A Covid-19-járvány nem tudta megtörni a magánegészségügyi ellátást, sőt, talán eddig még nem látott iramban indult fejlődésnek. A nagyobb magánegészségügyi ellátók közel 50 százalékkal növelték árbevételüket az elmúlt években. Az emberek – úgy tűnik - mind inkább hajlandók költeni az egészségükre, miután fogy a bizalom az állami ellátás felé, a bizalom az unióban nálunk a legrosszabb. Mind az ellátásban résztvevők, mind a gazdasági elemzők, ellátásszervezők, de még az egészségpénztárak is így értékelték a jelenlegi helyzetet, ahol egyszerre kellett és kell az egészségügyi reformra és a járványhelyzetre reagálniuk. „A magánegészségügy helye a reformfolyamatban” online Portfolio konferenciának valamennyi résztvevője üdvözölte a reformot, de bemutatták annak veszélyeit és hiányait is, valamint először hozta nyilvánosságra a Szinapszis Kutató a legfrissebb kutatását annak lakossági fogadtatásáról és a félelmekről. • „A magyar magánegészségügy a mai erős reformáramlatok felszínén küzd. A magánszereplők működését a koronavírus-járvány, a gazdasági helyzet és a kormány egészségügyi reformja befolyásolja. Az állam részéről elindult egy korrekciós folyamat, amely lecsapódik a magasabb orvosi bérekben, a hálapénz kriminalizálásában, az újfajta jogállásban. Üdvözlendő, hogy a kormány megengedte, hogy az állami rendszerben dolgozó orvosok magántevékenységet folytathassanak a jövőben is. A hálapénz kriminalizálása azonban az orvosok jövedelmének csökkenését hozza el, és ezt a közellátásban nincs tér kompenzálni, ezért ezek a szakemberek várhatóan meg fognak jelenni a magánellátásban. Igaz, a legtöbb orvos nem a közfinanszírozott egészségügyből jött a legutóbbi időszakban hozzánk, hanem az orvosi rendelőkből. Egyre többen adják fel a magánvállalkozásaikat és csatlakoznak a nagyobb vállalkozásokhoz, sok kérdés megválaszolása azonban még függőben van” – kezdte előadását a konferencia társszervezője, a Budai Egészségközpont alapítója, Varga Péter Pál, aki saját intézményének mutatóival és terveivel illusztrálta a tendenciákat, ahol az országban egyedüliként intenzív osztály is működik és ahol most részt vesznek a Covid-ellátásban is. „2020-ban 9,7 milliárd forintos árbevételt értünk el, de minden évben egymilliárd forintot költünk beruházásra, ennek fontos állomása az új kórház, ami 2023-ra készülhet el, amivel megduplázzuk a kapacitásainkat. Látható, hogy a komplex sokszakmás intézményeknek a változó állami rendszer nagy kihívás, megtalálni azokat a területeket, ahol hiány van. Kulcsfontosságú kérdés, hogy az orvosainknak életpályamodellt adjunk, a legmagasabb szintű munkakörülményeket és szakmai tudást, lehetőséget biztosítsunk. Hogy a súlyos eseteket, a szövődményeket is el tudjuk látni. Nagyon fontos az együttműködés a többi ellátóval, a betegek felé pedig az edukáció, prevenció, diagnosztika, terápia és utógondozás biztosítása” – mondta Varga Péter Pál, aki a gazdasági környezet kapcsán kiemelte: a lakosság megtakarításai csökkennek, míg a vállalati szektorban költségcsökkenő tendencia érvényesül. Kulcskérdésnek nevezte a kiegészítő biztosítói szektor fejlődését, ami fontos forrás az intézmények számára. Jövőképről is beszélt, 2024-re a következő várakozásokat fogalmazta meg a BEK alapítója: • Munkavállalók száma: 1300 körül • Közreműködők száma: 350 körül • Erős, közfinanszírozott OGK mint nemzeti központ • Sokszakmás magánkórház • Magán mozgásszervi sebészeti központ • Ortopédia, trauma, sebészet, urológia • Erős vállalat-egészségügyi szolgáltatás • Erős biztosítói partnerkapcsolat A reformra és annak hatásaira fókuszált előadásában Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, aki bemutatta az ágazat államosítása elmúlt 10 évének lépéseit és azok következményeit is. „Az egyik legfontosabb kérdéskörként az egészségügyi irányítási rendszer átalakítását lehetne említeni. Az első pillanattól kezdve az orvosszakma, illetve a rendszerelemzői szakma pofonként értelmezte, hogy nincs miniszteri rangban az egészségügyi tárca vezetője, így a kormányüléseken nincs rendszeresen ott a tárca vezetője, amely azt jelenti, hogy nem tud szervesen bekapcsolódni a kormányzat munkájába. Az évek során, különösen 2014 és 2018 közötti időszakban pedig a következő nagy pofon volt a háttérintézmények eltűnése, illetve sorvadásuk. Érdemes kitérni az ellátórendszer sorsának az alakulására. 