Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit. Különösen kevés adattal rendelkezünk az étrend fehérje-tartalmának a vázizom-tömegre és a funkcionális státuszra kifejtett hosszú távú hatásával kapcsolatban a középkorú és idősebb népesség körében. Bár egyes vizsgálatokban elkülönítve tanulmányozták az állati és növényi fehérjék hatását, keveset foglalkoztak azzal, hogy a különböző eredetű fehérjék milyen hatással bírnak a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz megőrzésében. Loring és munkatársai célja az volt, hogy elemezze a táplálék állati és növényi fehérje-tartalmának hatását önmagában és fizikai aktivitással kombinálva a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz hosszú távú alakulására középkorúak és idősebbek körében a Framingham Offspring Study (FOS) adatai alapján. Módszerek A FOS 1972-ben indult az eredeti Framingham Heart Study-ban részt vevők gyermekei és házastársai körében. A fizikai státusz, kórtörténet, laborértékek, életmód adatait 4 évenként rögzítették. A 40 éves és idősebb populáció (medián: 52 év) esetében a sorrendben 6. vagy 7. vizsgálat során a vázizom-tömeg felmérése érdekében bioelektromos impedancia analízist/BIA is végeztek. Az 50 éves és idősebb populáció körében a táplálkozás felmérése idején (a 3. és az 5. vizsgálat alkalmával) felmérték a funkcionális státuszt is, majd ennek utánkövetése 16 évig zajlott (a 8. vizsgálatig). A funkcionális státusz felmérése során a következő adatokat gyűjtötték, illetve a következő tevékenységekkel foglalkozó skálákat alkalmazták: háztartási munka, félmérföld séta, lépcsőmászás, leguggolás-felállás, nehéz tárgyak mozgatása, könnyű, illetve nehéz súlyok hosszabb távra vitele. Az elemzés során figyelembe vették a következő tényezők hatását: életkor, nem, testmagasság, iskolai végzettség, dohányzás, fizikai aktivitás, gabona- és zöldségfogyasztás, a vizsgálatban külön jelzett fehérjeforrásokon felüli fehérjefogyasztás. A vizsgálatban a következő fehérjeforrásokat elemezték: 1. vörös hús (marha/birka/disznó), 2. szárnyas és hal, 3. tejtermék, 4. hüvelyesek, szója, diók, magok. Magas fizikai aktivitásnak számított a napi 4 órás időtartamú mérsékelt aktivitás vagy a napi 2 órás erőteljesebb mozgás. Az eredményeket 4 csoportra bontva elemezték: 1. alacsony fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (kontrollcsoport), 2. alacsony fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a magas fehérjebevitel hatása önmagában), 3. magas fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (a magas fizikai aktivitás hatása önmagában), 4. magas fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a fizikai aktivitás és a fehérjebevitel szinergisztikus hatása). Az átlagos utánkövetési idő a táplálkozás kapcsán 9 év, a funkcionális hanyatlás felmérése során 13 év volt. Eredmények A kevés állati fehérjét fogyasztó férfiak és különösen a kevés állati fehérjét fogyasztó nők nagyobb testtömeg-index-szel rendelkeztek. A legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztók fiatalabbak voltak. a legtöbb fehérjét fogyasztó férfiak aktívabbak voltak, többet dohányoztak és több alkoholt ittak. A legkevesebb állati fehérjét fogyasztó nők esetében a napi fehérjefogyasztás nem érte el az ajánlott 0,8g/testsúlykg/napos szintet. A férfiak és nők esetében egyaránt a táplálék leucin-tartalma az elfogyasztott állati eredetű táplálék mennyiségével arányosan növekedett. A több állati eredetű táplálék fogyasztása mindkét nem esetében több zsír- és kevesebb szénhidrát fogyasztásával járt együtt. Mind az állati, mind a növényi eredetű fehérjebevitel mennyisége pozitív összefüggést mutatott a vázizom-tömeggel, a hatás nők esetében erősebb és lineárisabb volt. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitástól függetlenül férfiak és nők esetében egyaránt nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, mindazonáltal, magas fizikai aktivitás esetén nagyobb volt a vázizom-tömeg, mint alacsony fizikai aktivitás esetén. Ezzel szemben a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel vázizom-tömegre gyakorolt pozitív hatása csak a fizikailag aktívabbak esetén jelentkezett. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel nők körében még akkor is nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, ha az illető kevésbé volt aktív fizikailag. A fizikai aktivitás 26%-kal csökkentette a funkcionális hanyatlás kockázatát (a fizikai aktivitás mennyisége alapján a felső 3/5-be tartozók vs. az alsó 2/5-be tartozók). A legerősebb protektív hatást a funkcionális hanyatlással szemben a tejtermékek, valamint a szárnyas és hal fogyasztása jelentette (statisztikailag nem szignifikáns 20%-os kockázatcsökkenés). Az állati eredetű fehérjebevitel funkcionális státuszra gyakorolt pozitív hatása akkor jelentkezett, amikor azt magasabb szintű fizikai aktivitással kombinálták. A sok állati fehérjét fogyasztó, fizikailag aktív személyek esetén 35%-kal kisebb volt (95% CI: 0.47, 0.89) a kettő vagy több funkcionális korlátozottság kialakulásának esélye. Megbeszélés A magasabb állati eredetű fehérjebevitel és a magasabb szintű fizikai aktivitás nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, különösen nők esetében. Középkorúak esetében a magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, azonban a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása csak magasabb szintű fizikai aktivitás esetén jelentkezik. A fizikailag aktívak körében kisebb valószínűséggel alakult ki funkcionális hanyatlás. Funkcionális hanyatlás legkisebb valószínűséggel azon nők és férfiak körében alakult ki, akik magas fehérje-tartalmú táplálkozást folytattak. Mindazonáltal, a fizikailag kevésbé aktívak körében nem jelentkezett a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása, míg magasabb állati eredetű fehérjebevitel esetén a pozitív hatás a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül jelentkezett. A kutatók hangsúlyozzák: a középkorú felnőttek adekvát fehérjebevitele fontos szerepet játszik abban, hogy a vázizom-erő és a funkcionális státusz megőrződjön az idősebb életévekre. Eredeti közlemény: High-Protein Foods and Physical Activity Protect Against Age-Related Muscle Loss and Functional Decline M Loring Bradlee Jabed Mustafa Martha R Singer Lynn L Moore The Journals of Gerontology: Series A, Volume 73, Issue 1, 12 December 2017 Kovács Bence dr. 2017.január 23.