Sok beteg, aki csontvelő vagy őssejt-átültetésen esett át myelodisplasia miatt, visszaesésről számol be a mentális és finommotorikus funkciók terén.

A Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatóinak tanulmánya, mely a Journal of Clinical Oncology online kiadásában jelent meg, felfedezte, hogy ezek a hatások nagyrészt átmenetiek, és a legtöbb beteg reménykedhet abban, hogy a normális mozgásuk és emlékezetük visszatér öt éven belül. Azt is megfigyelték azonban, hogy a finommotoros képességek és a verbális memória veszteségei a betegek egy jelentős százalékánál később is megmaradtak, ezért több figyelmet igényelne az egészségügyi szolgáltatóktól.

Rengeteg dokumentáció szól arról, hogy leukémiás és lymphomás betegeknek a transzplantáció előtt adott erős kemoterápiás szerek, illetve a kilökődés ellen alkalmazott készítmények befolyásolhatják a mozgásos képességet és az emlékezetet. A tanulmány, melyet Karen Syrjala vezetett, azt akarta meghatározni, hogy elmúlik-e ez az állapot öt évvel az átültetés után. Syrjala és munkatársai 92 beteget vizsgáltak, akik idegen donortól kaptak csontvelőt vagy őssejtet krónikus myeloid leukémiára, akut leukémiára, lymphomára, illetve olyan rákelőző állapotokra, ahol a csontvelő működése zavart szenved. Összehasonlítási célból a betegeket megkérték, hogy nevezzenek meg egy velük egykorú és egynemű családtagot vagy barátot, aki nem részesült sem transzplantációban, sem más aktív rákkezelésben. Ezek után mindegyikük emlékezetét és motoros képességeit felmérték tesztek segítségével.

A feladatok között szerepelt szavakból álló sor azonnali és késleltetett elismétlése, ugyanazzal a betűvel kezdődő szavak felsorolása, betűk és számok sorba rendezése, számok és szimbólumok összekapcsolása, fogpiszkáló méretű szegek minél gyorsabb betűzködése lyukakba. A teszteredmények elemzéséből kiderült, hogy a legtöbb betegnél jelentősen javultak a neurokognitív funkciók az átültetést követő öt év elteltével. „A várakozásokkal ellentétben azonban sem a motoros ügyesség, sem a verbális tanulás nem javult az első öt évben” – írták a szerzők.

A legtöbbször enyhe neurokognitív diszfunkció öt év elteltével is fennállt a túlélő betegek 41,5 százalékánál. A kontrollcsoportban ugyanez az arány csak 19,7 százalék volt. „Tényleg alacsonyabb arányokra számítottunk ennél. Döbbenten tapasztaltuk, hogy sokan teljesen meggyógyultak, de sokaknak maradtak jelentős hiányosságaik bizonyos területeken még az öt év elteltével is” – mondta Syrjala. Ennek oka egyelőre ismeretlen, több kutatásra lesz szükség ennek felderítésére. Egyik feltételezés szerint néhány rákfajta, különösen a leukémia és a lymphoma az egész testre kiterjed, mivel a vér az egész testben kering, így a betegség maga is okozhat kognitív funkciózavart, és ehhez jön még hozzá a kemoterápia mellékhatása.

„A legfőbb klinikai tanulság az, hogy biztosítani kell a transzplantált betegeket és orvosaikat arról, hogy javulni fog az információfeldolgozó képességük a kezelést követő 1-5 éven belül. Az is fontos, hogy tudják a hosszú távon túlélők, hogy nem minden transzplantált nyeri vissza a neurokognitív funkcióit öt év alatt. Az eredmények rávilágítanak, mennyire fontos lenne kidolgozni a kognitív rehabilitációs stratégiákat a teljes gyógyuláshoz” – írták a szerzők.

Forrás: Medipress

Kapcsolódó anyagok: Mesenchymalis őssejtek: az őssejtterápia ígéretses eszközei




Az őssejet a személyre szabott orvoslás egyik alapköve




LAM (Lege Artis Medicinae) - 2010; 20(05) Az őssejtekről