Klinikum

A korunk népbetegsége: az elhízás

2015. ÁPRILIS 07.

Szöveg nagyítása:

-
+

A túlsúly problémája mára népbetegséggé nőtt ki magát: akár orvosként, akár betegként (vagy esetleg mindkét oldalról) szembesülünk az elhízás egészségromboló hatásaival, a kérdéskör nem hagyhat közömbösen bennünket. Annak ellenére, hogy a társadalmunkban az obezitás egyre terjedő jelenség, sem a betegoktatásban, sem az orvosképzésben nem kap kellő figyelmet a túlsúly kezelése. Az amerikai orvosi egyetemeken a teljes képzés alatt összesen átlag 20 órában hallhatnak a jövendőbeli orvosok a kóros elhízás megelőzési és kezelési stratégiáiról, ami messze elmarad az ideálistól. Egy ausztrál felmérés eredményei szerint az orvostanhallgatók és a praktizáló orvosok között súlyos sztereotípiák élnek az obezitással küzdő betegekkel szemben. A válaszadók úgy ítélték, hogy az elhízottak általában kevésbé együttműködő, kényelmes, akaratgyenge emberek. Ezzel párhuzamosan, az esetleges megbélyegzéstől tartva, az obez páciensek, ha tehették, inkább messze elkerülték az egészségügyi ellátórendszert: az elhízott nők 68%-a utasította el, hogy problémájával orvoshoz forduljon. Nem csoda tehát, ha a többlet kilók kérdése plusz terheket ró az orvos-beteg kapcsolatra, feszültséget és szorongást kelt mindkét fél számára. A kínos hallgatás helyett alternatívát jelenthetnek az orvosoknak és betegeknek szóló oktatási programok, amelyek elháríthatják a kommunikációs akadályokat, eloszlathatják a tévhiteket, konkrét tanácsokkal szolgálnak a személyre szabott kezelési stratégia kiválasztáshoz. Az obezitás kezelésének első lényegi lépése az időben történő felismerés és a már esetlegesen kialakult társbetegségek szűrése. A mindennapi családorvosi gyakorlatban még mindig a testtömeg-indexen (BMI-n) és a derékkörfogaton alapuló szűrőmódszert alkalmazzák a leggyakrabban a túlsúlyos betegek szűrésére. A kórosan magas BMI és a hasi elhízás felmérések szerint növeli a hypertónia, a stroke, a dyslipidaemia, a nem-alkoholos zsírmáj és a II. típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázatát. Az Edmonton-féle obezitási osztályozási rendszer, amely az antropometriai értékeken túl már a fizikai aktivitást és a kialakult társbetegségeket is alapul veszi, 0-4 terjedő skálán helyezi el az elhízás súlyosságát. Az 0-1 fokú obezitás családorvosi körülmények között kezelhető, míg a 3-4 fokú elhízás esetében specialista megkeresése, valamint farmakológiai- és sebészeti beavatkozás igénybevétele is mérlegelendő. A súlycsökkentés alappillére az energiabevitel korlátozása, a fizikai aktivitás fokozása és az életvitel megváltoztatása. Vizsgálatok szerint a testtömeg 5%-ának leadása már kedvezően befolyásolja a betegek életminőségét és csökkenti társbetegségek kialakulásának kockázatát. A súlycsökkentésre irányuló, legelterjedtebb diétatípusok (alacsony szénhidrát vagy zsírtartalmú, telítetlen zsírsavakban gazdag ún. mediterrán, alacsony glikémiás indexű szénhidrátot tartalmazó étrend) hatásait összehasonlító kutatás eredményei szerint, bár a különböző étrendek rövidtávú súlycsökkentő hatásaikban adódtak különbségek, azonban tartós, 12-24 hónapos alkalmazásuk hasonló eredményeket hozott. A diéta típusának megválasztása így a beteg életvitelének és preferenciájának megfelelően, az orvos és a beteg közös megegyezésével kell, hogy történjen. Számítások alapján egy 40 kg/m2 BMI-jű nőnek napi 350 kcal kell csökkenteni az összenergia-bevitelét ahhoz, hogy 6 hónap alatt 5%-ot veszítsen a súlyából, ugyanakkor, ahhoz, hogy az elért testsúlyt fenntartsa a kiindulási diétánál 90 kcal-al csökkentett étrend elégséges. Fontos hangsúlyozni, hogy a súlyfelesleg mellett is kialakulhatnak hiányállapotok, az obez betegek jelentős részét érintheti az egyes vitaminok és nyomelemek hiánya, így például D vitamin vagy vashiány. Az étrend mellett a rendszeres mozgás, fizikálisan aktív életmód az obez betegek gondozásának másik központi kérdése. A WHO ajánlása szerint heti 150 perc közepes intenzitású testmozgás, 2-3 alkalommal izomfejlesztő testedzés javasolt mindenki számára. A rendszeres testmozgás csökkenti a vérnyomást, kedvezően befolyásolja a lipidprofilt, csökkenti a visceralis zsírszövet mennyiségét, ezáltal javítja a glükóztoleranciát. Egy amerikai felmérés alapján az obez betegek 25%-ának sikerül az évi 5%-os testtömegcsökkentés. Nagyobb arányban voltak sikeresek azok, akik legalább napi 60 percet mozognak, alacsony kalória-és zsírtartalmú étrendet tartanak, rendszeresen reggeliznek, ellenőrzik a súlyukat és konzekvensen kitartanak ebben hétköznapokon és hétvégéken is. Az eredményes testtömeg-csökkentéshez szükséges, olykor kifejezetten nehéz életmódváltás megköveteli az orvos és a beteg szoros együttműködését. A fizikális eltérések kezelésén túl jó, ha a kezelőorvos tisztában van a magatartásorvoslás nyújtotta lehetőségekkel. A beteg aktív bevonásában a terápiás döntéshozatalba, a célok és nyereségek tudatosításában, a táplálékbevitel és testtömeg ön-ellenőrzésének megtanításában segítséget jelenthetnek bizonyos kommunikációs módszerek, például a motivációs interjú technikájának elsajátítása. Amennyiben a fenti módszerek nem hoznak eredményt, vagy súlyos fokú elhízással állunk szemben, gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. A farmakológiai étvágycsökkentők és fogyasztószerek alkalmazása az utóbbi évtizedekben visszavont készítményeknél (fenfluramine, sibutramine és rimonabant) észlelt mellékhatások miatt különös odafigyelést és óvatosságot igényel. Jelenleg különböző hatásmechanizmuson alapuló készítményeket használnak a testsúly csökkentésére, ezek közé tartoznak a pancreas lipáz gátlók (orlistat), központi idegrendszerre ható szerek (lorcasein, phenitermine, naltrexone, bupropion), és a II. típusú diabetes kezelésében használt glükagon-like peptid (liraglutide). A különböző sebészeti beavatkozások viszonylag költséges és kockázatos eljárások, hatékonyságukról mindeddig csak alacsony esetszámú vizsgálatok születtek. A kezdeti eredmények azt sugallják, hogy az operációk segítségével a másodlagos ko-morbiditás csökkenthető. A három leggyakrabban alkalmazott műtéttípus a laparoszkópos, állítható gyomorgyűrű, a Roux-en Y gyomor bypass és a gyomor-kisebbítő ún. sleeve gastrectomia eredményességének és kockázatának összehasonlítására további vizsgálatok szükségesek. Az obezitás kérdésének megközelítése, a prevenciós és kezelési stratégiák kiépítése napjainkban reformkorát éli. Az elhízás, mint betegség felismerése, a nyílt és támogató kommunikáció és a kellő példa mutatása nem pusztán az egészségügyi ellátórendszer tagjainak feladata, hanem szélesebb, minden társadalmi réteget érintő problémakör. Az áhított társadalmi (és személyi-szintű) változást a megfelelő, már gyermekkorban elkezdett oktatás hozhatja. Az idejében bevezetett egészségmegőrző táplálkozási és életmódbeli szokások segíthetnek a megállítani a nagy morbiditású és mortalitású, de megelőzhető kórkép terjedését. dr. Csontos Ágnes Anna eLitMed.hu Eredeti közlemény: Dietz, WH, Baur, LA, Hall, K et al. Management of obesity: improvement of health-care training and systems for prevention and care. Lancet. 2015;

