Néhány év óta csökken a cukorbetegek vascularis mortalitása és nő körükben a dementia miatti halálozás. Az általános populációban a jó D-vitamin-státusz csökkenti a dementia kockázatát, de igaz-e ez a diabetesesek körében is? Számos epidemiológiai vizsgálat bizonyította, hogy a szérum D-vitamin-koncentrációja az általános populációban összefügg a dementiakockázattal, aminek a mechanizmusa valószínűleg az lehet, hogy a D-vitamin csökkenti a neuroinflammációt és az érfalpusztulást. Mindazonáltal, a diabeteses patológia, a neuroinflammáció és a diabeteses betegek prothromboticus profilja közötti lehetséges szinergikus hatások miatt eddig nem tudtuk, hogy a szérum-D-vitamin-szint pozitív hatást gyakorol-e a 2-es típusú diabeteses (T2D) betegek dementiakockázatára is. Tingting Geng és munkatársainak PLoS Medicine-ben megjelent prospektív vizsgálata a UK Biobank adatai alapján megvizsgálta, milyen összefüggésben van a felnőtt T2D-betegek szérum-D-vitamin-koncentrációja a bármilyen okból bekövetkező dementiával, az Alzheimer-kórral és a vascularis dementiával. A szerzők kifejtik: az általános populációval összehasonlítva, a T2D-betegek fogékonyabbak mind a D-vitamin-hiányra, mind a dementiára, azonban a cukorbetegek körében eddig végzett, a D-vitamin-szint és a dementiakockázat közötti összefüggéseket feltáró vizsgálatok kis elemszámúak és rossz vizsgálati elrendezésűek voltak, ezenfelül nem vették figyelembe a kritikus fontosságú apolipoprotein E (APOE) ε4 genotípust, a diabetessúlyosságot és az életmód számos befolyásoló faktorát. A több mint félmillió 40–69 éves felnőtt kiterjedt feno- és genotípusos adatait tartalmazó UK Biobank révén azonban alapos összehasonlítás tehető a különböző hatótényezők és kimenetek között. A UK Biobank az indulásakor (2006–2010) többek között a következő adatokat szerezte be a résztvevőktől: szociodemográfiai és antropometrikus adatok, táplálkozási szokások, életmódi tényezők, kórtörténet, vér-, vizelet-, nyálmintaelemzés. Geng és munkatársai elemzésükbe azokat a 60 éves vagy idősebb T2D-betegeket vonták be (n = 13 486 fő), akiknek a vizsgálat indulásakor nem volt dementiája, és a vascularis dementia (VD) túlélésre gyakorolt hatásának minimalizálása érdekében kizárták azokat, akik a vizsgálat indulása óta eltel időben dementia következtében haltak meg. A brit Endokrin Társaság klinikai irányelve szerint a szérum 25(OH)D-vitamin-koncentrációja akkor megfelelő, ha eléri a 75 nmol/l értéket, azonban ezt a szintet csak a résztvevők 9,1%-a érte el. A résztvevőket (átlagos életkor: 64,6 év, 64,3% férfi) átlagosan 8,5 évig követték, ezalatt 283 bármilyen okból bekövetkező dementia alakult ki (ebből 101 Alzheimer-kór/AD és 97 VD). Az elemzés nonlineáris negatív kapcsolatot tárt fel a cukorbetegek szérum-25(OH)D-vitamin-szintje és a bármilyen okból bekövetkező dementia között. A magasabb szérum-25(OH)D-vitamin-szint szignifikáns összefüggést mutatott a bármilyen okból bekövetkező dementia, az AD és a VD kisebb kockázatával. Mivel csak kevesen érték el a 75 nmol/l-es szintet, a multivariáns elemzéshez a résztvevőket a következő 3 csoportra osztották: ≥ 50 nmol/l, 50–25 nmol/l, < 25 nmol/l-es D-vitaminszint; az első csoportba került a betegek 38,3%-a, a másodikba 44,8%-a, a harmadikba 17%-uk. A bármilyen okból bekövetkező dementia kockázata a legalább 50 nmol/l szérum-25(OH)D-vitamin-koncentrációt elérők esetében 0,41-szerese volt a 25 nmol/l alatti szintet elérőkkel összehasonlítva, míg az AD kockázata 0,5-szörös, a VD kockázata pedig 0,41-szeres volt. A multivariáns elemzésben a következő lehetséges tényezők hatását zárták ki: életkor, nem, iskolai végzettség, szocioökonomikus státusz, milyen évszakban gyűjtötték a vérmintát, nyári napon töltött idő, APOE ε4 genotípus, BMI, alkoholfogyasztás, dohányzás, fizikai aktivitás, táplálkozási szokások, alvás időtartama, multivitamin-fogyasztás, a diabetes fennállásának időtartama, HbA1c-szint, összkoleszterin-, triglicerid-, LDL-C és C-reaktív protein-szint, glomerulusfiltrációs ráta, diabetes-, hipertenzió- és koleszterinszint-medikáció, kórtörténetben szereplő hipertenzió, cardiovascularis betegség, rák, depresszió. Az eredmények ismeretében elmondható: bebizonyosodott, hogy a magasabb szérum-D-vitamin-szint a dementia jelentősen kisebb kockázatával jár együtt cukorbetegek esetén is. A hatásmechanizmus hátterében a szerzők a következő tényezőket sejtik: a D-vitamin a makrofágok stimulálása révén serkenti az amyloid plakkok eltávolítását, és gátolja a diabetesesek esetében a makrofágmigrációt, javítja a glikémiás kontrollt, a vérnyomást és a lipidmetabilizmust. A szerzők hangsúlyozzák: a szérum D-vitamin-szint-szűrésének a cukorbeteg-ellátás és -prevenció szerves részévé kell válnia. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény Geng Tingting, et al. Association of serum 25-hydroxyvitamin D concentrations with risk of dementia among individuals with type 2 diabetes: A cohort study in the UK Biobank. PLoS medicine 19.1 (2022): e1003906.