Az intracranialis proximális nagyérelzáródás okozta ischaemiás stroke-ok mintegy 10%-ának hátterében az arteria basilaris elzáródása áll. A basilaris occlusio gyakorisága lényegesen alacsonyabb, vascularis anatómiája, klinikai képe és az általa okozott neurológiai deficit súlyossága pedig eltérő a nagyérelzáródás okozta elülső agyi keringést érintő stroke-okhoz képest, így a basilaris occlusio okozta stroke-kal jelentkező betegek az endovascularis terápiák hatékonyságát vizsgáló vizsgálatok többségéből kimaradtak.

Lucianne Langezaal, Erik van der Hoeven és munkatársaik a The New England Journal of Medicine-ben megjelenő cikkükben egy 300 beteget érintő randomizált vizsgálat eredményeit tárgyalják, melyben az endovascularis thrombectomiát a konzervatív terápiával hasonlítják össze a basilaris occlusio kezelésének hatékonysága szempontjából.

A vizsgálatban részt vevő 300 beteg közül 154 beteg részesült endovascularis, 146 beteg pedig konzervatív terápiában. Mindkét vizsgálati csoportban a kezelés és a tünetkezdet között legfeljebb 6 óra telt el, továbbá a betegek mintegy 80-80%-a intravénás thrombolysisen is átesett, melynek időablaka a tünetkezdettől számított 4 és fél órán belüli volt. A beválasztási kritériumok a vizsgálat során változtak, az első 91 beteg beválasztásánál kizárásos kritériumként szerepelt a 85 év feletti életkor, a 10 alatti NIHSS-pontszám, valamint az intravénás thrombolysis kontraindikált volta; később ezeket a kritériumokat nem vették figyelembe. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a 90. napon értékelt kedvező funkcionális kimenetelt határozták meg (mRS 0–3). Az elsődleges biztonságossági végpontok a 90 napon belüli halálozás, valamint a szimptómás intracranialis vérzés voltak.

A vizsgálati eredményekben a két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az elsődleges végpontok tekintetében: az endovascularis terápián átesettek közül 68 beteg, a konzervatív terápiában részesülők közül 55 beteg 90. napon értékelt funkcionális kimenetele lett kedvező. A szerzők külön kiemelik, hogy a kockázati arány 95%-os konfidenciaintervalluma meglehetősen széles, így az endovascularis terápia hatékonysága az eredményeik alapján nem zárható ki. Mortalitás tekintetében sem volt szignifikáns különbség a két kar között: a thrombectomián átesett betegek közül 59, míg a konzervatív terápiában részesültek közül 63 beteg hunyt el 90 napon belül. A szimptómás intracranialis vérzések gyakorisága magasabb volt az endovascularis terápiában részesültek körében (7 vs. 1 beteg).

A szerzők összefoglalásképp kiemelik, hogy további és több beteg bevonásával történő klinikai vizsgálatra van szükség a hátulsó keringés zavarait illetően, ugyanis jelen vizsgálat nem tudta kizárni az endovascularis terápia lehetséges előnyös voltát. Ezekben a vizsgálatokban érdemes lenne az újabb képalkotó modalitások (pl. CT-perfúzió) által nyújtott információkat is figyelembe venni a terápiás eljárások megválasztásánál.


Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:
Langezaal LCM, van der Hoeven EJRJ, Mont’Alverne FJA, et al. Endovascular Therapy for Stroke Due to Basilar-Artery Occlusion. N Engl J Med 2021;384(20):1910-20. https://www.doi.org/10.1056/NEJMoa2030297