Nemes és szép, ugyanakkor nehéz feladat tisztelegni Semmelweis Ignác emléke előtt.

Immár hagyomány, hogy esztendőről esztendőre Semmelweis születésének ünneplésére gyűlünk össze. 2013-ban, születésének 195. évfordulóján, a Magyar Egészségügy Napján választott hivatásunkat is ünnepeljük. A szaksajtó és számtalan előadás méltatta már Semmelweis jelentőségét. Életéről, munkájáról mindannyian sokat tudunk. Ma már kórtörténetének és jegyzőkönyveinek részletes adatait is ismerjük. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon tudok-e olyan adatot felsorolni, amely az eddig ismerteknél még jobban alátámasztaná jelentőségét? Aligha. Semmelweis Ignác az orvoslás és orvos történelemben már régen elfoglalta az Őt megillető helyet. Könyvtárnyi könyvet írtak munkásságáról. Több romantikus és reálisnak tűnni akaró filmet forgattak életéről. Méltatását ott találjuk minden művelt nemzet könyvespolcain.

Mégis időről időre illik emlékeznünk rá, felidézni példaértékű munkásságát.

Semmelweis József és Müller Teréz ötödik gyermekeként 1818. július 1-jén, Budapesten, a mai Apród utcai Meindl-házban látta meg a napvilágot. Apja álma, hogy fiából az osztrák hadsereg hadbírója váljon, ami nyugodt és jövedelmező állást ígér, szerencsénkre meghiúsult. Életútjának legfontosabb állomásai minden egészségügyben dolgozó számára tudottak. Minden állomás önmagában is többórányi előadás témáját szolgáltatná, de ez természetesen nem célom.

Semmelweis világszerte ismert tudós, akinek hatása nem csupán a gyermekágyi láz megoldására terjed ki, hanem zsenialitása gondolkodásmódunkat alapjaiban határozza meg. A zsenialitás az, hogy levonta a következtetést: ugyanaz a bonclelet ugyanannak a kórfolyamatnak a következménye. Sőt, megtalálta a közös okot a boncolást! És azonnal javasolja a megoldást a kezek klóros vízzel történő fertőtlenítését.

Semmelweis gondolatmenetének bizonyítására elvégzi az orvostudomány egyik első retrospektív vizsgálatát. Bizonyára Ő nem így nevezte, de már alkalmazta a modern orvosi gondolkodás egyik alapvető metodikai módszerét. Megállapítja, hogy 1841 és 46 között a boncolással foglalkozó orvosokat képző I. számú Női Klinikán a gyermekágyi láz halálozása kétszerese a nem boncoló bábákat képző II. számú Női Klinikához képest. Ezt követően Bécsben, majd még inkább Pesten a mai szóhasználattal élve prospektív vizsgálattal bizonyítja igazát: a Szent Rókus Kórházban a szülő nők halálozását a klórvizes kézmosással 1% alá szorítja le.

Életében sajnos nem kapta meg az őt megillető elismerést, az utókor azonban többféle módon igyekszik adózni nagyságának:
- 1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem választotta névadójának, majd ezt követte 1991-ben korábbi munkahelye a bécsi Női Klinika is,
- 2013-ban pedig A szellemi világörökség része lett több Semmelweis dokumentum. Ennek kapcsán nagyszabású kiállítás nyílik a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban 2013. július elsején.

A megtisztelő felkérést követően lázasan kerestem a megoldást, hogy gyógytornászként milyen összefüggésre fókuszáljak Semmelweis munkássága és a szakdolgozók között. A hétköznapok realitása kínálta a megoldást, mondhatni gyógytornászként „minden út Semmelweisen keresztül vezet”. Hiszen a nevét viselő Egészségtudományi Kar épületének közvetlen közelében található Stróbl Alajos szobrászművész Semmelweis szobra, amely mellett minden nap elhaladunk tanulmányaink alatt.

Stróbl Alajos különös hálát érzett a nagy magyar tudós iránt. Nem sokkal korábban született ugyanis fia, a legnagyobb élve született csecsemő Tóth István professzor praxisában. Az újszülött nagysága miatt a férj izgatottan fordult a szülészhez olvashatjuk Száva István könyvében:
-„Doktor Úr, az Isten szerelmére mi lesz velünk? -kérdezte
-Legyen nyugodt!- bíztatta Tóth Professzor. Semmelweis megtanított bennünket arra, hogy megóvhassuk az anyák életét. Hálából Stróbl saját feleségét és gyermekét mintázta meg a szobor két mellékalakjának”.

A kérdés, amely felvetődik bennünk elrohanva nap, mint nap az említett szobor mellet:Hogyan és mire inspirálhat bennünket Semmelweis Ignác?

Életének és munkásságának átfogó, általános és egyetemes emberi üzenetei vannak.

Első üzenetként közvetíti: nem biztos, hogy minden úgy van jól, ahogy eddig csináltuk. Ehhez szorosan kapcsolódik második üzenete: nem kell belenyugodnunk abba, amibe körülöttünk mindenki nagy kényelemmel belenyugszik. Semmelweis sosem fogadta el „az úgy van jól” kifejezést.
Felismerésének következménye intézkedései, melyek lépcsőszerűen egymásra épülnek. Az első lépcső: a kézmosás elrendelése a bonctermi gyakorlat után, a szülészeti tevékenység megkezdése előtt. Hamarosan, 1947 őszén, megállapította, hogy az élőben is keletkezhet bomlott szerves anyag. Így második lépcsőként az ilyen beteg után is kötelezővé tette a klóros kézmosást.