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Klinikum

Problémák a Pfizer Covid-19 elleni vakcina vizsgálataiban

Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.

Kapcsolódó anyagok

PharmaPraxis

A körzeti orvosi praxisközösségben dolgozó gyógyszerész szerepe a Covid-19-járvány idején

Míg a Covid-19-pandémia alatt a kliensek többet foglalkoznak egészségi állapotukkal, és a média is több egészségügyi információval szembesíti őket, a sok beteg esetében elmaradó rutinszerű ellátás a krónikus kórképek fellángolásához vezethet. Ebben a helyzetben a gyógyszerészek gyógyszerelési információkkal segíthetik a körzeti orvosokat, a szakszemélyzetet és a betegeket is, továbbá közreműködhetnek a krónikus betegségekkel kapcsolatos betegedukációban.

Klinikum

Hogyan kezelik a SARS-CoV-2-fertőzést az USA-ban?

A Science tudományos magazin szerkesztői összefoglalják a legjobb stratégiákat, amikkel az USA-ban az ambuláns, illetve a kórházi ellátás keretein belül gyógyítják a koronavírus-fertőzésben szenvedőket, és felhívják a figyelmet a szegénység súlyos Covid-19 betegséghez vezető szerepére.

Klinikum

Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Gondolat

A humor jótékony formái a terápiában

A szerzőpáros cikke azt a látszólag könnyed és kissé szokatlan kérdést teszi fel, hogy a humor alkalmazása belefér-e a terápiás folyamatba. Van-e létjogosultsága, és milyen szándékkal, milyen céllal.

Klinikum

Staphylococcus aureus fertőzések

SZALKA András

A staphylococcusok Gram-pozitív coccusok, amelyek közül a Staphylococcus aureus (koaguláz pozitív) a leggyakoribb humán patogének közé tartozik. Sérüléskor, a bőr, illetve nyálkahártya lokális védekezőképességének csökkenésekor, műtéti sebzés kapcsán a szövetekbe kerülve többnyire csak lokális, felszínes és abscedáló folyamatot okoznak. Bár ezek általában ártalmatlanok, a baktériumok a vérárammal a szervezet bármely pontjára eljutva súlyos, invazív infekciót okozhatnak, és a bacteriaemia következtében például endocarditis, osteomyelitis, pneumonia vagy perirenalis abscessus alakulhat ki. Toxintermelő törzs exfoliatív dermatitist, hasmenést vagy toxicus shock szindrómát okozhat.