A diabetes gyomor-bél szövődményei gyakoribbá váltak, mint amennyire növekedett a diabetes morbiditás. A szövődmények és tüneteik gyakran a gyomor-bél motilitás zavaraira vezethetők vissza, amelynek oka az autonóm diabéteszes neuropathia kiterjedése a gastrointestinális traktusra is. Néhány vizsgálat arra utal, hogy a neuropathia kialakulása függ a betegség tartamától, de a „diabetes ellátás és szövődmények vizsgálat” (Diabetes Control and Complications Trial) szerint - legalábbis 1. típusú diabéteszben - a neuropathia és gyomor-bél tünetek a rossz beállítással és nem a betegség tartamával vannak összefüggésben. A diabetes gyomor-bél tünetei: gyomorbénulás (gastroparesis), enteropathia (amely hasmenést, székrekedést és széklet-inkontinenciát okozhat) és nem alkoholos zsírmáj. A gastroparesis korai telítődést, hányingert, hányást, felfújódást, étkezés utáni teltségérzetet, és gyomortáji fájdalmakat okozhat. A gastroparesis diagnózisát akkor állítsuk fel, ha minden egyéb okot kizártunk, és a gyomor-bénulás scintigráfiával igazolható. A beteg lehetőség szerint hagyjon el minden gyógyszert, amely a gyomor motilitást csökkenti, ellenőrizzük a vércukor-szintet, fokozzuk a bevitt táplálék folyadék tartalmát, a beteg gyakran egyen keveset, a dohányzó beteget próbáljuk leszoktatni, ne fogyasszon alkoholt, csökkentsük a táplálék rost-tartalmát, és az élelem legyen zsírszegény. Prokinetikus szerek (pl. metoclopramide, erythromycin) enyhíthetik a gastroparesis tüneteit. A diabéteszhez köthető hasmenés és székrekedés tüneti kezelést igényel. A nem alkoholos zsírmáj általában a kövér diabéteszes betegeknél fordul elő. Emelkedett transaminase szintnél keressünk egyéb okot is, beleértve a hepatitist és a hemochromatosist. Fokozatos testsúlycsökkentés, a vércukorszint ellenőrzése, beállítása, gyógyszerek normalizálhatják a transaminase szintet, de agresszív nem alkoholos zsírmáj kezelése egyelőre nem ismert. A vércukorszint megfelelő szinten tartása minden gyomor-bél szövődménynél lényeges. Forrás: HJO, WONCA Am Fam Physician 77(12):1697-1702, 1703-1704 Szemlézte: Dr. Szatmári Marianna