Egy OEP-adatelemzés tanulságai A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) 2012. június 18-án a Hotel Héliában sajtótájékoztatót rendezett. Az esemény előzményét az adta, hogy a MOOT a május végén, Balatonfüreden tartott Oszteológiai Kongresszuson egy jelentős sikerről számolt be, és a társaság joggal véli úgy, hogy ezt a jó hírt feltétlenül érdemes a szélesebb nyilvánossággal is megosztani. A magyarországi osteoporosisellátás látványos és számokkal is jól leírható eredményéről van szó, amelyet az egészségbiztosítói adatbázis több évet átfogó, tudományos elemzésével mutattak ki – tájékoztatta a jelenlévőket dr. Szekeres László, a társaság elnöke. A 2004–2010 közötti időszakot kiemelve a MOOT elemzői a csontritkulásban szenvedő betegek kezelésének a hatékonyságát szerették volna felmérni. A statisztikai adatokból meglepően kedvező eredményekre jutottak: a vizsgált hét év alatt hazánkban igen jelentős mértékben csökkent a csonttörések száma és az ebből fakadó mortalitás, ami kétségkívül a 90-es évek óta máig is szervezetten működő osteoporosis-ellátásnak köszönhető. Ennek kezdeteiről szólva Poór Gyula professzor, a MOOT volt elnöke, jelenlegi alelnöke elmondta, hogy noha a csontritkulás népbetegség – itthon hozzávetőleg 900000 betegről tud az orvosszakma –, sajnos Magyarországon hosszú időn át nem volt kellő ismertsége, szervezett ellátórendszere, eszközös és gyógyszeres háttere. A 90-es években a frissen megalakult MOOT hatalmas szervezőmunkába fogott, beindította a Nemzeti Osteoporosis Programot, és ezzel „elvetette a magot”, amelynek a termését ma arathatjuk le. Osteoporosiscentrumokat hoztak létre, megszervezték a szakemberek képzését és továbbképzését, denzitometriás és egyéb diagnosztikai eszközöket szereztek be, egységes szakmai irányelveket alakítottak ki, kedvező gyógyszer-finanszírozást értek el, és különféle csatornákon keresztül informálták a társadalmat a csontritkulás megelőzésének fontosságáról. Az ezredforduló táján értékelt nagy európai vizsgálatok, mint a European Vertebral Osteoporosis Study (EVOS) és a European Prospective Osteoporosis Study (EPOS) sajnálatos módon még azt mutatták, hogy a 16, nyomon követett ország közül tőlünk származtak csaknem a legrosszabb adatok a lakosság BMD-átlagértékét és a csigolyatörések számát figyelembe véve. Ennek tükrében még figyelemreméltóbbak a szóban forgó eredmények, amelyeket Lakatos Péter professzor ismertetett részletesebben. 2004–2010 között a csontritkulásból eredő csonttörések száma drámaian, évi 100000-ről 48000-re csökkent. Ha a csontritkulásos törések sorában kiemelt fontosságú combnyaktörést vizsgáljuk, amelynek következtében a törést szenvedettek 35%-a egy éven belül meghal, nyilvánvaló a kisebb számok rendkívüli jelentősége: csontritkulás miatt az ezredforduló után még évente 17–19 ezren szenvedtek combnyaktörést, és a sérültek közül mintegy öt-hatezren meghaltak, ezt a számot 2010-re évi körülbelül 13 ezerre sikerült visszaszorítani a hatékony betegellátásnak köszönhetően. A törésszám csökkenésével párhuzamosan mind a nők, mind a férfiak körében mérséklődött a halálozás is a hasonló korú átlagnépességéhez képest, annak mintegy fele-harmada. Ez két tényezővel függ össze: egyrészt a csonttörékenység mérséklődése az oka, másrészt az, hogy az osteoporosis miatt gondozott betegek esetében hamarabb fény derül egyéb betegségekre is mint a diabetes vagy a hypertonia. Az elemzés során az egészséggazdasági nyereséget is kiszámították. Az osteoporosisos betegek ellátása évente mintegy 20-25 milliárd forinttal terheli meg az egészségügyi kasszát Ebből azonban az állami gyógyszerkiadás „mindössze” 3,5 milliárd forintot tesz ki, a költségek többi részét a szövődmények orvoslása, a műtétek, a kórházi ellátás és a rehabilitáció adja. A gyógyszerekre fordított állami támogatással szemben a mérleg másik serpenyőjében az a 3,7 milliárd forint van, amit a kevesebb törésből fakadóan az egészségbiztosító évente megtakarít a törések és szövődményeik kórházi kezelésén és az ezekkel járó egyéb költségeken. 2007-ben az OEP az osteoporosis elleni gyógyszerek addigi 90%-os támogatását 70%-ra csökkentette. Ennek komoly következményeként az ellátott betegek száma 140 ezerről mintegy felére csökkent, jelezve, hogy a betegek a rájuk háruló megháromszorozódott gyógyszerkiadást nem tudták vállalni, noha ez a támogatáscsökkentés még a gazdasági válság előtt történt. A WHO meghatározása szerint egy eljárás akkor tekinthető költséghatékonynak, ha egy, jó életminőségben megélt, megnyert életév „ára” nem éri el az ország egy főre eső GDP-jének háromszorosát. Ez Magyarországon 7,5 millió forint/fő/minőségi életévet jelent. A csontritkulás kezelése esetén ez a mérőszám csupán 5,6 milliót tesz ki, ami lényegesen alatta marad a WHO ajánlásának, azaz a gyógyszeres törésprevenció mind szakmailag, mind gazdaságilag hasznot jelent. Ha a törésprevenciót szolgáló gyógyszeres kezelések nem állnának rendelkezésre a jelenlegi formában, a jelenlegi 20-25 milliárdos költség akár a többszörösére is emelkedhetne. Ezért is nagyon fontos, hogy a most megismert adatokat a szakma, a döntéshozók és a társadalom is kellő súllyal kezeljék. dr. Németh Éva eLitMed.hu