Ha sikerülne pontosan azonosítani azokat a betegeket, akik veszélyeztetve vannak a szívritmuszavar által okozott hirtelen halál szempontjából, e betegeket szelektíven el lehetne látni beültethető cardioverter defibrillátorral. Rengeteg kutatást végeztek már olyan, nem invazív vizsgáló eljárások keresésére, amelyek segíthetnek az ilyen szempontból kis és nagy kockázatú személyek elkülönítésében.

Az American Heart Association, az American College of Cardiology és a Heart Rhythm Society most közös irányelvet adott ki, amelyben összegzik a hirtelen szívhalál kockázatának előre jelzéséről eddig ismert bizonyítékokat. A következők a legfontosabb megállapításaik:

1. A jelenleg rendelkezésre álló noninvazív vizsgálatokkal a következő paraméterek mérhetők:
- az ingerületvezetés lassulása (a QRS-komplexus időtartama és a jelátlagolt EKG-felvétel segítségével),
- a kamrák repolarizációjában bekövetkezett változások (a QT-intervallum, a QT-szóródás és az alternáló T-hullám alapján),
- a vegetatív szabályozás zavarai (a szívritmus-variabilitás, a terhelés utáni szívfrekvencia-normalizálódás és a baroreceptor-érzékenység alapján),
- a szívizom-károsodás mértéke (a bal kamrai ejekciós frakció és a hatperces járástávolság alapján)
- a kamrai ectopiák (ambuláns monitorozással).

2. Ischaemiás és nem ischaemiás cardiomyopathiában szenvedő betegek esetében továbbra is a bal kamrai ejekciós frakció a legjobb módszer a nagy kockázatú betegek azonosítására.

3. A <35%-os bal kamrai ejekciós frakciójú betegek körében a legnagyobb a hirtelen szívhalál kockázata, az ő esetükben indokolt cardioverter defibrillátor beültetése.

4. A <35%-os bal kamrai ejekciós frakciójú betegek közül a legtöbben nem fognak hirtelen szívhalált szenvedni, de egyik noninvazív vizsgálóeljárás sem bizonyult alkalmasnak azoknak az alacsony ejekciós frakciójú betegeknek az azonosítására, akiknél csekély a hirtelen szívhalál kockázata.

5. A hirtelen szívhalál eseteinek nagy része >35%-os ejekciós frakciójú betegekben következik be, de eddig egyik noninvazív vizsgálóeljárással sem lehet azonosítani azt a >35%-os ejekciós frakciójú betegcsoportot, akiknek hasznára válik a beültethető defibrillátor.

6. A hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek csoportjában a hirtelen szívhalál kockázati tényezői az anamnézisben szereplő, resuscitatióval kezelt hirtelen szívhalál vagy nem tartós kamrai tachycardia, a terhelés hatására bekövetkező vérnyomáscsökkenés, a családi anamnézisben szereplő hirtelen szívhalál és az igen vastag interventricularis septum. A tanulmányozott többi noninvazív vizsgálat egyike sem jelent többletelőnyt a kockázati besorolásban e klinikai jellemzőkhöz képest.

Évtizedek néha egészen ígéretes kutatásai ellenére továbbra is csak a bal kamrai ejekciós frakció alkalmas a beültethető defibrillátorral kezelendő betegek elkülönítésére. A remények szerint esetleg az – egyenként nem elég szenzitív vagy nem elég specifikus – vizsgálóeljárások valamilyen kombinációja lehet majd alkalmas a kockázat pontosabb előrejelzésére, lehetővé téve a veszélyeztetett betegek azonosítását és a prevenciós teendők elvégzését.

Forrás: J Am Coll Cardiol 2008 Sep 30; 52:1179.

Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid