A sürgősségi osztályokon jelentkező betegek 1–3%-ában vezető panasz a szédülés. A szédülés hátterében jóindulatú, perifériás betegségek, úgymint jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) és neuritis vestibularis, valamint életveszélyes, központi idegrendszert érintő kórképek, mint például cerebellaris és agytörzsi stroke, egyaránt állhatnak. Ez utóbbi kategóriába eső betegek körülbelül egyharmadában az első megjelenéskor a centrális ok nem kerül felismerésre. A szédüléssel járó, hátsó agyi keringést érintő stroke-okban gyakran egyéb fokális neurológiai tünet is jelen van, de nem mindig, és ilyen esetekben a stroke-perifériás szédülés elkülönítése nehéz lehet. A HINTS-paradigma három szemmozgásvizsgálat együttese (Halmágyi-féle head impulse-teszt, nystagmus, skew deviation), mely alkalmas az akutan kezdődő, nyugalomban is fennálló szédülés (akut vestibularis tünetegyüttes, AVS) perifériás és centrális eredetének megkülönböztetésére. A HINTS validációs vizsgálataiban ugyanakkor a vizsgálók leggyakrabban neurológusok vagy fül-orr-gégészek voltak, a vizsgált populációban pedig magas volt a stroke prevalenciája, így felmerül a kérdés, hogy milyen a vizsgálati séma szenzitivitása, amennyiben a vizsgálók sürgősségi osztályon dolgozók, a vizsgálati alanyok körében pedig jóval alacsonyabb a centrális eredetű szédülés gyakorisága.

Dmitriew és munkatársai az Academic Emergency Medicine-ben megjelent retrospektív vizsgálatukban egy kanadai sürgősségi osztály 4 éves, 14 napon belül kezdődő szédüléssel jelentkező betegeinek dokumentációját tekintették át. A vizsgálat elsődleges végpontja a HINTS-vizsgálat diagnosztikus pontossága volt, melyet a centrális okokra utaló HINTS-vizsgálat mellett megalkotott központi idegrendszeri eredetű szédülés diagnózissal jellemeztek. Ezek az okok stroke, átmeneti agyi ischaemia (TIA), agytumor vagy sclerosis multiplex voltak, a diagnózis megerősítését pedig képalkotó vizsgálatok (CT vagy MR) vagy neurológiai konzílium jelentették. Másodlagos végpontként szerepelt azoknak a szédülős betegeknek a száma, akik tünetei AVS-nek megfeleltek és ténylegesen átestek a HINTS-vizsgálaton; azon szédülős betegek száma, akik nem voltak megfelelő alanyai a HINTS-vizsgálatnak; végül pedig azon betegek száma, akik mind HINTS-vizsgálatban, mind pedig a BPPV diagnózisát szolgáló Dix–Hallpike-tesztben részesültek.

Az összesen 2309 szédülős betegből 39 betegnél dokumentáltak AVS-re utaló tüneteket (nyugalomban is fennálló szédülés nystagmusszal és járási instabilitással), ezek közül 14-ben hajtották végre a HINTS-tesztet. Az AVS-es betegek körében végül 6 betegnél állapítottak meg centrális okot a szédülés hátterében, ezek közül egyik betegen sem hajtották végre a HINTS-tesztet. A maradék 436 végrehajtott HINTS-teszt esetében a dokumentáció alapján a beteg panaszai vagy tünetei nem feleltek meg AVS-nek. 220 beteg részesült mind a HINTS-, mind pedig a Dix-Hallpike-tesztben.

Az eredmények fényében a szerzők összefoglalásukban megjegyzik, hogy ugyan az eredeti validációs vizsgálatokban a hátsó keringés stroke-jainak felismerésénél AVS-betegekben a HINTS-vizsgálat specificitása és szenzitivitása megközelíti a 100%-ot, az általuk vizsgált helyzetben az eredmények sokkal kevésbé kedvezőek. Ennek hátterében többek között a nem megfelelő betegek körében alkalmazott vizsgálat, valamint a vizsgálati eredmények hibás interpretációja áll, így a szerzők felhívják a figyelmet a HINTS-teszt elvégzésében való jártasság megszerzésének kiemelt fontosságára.

Diagnostic Accuracy of the HINTS Exam in an Emergency Department
Szemlézte
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:
Dmitriew C, Regis A, Bodunde O, et al. Diagnostic Accuracy of the HINTS Exam in an Emergency Department: A Retrospective Chart Review. Acad Emerg Med 2021;28(4):387-93. https://doi.org/10.1111/acem.14171