London fiatalokat importál és öregeket exportál - mondták régebben teljes joggal. Évtizedeken keresztül nagyon sok ember azért érkezett a brit fővárosba, hogy egyetemre járjon, vagy tanuljon, s el is költözött, amikor a gyerekei nagyobbak lettek és több helyet igényeltek, esetleg taníttatni kellett őket, vagy nyugdíjba mentek. Egy meglepő demográfiai változás azonban drasztikusan lelassította ezt a népesedési futószalagot. Londonban 2002 óta évente 25 százalékkal nőtt a születések száma, mert a brit nők, akik korábban halogatták a gyerekszülést, végre rászánták magukat, sok bevándorló pedig szinte sztahanovista módon teljesített. Az Angliában 2009-ről 2010-re bekövetkezett népességnövekedés teljes 37 százalékát London adta - írta a The Economist. Sok szülő jelenleg a helyén marad, nem változtat lakóhelyet, részben a jelzáloghitelezés szigorodása miatt, amely miatt a potenciális ingatlanvásárlók nehezen jutnak pénzhez, és a munkaerőpiac támasztotta követelmények keményedése miatt, ami miatt senki sem lehet teljesen biztos a munkájában. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy 2010-ben fele annyi lakás cserélt gazdát, mint 2004-ben. A nagyszülők is nehezebben szánják már rá magukat a lakóhely-változtatásra. Fekete és ázsiai bevándorlók, akik mondjuk az 1960-as és 1970-es években telepedtek le Londonban, nem szívesen hagyják ott a családjaikat a mondjuk Margarita-sziget által kínált örömökért. London lakossága a jelenlegi csaknem 8 millióról több mint 9 millióra nő 2031-re London tehát egyszerre fiatalodik és öregszik, s mindenekelőtt válik egyre nagyobbá. A Nagy-Britannia más részeibe irányuló nettó lakosságkiáramlás fele akkora, mint 2005-ben volt, s részben azért, mert megnőtt a Londonba érkezők száma. A külföldi bevándorlók száma, ha kisebb mértékben is, mint ezelőtt, de továbbra is növekedést mutat. A jelenlegi trendet figyelembe véve London lakossága a jelenlegi csaknem 8 millióról több mint 9 millióra nő 2031-re, vagyis annyival gyarapodik, mintha Nagy-Britannia második legnagyobb városát, Birminghamet a fővároshoz csapnák. Az etnikai kisebbségek hamarosan a növekmény csaknem háromnegyedét fogják adni. Ez a növekedés azonban egybeesett a kormányzati kiadások csaknem száz év óta legszigorúbb megkurtításával, s így nem csoda, hogy a várostervezők most csak vakarják a fejüket, nem tudják, hogyan biztosítsanak olyan szolgáltatásokat, mint az oktatás és az egészségügyi ellátás, és azt sem, hogy - figyelembe véve London hosszú távon jelentkező lakásproblémáit - hol az ördögben fog lakni a megnövekedett lakosság. Az elemi iskolák voltak az elsők, amelyek riadót fújtak. A London Councils nevű, London 32 kerületét képviselő lobbicsoport 2008 óta figyelmeztetett arra, hogy szakadék fog tátongani a gyerekek és a számukra rendelkezésre álló iskolai helyek száma között. Ma ez a probléma már létezik. Az iskolai férőhelyek száma Anglia-szerte kevés, de különösen nagy a gond a fővárosban. A londoni városi önkormányzat szerint Nagy-Londonban 2015-16-ban mintegy 70 ezer iskolai férőhely fog hiányozni. Novemberben a kormány beleegyezett abba, hogy 250 millió fontot adjon a fővárosnak az iskolai helyek számának növelésére, ami jó irányba tett lépés volt ugyan, de messze elmaradt attól, amire szükség lett volna. Iskolaépítés rohamléptékben A kelet-londoni Barking és Dagenham kerület jól példázza a problémákat. A 2010-ig tartó évtizedben itt volt a legnagyobb a lakosság növekedése Nagy-Londonban (58 százalék), s itt a legnagyobb az iskolai férőhelyek