A playback színház egy speciális improvizációs színházi forma, amelyet 1975-ben, Jonathan Fox alkalmazott először. Azóta ez a színházi forma elterjedt az egész világon, és közkedveltségnek örvend. Az eseményt egy képzett játékmester irányítja, aki hangulatokat és történeteket kér a nézőktől, melyeket négy-öt szereplő, zene kíséretében, azonnal megjelenít a színpadon. A módszer közelebb hozza az embereket egymáshoz, ahogy az emberi természetünk közös sajátságait látják. A legtöbb improvizációs színházban az elsődleges cél a humor, a nézőközönség megnevettetése. A playback színház célja éppen ellenkező: a cél olyan biztonságos, bizalmi légkör megteremtése, amelyben a történetmesélő elfogadást és tiszteletet érez, és így a legnehezebb élményeiről is bizalommal tud beszélni. A referált közlemény szerzői – a Houston Playback Theatre társulat tagjai - felajánlottak két playback színházi előadást a houstoni Baylor College of Medicine elsőéves orvostanhallgatói számára. Az első év az orvostanhallgatók számára meglehetősen nagy megterhelést jelent és szinte alig enged iskolán kívüli tevékenységet. A Baylor College of Medicine elsőéves hallhatói számára van egy szabadon választható tárgy, az Együttérzés, és a gyógyítás művészete, ennek vehettek részt a hallgatók. A playback színházi előadás a szereplő színészek bemutatkozásával kezdődik, mely egyben lehetőséget teremt a playback színház működésének bemutatására. Egy színész bemutatkozik, és megoszt egy élményét, melyet a többi színész improvizálva megjelenít. A Houston Playback Theatre színészeinek bőségesen volt élményük az egészségügyi ellátással kapcsolatban. A bemutatkozásban ezen élményeikről beszéltek. Így azonnal megteremtődött a játszók és a közönség között a kapcsolat. Ezután a játékmester hangulatokat, érzéseket kér a nézőktől, melyeket a társulat tagjai zenével kísért élő szobrok segítségével megjelenítenek. Az előadás központi részében történetekre kerül sor. Egy előadás alatt 4-5 történetet láthat a közönség. Zárásképpen az előadás által kiváltott érzésekről számolhatnak be a nézők. A közönség tagjai gyakran úgy érzik, hogy az elmondott és lejátszott történekre maguk is rezonáltak, akkor is, ha ők maguknak nem volt alkalmuk a saját történetük megosztására. Orvosi oktatás keretében a playback színházi előadás három hatását várták a szerzők: (1) az előadás megkönnyebbülést, szórakoztató élményt nyújt, (2) a nehéz élmények művészi megjelenítése a megerősíti a hallgatókat tanulmányaik folytatásában, (3) az élmények megosztása önmagában gyógyító hatású lehet. A szerzők leírják a hallgatók által elmondott történeteket, és az előadást követő reakcióikat:

Egy orvostanhallgató elmesélte az első fonendoszkópos élményét, amikor először meghallotta a szívhangokat. Ehhez az az élménye csatlakkozott, hogy „Na, most már igazi orvos vagyok!”.

Erre egy másik résztvevő élménye „válaszolt”, amikor ő képtelen volt megtalálni egy beteg pulzusát. A lejátszás humoros volta azt mutatta, hogy a színészek elfogadással reagáltak erre a kudarcra.

Megint másik résztvevő arról számolt be, hogy az oktató orvos egy idős asszony számtalan tünetét (ízületi gyulladás, különböző labor eredmények) sorolta, miközben a hölgy többször említette a hajhullását. Ez arra utalt a hallgató számára, hogy a hölgy nem érezte megértettnek magát, hisz számára a megváltozott külseje jelentette a legnagyobb problémát.

Egy női hallgató arról számolt be, hogy a nagyapja annyira büszke, hogy ő orvos lesz, hogy felajánlotta a testét az orvosi egyetemnek. Ez viszont azt váltotta ki a hallgatóból, hogy tisztelni kezdte a boncteremben lévő emberi testeket.

Egyik résztvevő történetében felidézte, hogy amikor 10 éves volt ellátogatott családja eredeti hazájába és a látogatás során rosszul lett. A rosszullét kapcsán megtapasztalhatta a különböző kultúrák egészségügyi ellátásának különbözőségeit és hasonlóságait.

A résztvevők személyes meglátásai a foglalkozásról:

Az előadás arra irányította rá a figyelmemet, hogy a gyógyulás folyamatában a biomedikális hatások mellett nagy szerepe van a gyógyítás művészetének.

Abba nyertem bepillantást, hogy néhány nem direkt orvosi beavatkozásnak és az orvos – beteg kapcsolat minőségének milyen fontos szerepe van a gyógyulásban.

Lenyűgöző volt látnom, hogy a színészek milyen pontosan megragadták a történetekbe ágyazott emberi érzéseket.

A megbeszélésben a szerzők hangsúlyozzák, hogy a hallgatók által elmondott hangulatok és történetek arra utaltak, hogy ez a populáció nagyon igényli, hogy lehetőséget kapjon az orvosi oktatással kapcsolatos érzelmei kifejezésére, és a gyógyítással kapcsolatosan megélt saját élményeik – mint a szorongás, büszkeség, harag – megosztására. A magas stressz szinten élő hallgatók számára a playback színház ígéretes enyhülést jelenthet, azáltal, hogy a tapasztalataikat megosztva, kevésbé érzik izoláltnak magukat, jobban felismerik saját, egymás és betegeik érzéseit s így lehetőségük adódik a kölcsönös tiszteleten alapuló hallgatói közösség kialakítására. A modern orvosképzésben egyre jobban előtérbe kerül a korai klinikai tapasztalat szükségessége. Ebben pedig nagy szerepe van az empátiának, a bizalom kialakításának és a jó kommunikációs készségeknek. A playback színház ezen értékek kialakításában és megosztásában nyújt segítséget. Továbbá a személyes tapasztalatok megosztása segít abban is, hogy az orvoslás ne csak „testmérnökség” legyen. A szerzők fontosnak tartják, hogy már az első év során sor kerüljön az orvosi identitás tapasztalatokon alapuló átgondolására, de a végzés előtti év is alkalmas lehet ennek újragondolására. Eredeti közlemény Salas R, Steele K, Lin A, Loe C, Gauna L, Jafar-Nejad P. Playback Theatre as a tool to enhance communication in medical education. Medical education online. 2013;18. A referáló megjegyzése Magyarországon 1992 óta működnek playback színházak, amelyek színházi, oktatási, egészségügyi és üzleti tréning keretek között tartanak előadásokat. 1994 és 1995 nyarán végeztem el New York-ban, a playback színházi képzést Jonathan Fox iskolájában. Magyarországon 2003-ban hoztam létre az Álomszínházat, ahol álmokat játszunk el playback színházi módszerekkel. 2005-ben alapítottam meg a KIMSZIM Közép-Europai Playback Színházi Iskolát, mely Magyarországon és a környező országokban tart playback színházi képzéseket. M Dr. Parádi József neurológus, pszichiáter, playback színházi játékmester eLitMed.hu