A betöltetlen háziorvosi praxisok száma elérte a háromszázat, év eleje óta hatvannal több körzet van, ahol csak helyettesítéssel tudják biztosítani a betegellátást. Bár az alapellátók finanszírozása sokat javult az elmúlt években, ez a növekmény nem érte elé azt a mértéket, ami vonzó lenne az utánpótlás számára. A praxisközösség, mint intézményrendszer átmenetileg biztosítani tudja az ellátást azokon a településeken is, ahol kiürült a háziorvosi rendelő. Minderről az Egészségesebb Egészségügyért Program (TÁMOP 6.2.5/B) keddi konferenciájának Népegészségügyi Fókuszú Alapellátás szekciójában beszéltek a szakemberek. Motiváció hiányában a háziorvosok azokat a feladatokat sem végzik el, amelyekre képesek lennének – mondta dr. Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője, sorolva az alapellátást feszítő problémákat. A körzetekben dolgozó orvosok 60 százaléka volt hatvan év feletti tavaly augusztusban, ugyanakkor az utánpótlást biztosító negyven alatti korosztályba csupán 17 százalékuk tartozott. A 6500 működő praxisból mára 300 betöltetlen, január óta ezek száma hatvannal emelkedett. Változatlan tendenciák mellett, érdemi beavatkozások nélkül három év múlva a körzetek felében nem lesz alapellátó orvos. Nincs szakmai kontroll, sem útmutatás, a finanszírozás pedig nem ösztönöz definitív ellátásra – folytatta a szakember. Az OEP-től érkező pénz nem támogatja a szakmai kibontakozást sem, hiszen a háziorvosok egyéb szakvizsgáikat egyelőre nem tudják használni, bár az új alapellátási törvény – amelyet várhatóan pénteken fogad el a parlament – lehetőséget biztosít majd erre. A hatékony munkát az elszigeteltség is akadályozza, ebben azonban változást hozhat az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (Svájci projekt), valamint az Egészségesebb Egészségügyért Program, amelynek keretében 1000 háziorvosi praxist vonnak be a területi alapú egészségszervezési feladatokat ellátó Közösségi Egészségfejlesztési Intézetek (KEI) kialakításába. A pilot – ahogyan a Svájci projekt – arra adhat választ, van-e egészségügyi hozadéka a praxisközösségek nyújtotta többletszolgáltatásoknak. Az alapellátás új irányai megfogalmazódnak az egészségügyért felelős államtitkárság alapellátási koncepciójában, a közösségi egészségszervezés és a praxisközösségek eddigi eredményei már a jogalkotásban is visszaköszönnek – vélte az igazgatóságvezető, aki szerint hazánkban olyan alapellátási modell jelenhet meg, amely az egészségmegőrzés és a megelőzés mellett a gondozásra is fókuszál. Bár a részletek csak az alapellátási törvény végrehajtási rendeleteiből derülnek majd ki, de a főbb irányvonalak arra utalnak, hogy a döntéshozó is a Lakosság-közeli Egészségszolgáltatásokban (LESZ) látja a megújulás lehetőségét. Kezelés helyett egészségmegőrzés Az orvosi munkában megjelennek a népegészségügyi elemek, a kliensoldalon pedig az egyén felelőssége is nagy hangsúlyt kap. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyógyítás felelősségét az egyénre tolnák – hangsúlyozta Szolyák Tamás, az Egészségesebb Egészségügyért Program szakmai vezetője, aki többek között a közösségi- és egyéni egészségtervek kialakításának fontosságát emelte ki. Az egyéni egészségtervnek illeszkednie kell a kliens szociokulturális hátteréhez és gazdasági lehetőségeihez, e nélkül betarthatatlan. Fontos elem a páciensközpontúság, amikor a praxisközösség csapata közös tudását kiaknázva különféle egészségszolgáltatásokkal veszi körbe a klienst. Ebben a munkában a közösségi egészségterv lehet az iránymutató, amelynek kialakításában a decentralizált döntéshozatalnak kell dominálnia, hogy harmonizáljon az adott területen élő populáció egészségi állapotával, egészségtudatosságával és lehetőségeivel, ezekhez igazodva kell meghatározni a kínált szolgáltatások körét. Az eredményes és magas szintű megvalósításhoz visszacsatoláson alapuló minőségbiztosítási elemeket is be kell építeni a programokba – mondta a projekt vezetője, hozzátéve, hogy a közösségi egészségtervezésben