iránti igény. Az általános iskola alsó tagozatán 43 százalékkal lesz több az igénynövekedés a 2010-11-es és a 2015-16-os tanév között. Az elmúlt három évben a kerületben csaknem 8000-rel gyarapodott az elemi iskolai férőhelyek száma. A kerületi tanács útépítésre szánt összegeket irányított át iskolaépítésre, hivatalokat alakított át iskolákká és tárgyalást kezdett az ingatlantulajdonosokkal arról, hogyan lehetne iskolai célokra használni üres raktárakat és üzleteket. A kormánytól novemberben kapott 250 millió fontból Barking és Dagenham 24 millió fonttal részesedett, de az illetékesek úgy számítják, hogy 2017-ig még legalább 23 tantermet kell létesíteni az első osztályosoknak, legalább 34-et a 11 éveseknek és 400 új helyet a végzősöknek, akiknek a száma a későbbiekben tovább fog nőni. A kerület számításai szerint ez évente 50 millió fontot igényelne. Nem valószínű, hogy akadna olyan kerület, amely a nyilvánosság előtt alábecsülné jövőbeni igényeit. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek az adatok nem járhatnak messze a valóságtól. Más londoni kerületekhez hasonlóan Barking és Dagenham is kezdi érezni a nyomást, amely abból származik, hogy sok család - különösen a nagy családok - az olcsóbb megélhetés reményében kiköltözik London belvárosából. 2011 végén a házárak ebben a kerületben voltak a legalacsonyabbak London területén a földhivatali nyilvántartás szerint, s a lakások bérleti díja is a londoni átlag alatt maradt. A Londonon belüli, a külvárosok felé tartó mozgás valószínűleg növekedni fog, ahogy a kormány tovább nyirbálja a jóléti kiadásokat. De nemcsak az iskolákkal, az egészségüggyel is gond van. Az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) sokáig küzdött azért, hogy javítsa a szolgáltatás London növekvő, etnikailag sokszínű és folyamatosan változó lakosságának. Sikerült is jelentős javulást elérnie a stroke kezelésében, a baleseti ellátásban, és az immunizációban, miután Ara (ma már Lord) Darzi egy 2007-es, széles körben ismertté vált elemzésében felsorolta a legsúlyosabb hiányosságokat. Ez év januárjában a szolgálat üzembe helyezett egy internetes oldalt, amelyen az ellátottak értékelhetik a családorvosi ellátást, elősegítve ezzel annak színvonal-emelkedését. A szülészeti ellátás azonban nem készült fel a születésszám megugrására - egy kelet-londoni, évi 8000 szülésre tervezett kórház például évi 9-10 ezret bonyolít le. Az anyák halálozási aránya magasabb, mint máshol, s részben azért, mert egyes etnikai kisebbségekhez tartozó anyák csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már igen előrehaladott a terhességük. A sebészeti ellátó helyek London-szerte gyakran primitívek, s a londoni kórházaknak is az a hírük, hogy nemtörődöm módon kezelik az idős betegeket. De nemcsak az egészségügy terén uralkodik bizonytalanság. Senki se tudja, mennyire lesznek tartósak a jelenlegi demográfiai trendek. Csökken-e a születések száma a jövőben azért, mert a bevándorlók lányai brit szokásokat vesznek fel? Nem találnak-e kedvezőbb letelepedési helyet máshol a külföldiek? És helyükön maradnak-e a tősgyökeres londoniak? Összességében félelmetes idők járnak az oktatás és az egészségügyi ellátás, de leginkább a lakásépítés tervezőire. "Azt hittük, rendben mennek a dolgok. Tipikus ipari ország voltunk, csökkenő születésszámmal és gazdasági prosperitással. Aztán jöttek ezek az őrült születésszámok és velük a gazdasági visszaesés" - fogalmazott Baljit Bains, a Nagy-londoni Hatóság demográfiai részlegének vezetője. MTI