kasszát, amikor a Ratkó-korszakban születettek sokasága is nyugdíjba megy. Alig több mint három millió munkavállaló fizeti az utóbbi években százalékosan egyre csökkenő társadalombiztosítási hozzájárulást, ugyanakkor 2010-ben a fekvőbeteg-kassza kétharmadát a 60 éven felüliekre költötték el – összegezte az elmúlt időszakot Bodrogi József. „Ki kellene nyitni tehát a kérdést, hogy a nyugdíjasok is fizessenek direkt járulékot”, ami a posztjáról néhány napja távozó tanácsadó szerint a nyugdíjak bruttósításával úgy lenne elérhető, hogy a járandóság ne legyen kevesebb. Ha emellett az ápolási biztosítást is bevezetnék, összesen 300 milliárd forintos többletbevételhez jutna a kassza. Bár a népegészségügyi termékadó bevezetése 66 milliárd forintot hozott az ágazatnak, ám csak néhány akut problémára kínált megoldást. Emellett a foglalkozás-egészségügy átszabásával, a sportbiztosítások bevezetésével, az ellátási csomag szűkítésével további források teremthetők. Azonban a bevételnövelő intézkedések hatásai is csak akkor lesznek érzékelhetőek, ha a gazdaság emelkedő pályára áll. Vissza kell tenni a rendszerbe azt az 500 milliárd forintot is, amelyet a makrogazdasági egyensúly javítása érdekében vontak ki onnan. Mindaddig, amíg ez nem kerül pótlásra, drámai átalakulás az egészségügyben az alternatív technikákkal sem várható. A politika vállalja be! Lehet, hogy így kell csinálni, de nem biztos, hogy a mi helyzetünkben ez a jó megoldás – mondta expozéjában dr. Kaló Zoltán az államosításról, a központi betegirányításról, a különadókról és az ipari beszállítók szigorú kontrolljáról. A közfinanszírozott biztosítási csomag ugyan valóban nagyobb, mint az erre szánt forrás, ám ezt nem a szükségletek szerint használják fel, így működhet évek óta az ellátórendszer. A volumenszabályozás mellett sok új technikát fogadnak be, ami mind a gyártóknak, mind az ügylet lebonyolítóinak, mind pedig a politikának kedvező. Egyedül a beteg marad hátrányban, aki nem jut hozzá ezekhez, sőt, olykor nem is tud róla, mi az, ami számára elvileg hozzáférhető. „A rendszer túlélése fontos, nem a betegé” – összegezte az egészségügyi közgazdász, hiszen annak érdekében, hogy az új technológiákat finanszírozni tudják, korlátozzák azok elérhetőségét a betegek számára. Mindeközben az OEP döntéseinek indoklásai civil kontrollal nem ellenőrizhetőek, ami így fokozza az ágazatban amúgy is meglévő morális válságot, ellenben ha a Pénztár felé jelzik, hogy kevés a pénz, azért az egészségügyi dolgozókat vagy az ipari beszállítókat hibáztatják. „Politikailag kellemetlen, de a döntéshozóknak ki kellene mondania, hogy Magyarország nem képes befogadni ezeket az új technikákat”, amit viszont elérhetővé teszünk, arra nem szabad volumenkorlátot szabni. Jelenleg az ár és a TVK szabályozzák a rendszert, így fűnyíróelvszerűen, minden kis botmétert lejjebb tekerve bármennyi pénz kivonható az ágazatból. Kaló Zoltán felhívta a figyelmet arra is, hogy az innovatív technológiák befogadása hosszú távon sem jelent valós megtakarítást, hiszen ezeknek köszönhetően növekszik a várható élettartam. Ki fizeti a megtakarítást? Ahogyan tavaly, idén is legalább ötven milliárd forintos lejárt határidejű tartozást halmoznak fel a kórházak év végéig, amit rendezni kell – szólt hozzá az előadásokhoz Rásky László, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége főtitkára. Számításaik szerint az egészségügyi államtitkárság kommunikációjában jelzett 20 százalékos ágazati megtakarítás nem érhető el, mindössze hét százalékos árcsökkentésre látnak lehetőséget, amely a teljes büdzsét tekintve is 30 milliárd forint, szemben az 50 milliárdos beszállítói tartozásokkal. A beszállítások nagy részét a kis- és középvállalkozói szektor végzi, akik nem viselnek el több forráselvonást, „ők azok, akik először beadják a kulcsot”. A kormányzat hosszútávra határozta meg a forrásbővítés kereteit a 2008-as vizitdíjas népszavazással, így ez leghamarabb a következő választások után kerülhet csak ismételten szóba, ami újabb másfél éves csúszást jelent majd. Nem minden területen terveznek 20 százalékos megtakarítást – adott választ a főtitkár felvetésére a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója, dr. Török Krisztina, míg dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke azt szögezte le: a kórházi napidíj beszedésének költségei pontosan annyiba kerültek, mint amennyit a co-payment behozott. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-11-22