hangsúlyos szerepet kap a népegészségügyi szemléletű prevenció és gondozás. Ezért szükségessé válhat a finanszírozási átalakítása is, amely jelenleg a diagnózisra és a terápiára koncentrál. Az alapellátás népegészségügyi szempontú finanszírozási és strukturális átalakítását már évekkel ezelőtt szorgalmazta a hazai népegészségügyi szakma, azonban ez sokáig nem talált meghallgatásra annak ellenére, hogy számos nemzetközi ajánlás és deklaráció is leszögezi: a kormányoknak nem (csak) a betegek gyógyításáról, hanem a társadalom egészségéről és jóllétéről kell gondoskodniuk – foglalta össze Prof. dr. Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója. Hangsúlyozta azt is, hogy gazdaságilag erős országot csak egészséges nemzet tud építeni, amit a 12 százaléknyi rokkantnyugdíjassal működő rozoga magyar társadalom egyelőre nem képes teljesíteni, ráadásul az európai unió országaihoz viszonyítva tovább nőtt a lemaradásunk többek között a szív- érrendszeri és daganatos betegségek okozta korai halál kockázatában. Az alapellátás válsága világjelenség, amely a népegészségügyi, közösség és egészség orientált rendszer kialakításával lenne orvosolható. Ezeket a feladatokat megfelelő hatékonysággal a háziorvosi praxisközösségek tudnák ellátni, a kártyaalapú finanszírozási rendszer elvetése mellett. Ugyanis az alapellátásban profitábilis a népegészségügyi tevékenység, amit az is alátámaszt, hogy a világ legnagyobb biztosítótársaságai a primer, szekunder és tercier prevenciót is dotálják, évről évre újabb szolgáltatásokkal bővítve a palettát. Hiányt is pótol a praxisközösség Sokat javult a praxisok finanszírozása, de még mindig nem éri el azt a szintet, ami vonzóvá teheti a praxisvásárlást az utánpótlást biztosító fiatal orvosok számára – jelezte Papp Magor, aki egyetértett a NEFI Alapellátási Igazgatóságának vezetőjével abban, hogy a jövő rezidenseinek már a praxisközösségekben kellene elsajátítaniuk a szükséges készségeket, egy új szemlélet alapján; egyelőre azonban nincs kinek átadni a praxisokat. Ezért hatékonyabbá kell tenni a munkavégzést is, felkészülve arra, hogy akár 5500 praxissal is biztosítani kell a betegek ellátását. A NEFI Alapellátás-fejlesztési Modellprogramjának szakmai vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak a háziorvosi, de a védőnői körzetek is egyre nagyobb számban üresednek ki, már 350 védőnői álláshely betöltetlen az országban. A praxisközösség, mint intézményrendszer átmenetileg biztosítani tudja az alapellátás működését és a betegellátást, a hiányosságok ellenére. A közösségek emellett új minőséget hoznak az alapellátásban az ellátási spektrum bővítésével. Példaként említette, hogy a Svájci projektben másfél év alatt 20 ezer egészségi állapot felmérést végeztek el, 16 észak- és kelet-magyarországi településen, összesen 24 háziorvosi praxisból és további szakemberekből álló négy praxisközösségben; a felmérésben a területen élők ötven százaléka vett részt. Tapasztalataik szerint a kliensek igénylik a programokat, és ha lakóhelyükön valósulnak meg, bevonhatóak azokba. A program eredményeként megjelent az ellátási palettán a prevenciós rendelés is, ahol idáig háromezer orvos-kliens találkozó jöhetett létre. Az ellátások köre tovább bővíthető az alapellátásban dolgozó fogorvosok, vagy akár szakorvosi szolgálatok bevonásával. A prevenciós ellátások finanszírozása egyelőre megoldatlan, és többletforrást kell biztosítani arra is, hogy a praxisközösségekben oktatóhelyek alakuljanak – fogalmazott Papp Magor, hozzátéve, a letelepedést segítő programokat a jövőben is folytatni kell, ezek eredményességét mutatja, hogy az elmúlt időszakban 40 háziorvos vállalta, hogy tartósan betöltött körzetben gyógyítson – a vállalást több, akár 10 millió forintos juttatással díjazta az állam. Nincs kialakult gyakorlata az alapellátásban egy területen dolgozók közötti kommunikációnak – mondta dr. Szabó János háziorvos, a Heves Praxisközösség koordinátora, aki szerint a háziorvosi munka gerincét a prevenciónak