A becslések szerint az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt a krónikus hepatitis-C-vírus (HCV) -fertőzésben szenvedő betegek több mint egyharmada fordul meg valamelyik büntetés-végrehajtási intézményben. Így a börtönök alkalmat nyújtanának ennek az egyébként nehezen elérhető betegcsoportnak a kezelésére. Connecticut állam (Amerikai Egyesült Államok) 20 börtönében egy időben körülbelül 22 ezer személy van fogva tartva, közülük választott ki egy bizottság 138 beteget, akiket felkértek a vizsgálatban való részvételre. A beválasztható betegeknek vállalniuk kellett, hogy olyan intézményben helyezzék el őket, ahol biztosított a folyamatos ápolói ügyelet, és meg kellett ígérniük, hogy együttműködnek a kezeléssel. Összesen 68 beteg esetében kezdték el a kezelést pegilált interferonnal és ribavirinnel, közülük 19-en HIV-fertőzöttek voltak. A betegek 75%-a HCV 1-es genotípusával volt fertőzve, sok esetben fennálltak pszichiátriai tárbetegségek (43%-uk szenvedett major depresszióban), és sokan használtak kábítószert (77%-uk volt kokainfogyasztó). Tartós virológiai terápiás választ értek el, tehát a vírus nem volt kimutatható hat hónappal a kezelés befejezése után a betegek 47%-ában, sőt a valódi arány ennél valószínűleg nagyobb, mert sikertelennek minősítették annak a kilenc betegnek a kezelését is, akik nem jelentek meg a hat hónap utáni ellenőrzésen. Abba kellett hagyni a kezelést a betegek 31%-ában (a korai terápiás válasz hiánya vagy más egészségügyi ok miatt). A tartós virológiai terápiás válasz elmaradása összefüggésben állt az 1-es típusú HCV-fertőzés és a májcirrhosis együttes jelenlétével és a kezelés kezdetekor fennálló major depresszióval, de nem állt összefüggésben a HIV-fertőzéssel, a kezelés előtti HCV-RNS-szinttel és az etnikai hovatartozással. Bíztató a kezelés sikerességének aránya egy ilyen, társbetegségekkel és kedvezőtlen prognosztikai tényezőkkel terhelt betegcsoportban, a tartós virológiai válasz elért aránya hasonló a többi klinikai vizsgálatban tapasztalthoz, vagy akár nagyobb is annál. A vizsgálat ígéretes példát mutat a HCV-kezelés sikerességére, de a HCV egész problematikájának csak a felszínét súrolja, ugyanis az ebbe a kezelési programba bevont betegek azok, akik a leghosszabb időre vannak börtönbe zárva, és ezért a legkevesebb hatásuk van az általános, nem börtönben lakó populáció közegészségügyi állapotára. Továbbá az ebbe a vizsgálatba bevont betegek a fertőzött fogva tartottaknak csak kicsiny részét képezik, a legtöbben csak néhány napot töltenek ilyen intézményben. Végül pedig megfontolandó, hogy a vizsgálat öt éve alatt csak 32 beteget sikerült meggyógyítani – mindezt a kezelés közvetlen megfigyelése mellett, specializált egészségügyi csapattal, pszichiáter rendelkezésre állásával és korszerű, hematopoeticus növekedési faktorokkal és pszichotrop gyógyszerekkel végzett korszerű kiegészítő kezeléssel. Forrás: Clin Infect Dis 2008;47:952. Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid