Az utóbbi évtizedekben szemléletváltás következett be a nehézlégzésben szenvedők és szívelégtelenség tüneteit mutató betegek diagnosztikájában. Míg korábban főképp a szívizom elégtelen kontrakciós képességét tartották a szívelégtelenség okának, újabban a diasztolés funkciózavarok is kitüntetett figyelmet kapnak a diagnózis felállításakor. A modern képalkotó technológia fejlődésének köszönhetően sok esetben sikerült fényt deríteni arra, hogy a tünetek hátterében valójában a szívizom relaxációs zavara állhat. A szív diasztolés funkcióját a kamrai tágulékonyság és töltőnyomás alapján noninvazív, echokardiográfián alapuló módszerekkel becsüljük. Az eredményeket azonban befolyásolja a beteg neme, testsúlya, életkora, az éppen aktuális keringési státusza, végül pedig a vizsgálatot végző orvos szubjektív ítélete. Az így a kapott értékek nehezen reprodukálhatóak és viszonylag nagy hibalehetőséget hordoznak magukban, Ezzel szemben az EKG objektívebb és könnyen ismételhető vizsgálat. Azonban mindeddig kevés információnk volt a diasztolés szívelégtelenség EKG-jeleiről. Jogosan merült fel tehát a kérdés, hogy vajon a mindennapi klinikai gyakorlatban nyújthat-e segítséget a diasztolés funkciózavar diagnózisának felállításakor egy olyan egyszerű, bármely kórházi osztályon megtalálható eszköz, mint az EKG? Erre próbáltak választ találni legújabb kutatásukban Namdar és munkatársai. A zürichi központ idén novemberben publikált, retrospektív vizsgálatában összesen 172 fő szívultrahangos és EKG-vizsgálatát hasonlították össze. A résztvevőket két csoportra osztották, 83 fő került a kontroll, normál diasztolés funkcióval rendelkező csoportba, és 89 beteg alkotta a diasztolés zavarral rendelkező csoportot. A standard, 12 elvezetéses EKG-t két független kardiológus elemezte, a szívultrahangos vizsgálatokat tapasztalt, többtagú kardiológus munkacsoport végezte. A diasztolés funkciózavar megállapításához a legfrissebb európai ajánlásokat használták. Az adatok feldolgozása után az eredményeket egy 50 fős egészséges kontroll, és másik, a vizsgálattól független 50 fős diasztolés funkciózavarban szenvedő csoport eredményeivel is validálták. Az elektrokardiogramok elemzésekor fény derült arra, hogy a diasztolés zavarok erősen korreláltak a beteg életkorával, a szívfrekvenciával, a PQ-, T-hullám vége és a P-, illetve a Q-hullám közötti (Tend-P, Tend-Q) távolságokkal. Az első és másodfokú diasztolés funkciózavarban szenvedők körében az EKG-n mért PQ-szakasz szignifikánsan hosszabb volt a kontrollcsoporthoz képest (169±28ms és 171±38ms vs. 153±22ms, p<0,005). A jelenség hátterében a bal pitvari eltérések állhatnak. Korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy a PQ-intervallum pontosan meghatározza a pitvari összehúzódás idejét, aminek szerepe van a késő diasztolés kamrai telődésben. Ha a pitvari összehúzódás korábban következik be, a diasztole rövidebb lesz, ezáltal romlik a kamrai funkció. A szívelégtelenséggel diagnosztizált csoport körében szignifikánsan hosszabbnak bizonyult a korrigált QT-intervallum, mint az egészséges csoportban (QTc, 422±24ms és 434±32ms vs. 409±25ms, p<0,0005). Továbbá a beteg populációban szignifikánsan rövidebb volt Tend-P illetve a Tend-Q szakasz. (rendre: 240±78ms és 276±108ms vs. 373±110ms, p<0,0001; 409±85ms és 447±115ms vs. 526±119ms, p<0,0001). A fenti eredmények alapján a kutatócsoportnak sikerült egy új, korábban nem ismert képletet létrehoznia, ami az életkor, PQ-távolság és a Tend-P távolság felhasználásával diagnosztikus támpontot jelenthet a diasztolés funkciózavar felismeréséhez. Az új formula (Tend–P/[PQxéletkor]) a validációs csoportban tesztelve is jól használhatónak bizonyult, szenzitivitása 82%, specifikussága 93%, pozitív prediktív értéke 93%, negatív prediktív értéke 82% volt. Az új képlet még erősebbnek és biztonságosabban alkalmazhatónak bizonyult, ha azt a szívultrahangos vizsgálattal mért bal pitvari térfogattal korrigálták (LAESVI). Ekkor 90%-os szenzitivitást, 92%-os specifikusságot, 95%-os pozitív, míg 96%-os negatív prediktív értéket mutatott. Bár a vizsgálat hátrányaihoz tartozik a viszonylag alacsony esetszám, és a jövőben egyéb, kiegészítő vizsgálatok is szükségessé válhatnak, az újonnan létrehozott képlet azonban kecsegtető ígéret lehet a szívizom-relaxációs zavar diagnosztikájában. Összefoglalta: dr. Csontos Ágnes Anna eLitMed.hu Forrás: Namdar et al. A novel electrocardiographic index for the diagnosis of diastolic dysfunction.