és az egészségmegőrzésnek kellene adnia, ezzel szemben a kollégák többsége „felső légúti megbetegedéseket kezel.” A négy helység hat praxisát összefogó társulás munkájában a népegészségügyi koordinátor mellett praxisközösségi nővér, gyógytornász, dietetikus és egészségpszichológus is részt vesz, 9300 lakos ellátásáért felelnek. A lakosság nehezen mobilizálható, hiszen sok az idős kliens, az aktív korúak körében kiemelkedő a munkanélküliek száma, egészségügyi alapismereteik hiányosak, egészségi állapotuk nem fontos számukra. Az egészségi állapotfelmérések többletszolgáltatásként, rendelési időn kívül zajlanak, a kliens helyzetének megfelelő prevenciós szolgáltatást, vagy krónikus gondozást is kínálnak mellé. Szabó doktor úgy vélte, ha ezen feladatokhoz biztosítják a kellő számú szakszemélyzetet, a háziorvosok túlnyomó többsége nem fog tiltakozni ezek elvégzése ellen. A praxisközösségen belüli rendszeres konzultációk motiválttá teszik a kollégákat, és a betegellátás felelőssége is megoszlik. Az egészségfejlesztési és nevelési programok fontosságát külön kiemelte a praxiskoordinátor, aki szerint a gyerekekre és fiatalokra koncentrálva érhető el hosszú távon a legnagyobb egészségnyereség. Ez a korosztály érhető el a legsikeresebben Horváth Ágnes, a Borsodnádasdi Praxisközösség gyógytornásza szerint is, aki példaként többek között mozgásfejlesztő programjaikat említette. Ezekkel a helyben igénybe vehető szolgáltatásokkal addig is sokat javítanak a gyermekek állapotán, amíg a szakrendelőben kapott időpontra várakoznak; a preventív ellátás ebben az életkorban döntő fontosságú lehet. Alapellátás-mentő projektek Bár egységes egészségügyi koncepció nincs, a kormányzati kommunikációból következetni lehet a prioritásokra – elemezte az alapellátás egészségpolitikai kihívásait Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese, aki szerint a források allokálása is arra utal, hogy az alapellátás megerősítése és a kórházi adósságállomány eliminálása kiemelt figyelmet kap a kormányzat részéről. Új szereplők jelentek meg az alapellátás irányításában a NEFI létrehozásával, és az Országos Alapellátási Intézet (OALI) megszüntetésével, feladatainak átszervezésével. Vajer Péter ezt még azzal egészítette ki, hogy az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) koordinációja mellett várhatóan a KEI-k munkájának összehangolása is a NEFI feladata lesz majd. A háziorvosok kapuőri szerepét erősítené az államtitkárság is, legalábbis ez olvasható ki az Egészséges Magyarország címet viselő ágazati stratégiából, amelyben a preventív és definitív ellátásokra helyezik a hangsúlyt, a szükséges motivációs rendszer kidolgozásával egyidejűleg. Égetőnek tartják a humánerőforrás hiányosságainak pótlását, a tartósan betöltetlen praxisok felszámolását. Ez a szakember szerint azért is indokolt, mert az ilyen körzetekben sokkal rosszabbak a lakosság korai halálozási mutatói. A most futó projektek megmenthetik az alapellátást – hangsúlyozta az egészségpolitikai elemző, aki szerint ahhoz, hogy ez az ellátási szint valóban megerősödjön és többletszolgáltatásokat nyújtson, nem szólópraxisokban, hanem team-munkában kell gondolkodni, az integrált ellátások irányába mozdulva. Így érvényesülhetnek a LESZ-ből eredő többletfunkciók is, és a személyre szóló medicina az alapellátásban is megjelenhet. Az alapellátás jövőképét három, párhuzamosan futó projekt határozza meg, az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram mellett az Egészségesebb Egészségügyért Program, valamint a szintén uniós forrásokból megvalósuló EFI hálózat, amelyre ötéves fenntartási kötelezettséget vállalt a kormány – összegezte Sinkó Eszter. Az azonban egyelőre még nyitott kérdés, hogy ezek a projektek, és köztük az áprilistól novemberig a gyakorlatban is tesztelt TÁMOP 6.2.5/B módszertani eredményei végül a fiókokban landolnak-e, vagy érdemben felhasználják azokat a döntéshozók – jegyezte meg Szolyák Tamás. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-07-01