A Parkinson-kór incidenciája az átlaglakosságban 0,3%, azonban az előrejelzések szerint a következő 7 évben 18%-os kockázatnövekedésre számíthatunk, többek között ezért is nő a szakmai érdeklődés a glükózkontroll és a neurodegeneratív betegségek közötti lehetséges kapcsolat iránt.

Az új évezred első évtizedében befogadott glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták, más néven inkretinmimetikumok – amiket általában másod- vagy harmadvonalban írnak fel a cukorbetegeknek – a pancreas béta-sejtjeinek inzulinszekrécióját fokozzák és gátolják a máj glükagonszekrécióját. A GLP-1 lebontását a dipeptidil-peptidáz 4 (DPP4) enzim végzi, így a DPP4-inhibitorok és a GLP-1-mimetikumok használata egyaránt a vércukor- és hemoblobin A1c-szintek csökkenését eredményezi. A Brain-tanulmány szerzői korábban már megvizsgálták az ezredforduló környékén befogadott, inzulinhatás-fokozó glitazonok (GTZ) esetleges neuroprotektív hatását nagy-britanniai populáción, most a cukorbetegeknél alkalmazott valamennyi antidiabetikum-típus és a Parkinson-kór kialakulásának kockázata közötti összefüggést számszerűsítették.

A longitudinális vizsgálatban a nagy-britanniai populációra reprezentatív, anonim elsődleges ellátásbeli adatokat használtak. Az adatbázisban 808 körzeti orvosi praxis betegeinek adatai szerepelnek, a vizsgálati csoportba a több mint 15 és fél millió főből 100.288 beteg került be, mindazok a nem parkinsonos 18 éven felüliek, akiket 2006 januárja után diagnosztizáltak diabetesszel és legalább két egymást követő alkalommal GTZ-, DPP4-inhibitor- vagy/és GLP-1-mimetikum-kezelést írtak fel számukra. A követést legkésőbb 2019 januárjáig végezték, a követés korábbi befejezésére Parkinson-kór diagnózisának felállítása, a beteg praxisból való távozása vagy halála esetén került sor. Összehasonlították a Parkinson-kórral diagnosztizált, különböző típusú antidiabetikumokkal kezelt cukorbetegek arányát (GTZ, DPP4-inhibitor, GLP-1-mimetikum önmagában vagy metforminnal, illetve a 2-es típusú diabetes kezelésére legrégebben használt szulfanilureákkal kombinációban, kontrollként bármi más orális antidiabetikum-kombináció). Kiszámították a kezeletlen, illetve az inzulinnal kezelt cukorbetegek körében jelentkező Parkinson-kockázatot is. Az adatbázis alapján kiszámolták a nem-cukorbetegek között kialakult Parkinson-betegek arányát.

A végső elemzésbe a finomított beválasztási kritériumok alapján a 100.288 főből 61.895 fő került be, őket hasonlították össze a 36.897 egyéb orális antidiabetikum-kombinációval kezelt beteggel. Az utánkövetés során (átlagos utánkövetés a vizsgálati csoportban 3,6 év, a kontrollcsoportban 2,8 év) a páciensek 0,3%-ánál alakult ki Parkinson-kór, ezek 16%-a az utánkövetés első évében.

A vizsgálati csoportban (a GTZ-, DPP4-inhibitor-, GLP-1-mimetikum-kezelésben részesültek körében) a Parkinson-kór incidenciája összességében 30%-kal alacsonyabb volt, mint a bármi más orális antidiabetikum-kombinációt alkalmazó terápiában részesültek (kontroll-) csoportjában (7 versus 10/10.000 személyév). Az elemzés nem talált összefüggést a GTZ-kezelés és a Parkinson-kór incidenciája között, azonban erős bizonyíték támasztja alá a DPP4-inhibitor- és a GLP-1-mimetikum-kezelés, valamint a Parkinson-kór csökkenő incidenciája közötti összefüggést. A nem kezelt cukorbetegek között a Parkinson-kór prevalenciája 14/10.000 személyév. A nem kezeltekhez viszonyítva, inzulinkezelés során is csökkent a Parkinson-kockázat, azonban ahhoz alacsony volt az inzulinkezelésben részesülők száma, hogy annak hatását az indexszerek Parkinson-kockázatot csökkenő hatásával össze lehessen hasonlítani.

Összefoglalóan elmondható: azokkal a cukorbetegekkel összehasonlítva, akik bármi más orális antidiabetikus kezelésben részesülnek, a DPP4-inhibitor- és a GLP-1-mimetikum-kezelésben részesülő cukorbetegek között 36–60%-kal kisebb a Parkinson-kór kialakulásának esélye. A DPP4-inhibitorok és GLP-1-mimetikumok Parkinson-kór-incidenciát csökkentő hatása nem pusztán a perifériás glükózszint vagy a BMI csökkenésének következménye, e szerek valószínűleg gyulladásgátló és neuroprotektív hatással is rendelkeznek. A GLP-1-receptor stimulációja a központi idegrendszer inzulin-jelátviteli folyamatait is befolyásolhatja, ami segíti a neuronok vagy a mikrogliasejtek túlélését.

Jelenleg zajlanak azok a III. fázisú klinikai vizsgálatok, amik a már Parkinson-kórral diagnosztizált cukorbetegek, sőt nem-cukorbetegek körében vizsgálják a DPP4-inhibitor- és a GLP-1-mimetikum-kezelés betegségprogresszióra kifejtett hatását.

Szemlézte:
Kovács Bence dr.

Eredeti közlemény:
Brauer Ruth, Li Wei, Tiantian Ma, Dilan Athauda, Christine Girges, Nirosen Vijiaratnam, Grace Auld, Cate Whittlesea, Ian Wong, and Tom Foltynie. Diabetes medications and risk of Parkinson’s disease: a cohort study of patients with diabetes. Brain 2020;143(10):3067-76.