Pár hónappal később újabb felfedezést tett, a fertőzés a levegő útján is terjed, a betegeket szét kell választani. Negyedik lépcsőként felismeri a textílíák, mint fertőző anyagok közvetítő szerepét. A négy lépcső meghatározása 11 évig tartott, 11 évnyi harc és küzdelem.


Mit is üzenhet nekünk küzdelmes munkássága?

Egyrészt Szakmai elhivatottságot, motivációt, innovatív gondolkodást: a Semmelweis reflex abszolút kiküszöbölését, amely a tények automatikus elutasítását jelentené vizsgálat vagy kísérletezés nélkül.
További üzenete: a szakmai fejlődés fontossága, hiszen oklevelünkkel, diplománkkal a tanulás nem zárul le, élethosszig tartó tanulás következik. Működési engedélyünk is csak addig érvényes, amíg képesek vagyunk követni a tudomány haladását, az újabb ismeretek befogadását és gyakorlati alkalmazását is. Mindezt a szakmai rutin nem pótolja.

Kiemelendő a humanista magatartás, az önzetlen segítségnyújtás. Semmelweis volt az egyetlen, akinek tehetetlenségében ökölbe szorult a keze. Könyve tele van nyilatkozatokkal, amelyek tanúsítják, hogy először a szíve szólalt meg.

A következőket írja könyvében: „amikor a csengettyűt ajtóm előtt elsietni hallottam, sóhaj tört ki keblemből az áldozatért, mely megint ismeretlen ok miatt esik el. Ez a csengettyű kínos figyelmeztetés volt arra, hogy ennek az ismeretlen oknak minden erőmmel utána járjak”

Csak az embertársait tisztelő és szerető, a hivatásáért élő válhat az egészségügy szolgálójává. Aki nem tekint barátot és ellenfelet, szegényt és gazdagot, szépet és rútat, hanem csupán egyetlen vezérlő motívumot: a gondjaira bízott beteg jólétét. Következő üzenete: felelősségtudat fontossága. Nehéz óra lehetett, amikor Semmelweis megértette, hogy Ő maga felelős azoknak a haláláért, akiké évek óta minden gondolata.

Erről így vall: „Meggyőződésemhez híven tanúságot kell tennem, hogy csak a jó Isten ismeri azok számát, kik miattam idő előtt szállottak sírba. Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere, és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekelteknek tudomására kell hozni”.

Semmelweis azt kiáltotta:” mi vagyunk a gyilkosok, ti vagytok a gyilkosok!”
Az ilyesmit senki sem szereti hallani, egyedül benne volt meg az a lelki nagyság, hogy vállalja és levonja belőle a következtetéseket.

Vajon megtanultuk-e Semmelweistől önmagunk és munkánk tárgyilagos és kritikus elemzését?

Van-e bennünk annyi becsület és egyenesség, hogy hibáinkat, mulasztásainkat felismerjük és elismerjük?

Az Orvosi Hetilap hasábjain Markusovszky Lajos, talán az egyetlen igaz barátja így búcsúztatta:

„Midőn a boldogult kitűnő szakember tudományos érdemeit csekély tehetségünk szerint röviden elsoroljuk, nem szabad megfeledkeznünk, tiszta jelleme, igaz szíve, s némely alkalommal talán nem a legsimább, de mindenkor őszinte s tiszta, jószándékú magaviseletéről. Semmelweis tanár őszinte természetes ember volt, s más lenni nem is tudott, önzés és alattomosság egyenes lelkéhez sohasem fért, hű barát és jó ügytárs, rokonszenvében, tanácsában, tiszteletében legjobb meggyőződése szerint részesíté barátait, tanítványait és ügyfeleit”.

Jómagam sem hiszek az egészségügyben dolgozók napjainkban oly sokat hallott kiégésében. Alkotó, élhető jövőben hiszek. Hiszek Semmelweis üzeneteinek igazságában, napjainkra, magunkra és magamra is állandó érvényességében, ahogy a római mondás is tartja: „mortui arcent vivos” a holtak, ha meghalljuk üzeneteiket, serkentik az élőket.

Összességében a bizonyítékokon alapuló orvoslás és a prevenció alapjait fektette le számunkra. Semmelweis sorsa: hadba állt, küzdött, megtartotta pontos logikai gondolkodásmódját, megfigyelőkészségét és mindig is a beteget tekintette elsődlegesnek.

Szellemiségében a hazaszeretet, az innovatív gondolkodás és az önzetlen lelkiismeretesség mindenképpen olyan példa, amely követendő a 21. században is. Sütő András gondolataival szeretném megköszönni megtisztelő figyelmüket: Az igazi tudós lámpást tart a kezében, amellyel messze világítva mutatja az utat.


Budapest, 2013. júliusában

Monek Bernadett
Vezető Gyógytornász (ORFI)
Manuálterapeuta
SE ETK Fizioterápiai Tanszék,oktató