A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog. Valentin Stefanov Panayotov bolgár kutató Studying a Possible Placebo Effect of an Imaginary Low-Calorie Diet című cikke a testsúlycsökkentés egy lehetséges pszichológiai módszerét mutatja be a Frontiers in Psychiatry nevű lap legújabb számában. Szokatlan és kissé nevetségesnek tűnő kísérletet vezetett a szófiai Nemzeti Sportakadémia intézetében, amellyel azt tűzte ki célul, hogy megkülönböztesse a súlycsökkentés metabolikus és pszichológiai/viselkedéses összetevőit. A klinikai vizsgálatok általában a terápia és a placebo kombinált hatását értékelik. Jelen kísérletben azonban csak egy lehetséges tiszta placebo hatást tesztelt a kutatócsoport, tényleges intervenció nem történt: tizennégy fős mintán mérték, hogy ha az illető abban a hitben él, hogy fogyókúrás étrenden van, vajon képes-e súlyt leadni. A vizsgált alanyok felének elárulták, hogy csupán egy szinten tartó diétát kaptak (azaz épp annyi kalóriát tartalmazott, mint amennyit előzetesen energialeadásukként kiszámoltak), míg a többieknek azt mondták, hogy kalóriadeficitben lesznek, ha az előírt módon étkeznek. Mind a kísérleti, mind a kontroll csoport összes résztvevője ugyanazt a szakemberek (dietetikus, személyi edző) által felügyelt étrendet és a heti háromszori 30 perc súlyzós edzéstervet követte. A résztvevők túlsúlyos, illetve elhízott kategóriába eső egészséges felnőttek voltak. A nyolc héten át tartó kísérlet előtt, és annak lezárásakor megmérték a résztvevők testsúlyát, testzsírszázalékát és testtömegindexét. A kísérleti csoportban mindhárom paraméter csökkent a nyolcadik hét végére, és a testzsírszázalék szignifikáns mértékben változott a csoporton belül ez idő alatt. A kontroll csoport kísérlet előtt és után mért értékei között nem volt szignifikáns különbség. Az eredmények nem várt változást mutattak a kísérleti alanyok testösszetételében és testtömegében, hiszen a hitbéli komponensen kívül nem különbözött egymástól a két csoport. A szerző hangsúlyozza, hogy e fogyás igencsak meglepte a kutatócsoportot, és hogy a kapott eredmény a testsúlymenedzselés egyelőre ismeretlen lélektani tényezőinek felkutatására ösztönözhet. A táplálkozás tudománya viszonylag fiatal, különösen a pszichológiai megközelítésű terápiák felfedezései váratnak még magukra. A mikrobiom világának feltérképezése például sokat elárulhat arról, hogy egyes személyeknek miért könnyebb, vagy nehezebb a fogyás. A bélfalban található idegsejtek alaposabb megismerése választ adhat az egyelőre misztikus eredményként számontartott „képzeletbeli diéta” fogyást beindító erejéről. A dietetika egyik legfiatalabb ágáról, a nutrigenomikáról is keveset tudunk, amely a személyre szabott étkezés genomszekvenálással történő megállapítására alkalmas. Szerteágazóbb dietetikai ismeretekkel könnyebben értelmezhető lehet a kísérletben bemutatott fogyást megmagyarázni, hiszen sokféle paraméteren múlhat, hogy mi okozza a testsúly csökkenését az emberben. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a termodinamika nem hazudik. Amennyiben a kalóriadeficit adott, azonban mégsem eredményes a diéta, vagy a bemutatott esethez hasonlóan az energiaegyensúlytól is fogyás történik, lehetséges, hogy anomália történt az előzetes számításnál, vagy a kúra alkalmazásánál. Ez például adódhat abból, hogy az ételdobozokon feltüntetett kalóriák nem a valóságot tükrözik, vagy életviteléből adódóan a kiszámoltnál eltérő kalória mennyiséget éget az alany. A szerző limitációként megjegyzi, hogy a résztvevők ritka ellenőrzése is eltorzíthatja a kapott eredményeket. A nyolchetes intervallumban mindössze kéthetente találkoztak a diéta és edzésprotokoll betartására vonatkozó kérdéseket átbeszélni, így nehézkes volt valós adherenciájukat kontrollálni. Nem tudni biztosan, hogy egyes alanyok esetlegesen túlteljesítették-e a kalórialégetést elősegítő tevékenységeket, vagy a plusz edzésen kívül talán más módszerekhez is nyúltak (pl. hashajtók, zsírégető tabletták) annak érdekében, hogy a ‘képzelt’ fogyókúra hatásait maximalizálják. Ám mindezek ellenére mindenképp figyelemre méltó a lelkiállapot hatása a testsúly változásaira, hisz ha túlteljesítettek is, az is betudható a fogyókúrának hitt pozitív löket következményeként. A fogyás módszereinek kísérletes kutatásai az elhízás népbetegséggé válása miatt magas prioritást kell, hogy kapjanak az orvos-és egészségtudományi lapok hasábjain. A szakmaiatlanságon, tévhiteken alapuló táplálkozási szokások helyett az ember testi és lelki adottságait figyelembe vevő, személyre szabott étrend vezetheti ki az emberiséget az obezitás csapdájából. Jelen kutatáshoz hasonló célkitűzések mindenképp hozzásegíthetnek a testsúly szabályozásával kapcsolatos jelenlegi ismereteink bővítéséhez. Szemlézett közlemény: Panayotov Valentin Stefanov. Studying a Possible Placebo Effect of an Imaginary Low-Calorie Diet. Frontiers in Psychiatry 10 (2019):550. Szemlézte: Bóna Enikő eLitMed.hu 2019.szeptember 21.