Klinikum

Philip Levine, az Rh-vércsoport egyik felfedezője

2015. AUGUSZTUS 10.

Szöveg nagyítása:

-
+

A cári Oroszországban, Kletszk városában (ma Belarusz Köztársaság) látta meg a napvilágot egy szegény zsidó család hatodik gyermekeként. 1908-ban a család a növekvő antiszemitizmus miatt kivándorolt az Egyesült Államokba. 1916-ban végezte el a Brooklyn Boys High Schoolt, és a New York City College-ban folytatta tanulmányait. Az első világháború végén néhány hónapra katonának is besorozták. Leszerelése után a Cornell University Medical College-ban tanult tovább. Itt szerezte első immunológiai tapasztalatait: vércsoportja kicsapta egyik társának 0-s vércsoportú vérét, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a 0-s vércsoportba tartozók mégsem univerzális donorok. 1923-ban már értekezést is közölt ebben a tárgyban. A diploma megszerzése után hároméves állami ösztöndíjat kapott allergiával kapcsolatos kutatásokra. A hiperérzékeny betegekben akkoriban felfedezett Prausnitz–Küstner-reakcióval foglalkozott, amiért 1925-ben Master of Arts fokozatot kapott. Még ugyanebben az évben a Rockefeller Intézetbe került, Karl Landsteiner laboratóriumába. Az osztrák biológust, orvost az emberi vércsoportok felfedezése (1901) miatt kapta szárnyára a világhír. Kísérleteik során emberből és főemlősökből származó vért injekcióztak nyulakba. Felfedezték az M-, N- és P-antigéneket, melyeket ma az MNS-nek és P-nek nevezett vércsoportrendszerhez sorolunk. Észrevették, hogy az M antigén előfordul csimpánzokban, de gibbonfélékben nem. 1929-re Landsteiner és Levine 22-féle vörösvértest-fenotípust tudott elkülöníteni az anti-A, -A1, -B, -M, -N, -P, és a később Mourant által azonosított anti-Lea antitestre adott reakciója alapján. Emberi vért injekcióztak csimpánzokba és nyulakba, három csimpánz egyikének vére kicsapódott, de a nyulaké nem. Így vonták le a következtetést, hogy a nyulak nem állítanak elő antigént az emberi vérrel szemben. 1932-ben elhagyta a Rockefeller Intézetet, és Landsteinernek megígérte, hogy felhagy a vércsoportok vizsgálatával. A Wisconsin Egyetemen bakteriofágokkal foglalkozott, a szalmonella baktériumnemzetség antitest-tulajdonságait vizsgálta. 1935-től szerológiával (a vérszérum és más testnedvek tudományos vizsgálata) foglalkozott a Beth Israel Kórházban. Több tudományos tanulmányt közölt a vérdonor megfelelő kiválasztásáról. Legfontosabb munkássága az újszülöttek hemolitikus betegségére (a vörös vérsejtek a szokásosnál gyorsabban pusztulnak el) irányult. 1937-ben Dr. Rufus Stetson egy asszony vérmintáját küldte el neki. Az asszony második terhessége halvaszüléssel végződött. Vérzés miatt a férjétől 500 ml vért kapott, és bár a vércsoportjuk az AB0-rendszer szerint megfelelő volt, a véradás súlyos következményekkel járt. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy vére nemcsak a férje, hanem a legtöbb donor vérét kicsapja. Levine azt tapasztalta, hogy az asszony vére kicsapja a 0-ás vércsoportú donorok 80 százalékának vérét. Levine és Stetson végül arra következtetett egy 1939-ben közzétett tanulmányban, hogy a magzat az apától örökölte az összeférhetetlenséget. A Landsteinerrel együtt végzett kísérletben emberi vért injektáltak nyúlba, ami nem váltott ki antitest-termelődést. 1940-ben Landsteiner és Alexander Wiener egy tanulmányban azt írta, hogy ha rhesusmajom vérét injektálják nyúlba, akkor van kicsapódás. Ez az anti-Rh-nak nevezett antitest reagált az emberek 85 százalékának vérével. Amikor Levine és Wiener összehasonlította a nyúlvér és az 1937-es anya vérszérumának reakcióját, teljes azonosságot talált. Ebből Levine arra következtetett, hogy az anti-Rh okozza az újszülöttek hemolitikus betegségét, amikor az anya Rh−, az apa Rh+ vércsoportú. 1944-ben az Ortho Research Foundation laboratóriumot állított fel az emberi vér tanulmányozására. Levine folytatta az Rh-vércsoport és más vércsoportokhoz tartozó antigének tanulmányozását. 1965-ben ment nyugdíjba. Az általa létrehozott kutatóintézetet átnevezték Philip Levine Laboratories-ra. Emeritus (nyugalmazott) egyetemi tanárként 1985-ig tartott előadásokat. Élete utolsó két évét szanatóriumban töltötte súlyos szív- és érrendszeri betegséggel küszködve. 1987. október 18-án halt meg.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Klinikum

Problémák a Pfizer Covid-19 elleni vakcina vizsgálataiban

Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

PharmaPraxis

Modern kötszerek tudatos választása és alkalmazása a gyógyszertárban

LÉGRÁDI Péter

A megfelelő kötszer kiválasztásának alapja és fő célja, hogy az gyors és optimális sebgyógyulást eredményezzen, csökkentse a fájdalmat, kontrollálja a seb bakteriális állapotát, védjen az infekció ellen, abszorbeálja a sebváladékot, a lehető legkevésbé zavarja a beteget és javítsa az életminőséget. Az alábbi cikkben a modern sebtisztítás, -fertőtlenítés és -kötözés metódusát és eszközeit ismertetjük.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.