Magyarországon a szívelégtelenség évente több életet követel, mint egyes daganatos megbetegedések: felismerését követő 5 éven belül a halálozás eléri, vagy meg is haladhatja a rákos betegségekét. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni. Megközelítőleg 250-300 ezer az érintettek, 30-35 000 az évente újonnan diagnosztizált esetek száma. A korai felismerés, a folyamatos kontroll mellett legalább ilyen fontos a terápiákhoz való hozzáférés és a pszichés támogatás, a gyökeresen megváltozott élet elfogadtatása.

„A szívelégtelenség a szív működésének zavara, melynek következtében a szív nem képes normális pumpafunkcióját – azaz a vér szövetekhez, illetve szövetektől történő elszállítását – a megfelelő módon ellátni. Ennek következtében a szervezet szervei, szövetei nem jutnak a normális működésükhöz szükséges oxigénhez és tápanyaghoz. A szív elégtelenül működik, nem tudja, vagy csak már ártalmas erőfeszítések árán eljuttatni a vért a szervezet különböző részeibe. Éppen azért, mert valamennyi szervet érinti, így nagyon kiterjedt problémákat okozhat, a folyamatosan romló működésnek pedig testi jelzései vannak, gyengeség, fáradékonyság, lábdagadás, nehézlégzés, éjszaka gyakran arra ébred, hogy fullad. Enyhébb esetekben ezek a tünetek csak terheléskor, súlyos esetekben azonban már nyugalomban is jelentkeznek. Ha nincs időbeni diagnózis, megfelelő kezelés, idővel a szív feladja a »szolgálatot« és sajnos, ahogy ma a betegek jelentős részénél, kimenetele halálos”— kezdte Nyolczas Noémi, a Magyar Kardiológusok Társasága szívelégtelenség és szívizombetegségek munkacsoportjának elnöke azt a kerekasztal-beszélgetést, amit a Szívünk Napján szerveztek.

A betegség részben örökletes, részben életmódunknak köszönhetően szerzett. Vagyis részben megelőzhető, illetve időben felismerhető, megelőzhető. A szívelégtelenség nem egyetlenegy kórkép, hanem az összes szövetet érintő károsodásnak egy végállapota. Ha szerzett oka van, akkor a klasszikus, szív- és érrendszert védő egészséges életmóddal, a meglévő krónikus problémák, mint a magas vérnyomás, cukorbetegség megfelelő kezelésével, ha pedig genetikai háttere van, akkor a családban történt előzetes szív- és érrendszeri problémák hívják fel időben a figyelmet.

„A betegek megfelelő szintű betegellátásban részesüljenek, ez azonban leghatékonyabban és legmagasabb szakmai színvonalon csak egy jól szervezett gondozási program keretében az úgynevezett szívelégtelenség-ambulanciákon adható. Az elmúlt években az egyetemi klinikákon, kardiológiai centrumokban, számos megyei kórház kardiológiai osztályán alakultak meg szívelégtelenség-ambulanciák, amelyből egyrészt profitálnak a betegek, akik ezáltal magas szakmai színvonalú ellátáshoz jutnak, ugyanakkor az intézmények is, amelyekben csökken a szívelégtelenség miatti kórházi felvételek egyébként növekvő számából adódó nyomás. Nem beszélve a finanszírozóról, hiszen az ambulanciák működtetésével szignifikánsan csökken a szívelégtelenség következtében a kórházi felvételekből származó költség. A gondozás kulcsa a betegoktatás, amelyet a diagnózis felállítását követően azonnal meg kell kezdeni, ugyanakkor a beteg gondozása során végig folytatni kell, nagyon fontos, hogy semmiképpen se ad-hoc kezelések történjenek, hanem kell az állandó nyomon követés, még ha a páciens panaszmentes is. Folyamatosan szélesedik a gyógyszerpaletta, a kezelési lehetőségek, fontos, hogy ezek be tudjanak épülni a terápiába, és a beteg »önmenedzselése«, hogy figyelje saját teste jelzéseit. Ebben ad óriási segítséget a SZÍVSN Országos Betegegyesület, most még erősebben azzal a betegedukációs koordinátori hálózattal, amely éppen alakul az ország húsz kardiológiai centrumában” – tette hozzá Nyolczas Noémi.

„A betegek és hozzátartozóik tájékoztatása, felvilágosítása, amelyet a Covid ideje alatt is online végzett a szervezetünk, jelentősen javítja az együttműködést, a gyógyszerhűséget, aktívabbak lesznek, de nagyon-nagyon sokat segít pszichésen is a közösségi lét. A betegség diagnózisának feldolgozása lényegében egy gyászfolyamat, nagyon komoly lelki teher szembesülni azzal, hogy onnantól az élet megváltozik, méghozzá véglegesen. Hogy érzékeljük, hogy ez mennyire komoly probléma: a szívbetegek harminc százaléka hosszabb-rövidebb ideig küzd depresszióval. Nekik egyrészt tudunk pszichológusi segítséget adni, de van szívelégtelenség-csoportunk, ahol sorstársak találkozhatnak, szakmai kontrollal cserélhetik ki a tapasztalataikat, adhatnak életvezetési ötleteket. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a páciensek sokszor nem a legjobb anyagi körülmények között élnek, egy-egy, az állapotát követő okoseszköz, akár egy vérnyomásmérő, WIWE, vagy INR-mérő készülék ára nem megfizethető, így kialakítottunk egy kölcsönzési hálózatot” – mondta Bernáth-Lukács Zsuzsa a SZÍVSN országos betegegyesület vezetője. Most azon dolgoznak, hogy a szívelégtelenséggel küzdőknek ne kelljen feltétlenül hosszú hónapokig várakozniuk csak arra, hogy kiderülhessen: milyen súlyos az állapotuk, hanem időben szakorvos lássa őket. „Rendszerint bemegy a háziorvoshoz a beteg a panaszokkal, majd kap egy beutalót az adott szakambulanciára, ahol ma több hónapot kell várni, míg egyáltalán kardiológus látja, közben súlyosbodik az állapotuk. Azon dolgozunk, hogy összeállítsunk egy listát, szakemberek nevével és elérhetőségével, rendelési lehetőségeikkel állami és magánszinten, így megadjuk a lehetőséget, hogyha valahol egy hónapnál többet kell várnia, tudjon lépni saját ügyében” – hívta fel a figyelmet a vezető.

A nemzetközi adatok alapján a felnőtt lakosság mintegy két-három százaléka szenved szívelégtelenségben. A 65 év fölöttiek körében a betegség megjelenése akár elérheti a tíz százalékot is. Az elmúlt 15 év terápiás sikerei ellenére a betegség progresszív és magas halálozású. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye a betegség kialakulására, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, végül halálhoz vezet. A diagnózis felállítását követő 4 éven belül a betegek közel 50 százaléka meghal, ugyanakkor a legsúlyosabb állapotú betegek fele nem éri meg az egy évet sem. Ugyanakkor 45-65 százalékra tehető a korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre kerülő betegek körében az egy éven belüli újabb kórházi kezelés aránya. Éppen ezért a szakemberek szerint rendkívül nagy jelentősége van a prevenciónak, a betegtájékoztatásnak, a szoros nyomon követésnek és a páciensek együttműködésének.

Kun J. Viktória