2011–2012-ben államosították az egészségügyi intézményeket, ennek ellenére nem sikerült az adósságállományt kordában tartani, de az ellátás minőségével sem foglalkoznak intézményesen, nyoma sincs egységesülő eljárásrendeknek. Az, hogy egy kézben van minden funkció, törékennyé teszi a rendszert, amelynek nyomán már most sok ellátatlan, megoldatlan feladat van benne” – kezdte Sinkó Eszter, aki szerint a befogadáspolitika, a technológiaértékelés valamikor erős lába volt a magyar egészségügyi irányításnak, azonban e tekintetben is egyre inkább lemaradásról lehet beszámolni. „Súlyos hiba, hogy az ÁNTSZ különböző szervezeti egységeit a kormányhivatalok alá rendezték, kórházi fertőzések esetén az információáramlás útja nagyon hosszú, a szakértők egy része elhagyta a területet. A járvány rámutatott, hogy ezt a szolgáltatást újra kellene szervezni. Továbbá az átszervezések után egyre kisebb szakértői gárda dolgozik az OEP/NEAK-nak. Mindezek miatt üde színfolt a kormány decemberben megjelent határozata, amely tulajdonképpen olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek lemaradást jeleztek a kormányzat részéről” – mondta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ közgazdásza, aki ismertette azokat a kormányzati döntéseket, amelyek hatással vannak a közellátó rendszer működésére, ezáltal pedig a magánellátásra és a betegekre is. „Négy tényező van, ami kedvező a magánellátásnak, de nem jó a közellátott betegeknek. A paraszolvencia kivezetésére tett kormányzati kísérlet, két okból is: a betegek kénytelenek tudomásul venni, hogy nem tudnak (magán-) orvost vásárolni maguknak a közellátó rendszerben – összehasonlítva a magánszektorral – relatíve „olcsón”. Másrészt a közellátás orvosai nem lesznek a többletteljesítményre ösztönözve – megnő a sorbaállás. Súlyos a szakszemélyzet hiánya a közellátó rendszerben, amit csak megfejelt az egészségügyi szolgálati jogviszony hatályba lépésének dátuma: 2021. március eleje, a 3. hullám felmenő ága – átlagosan minimum 4 százaléka az egészségügyi dolgozóknak otthagyta a közellátást, ennek köszönhetően ellátási pontok szűnnek meg. A TVK (tervezett éves keretek) fennmaradása a következő probléma: ez önmagában a magánellátás felé tereli/terelte eddig is a betegeket. Az átlagfinanszírozás nem ösztönzi az intézményeket a teljesítmény(növelés)re” – fogalmazott a szakember, aki kitért a hálapénz kriminalizálására is. „A paraszolvencia kivezetésének számos pozitívuma van, például nem lesz annyi felesleges műtét, beavatkozás, annyi felesleges kórházi befektetés. Emellett a rezidensek hozzáférnek a betegekhez, az orvosi szakmák között egyenletesebb lesz a rezidensi megoszlás. Nem lesz hátrányos megkülönböztetés a betegek között a tekintetben, ki ad és ki nem az orvosoknak. A megelőlegezett bizalom pedig kikényszerítheti a protokollok és eljárásrendek kialakítását. Viszont így nincs biztosítva az orvosválasztás a közellátásban. Egy ösztönző elem elveszett a rendszerből, ami a sok árnyoldala ellenére, a többletteljesítményre késztette az egészségügyi személyzetet” – fogalmazott Sinkó Eszter, aki zárásként elmondta, hogy Magyarországon a becslések szerint a járvánnyal összefüggő költségtételekkel 6,2 százalék lehet a GDP-arányos egészségügyi közkiadások mértéke tavaly, ez 2019-ben 4,5 százalékot tett ki. Bodnár Viktória, az IFUA Horváth & Partners Kft. ügyvezetője szerint az emberek hajlandók az adózott jövedelmükből is többet költeni az egészségükre. „A KSH adatai alapján 800 milliárd forintra teszik a háztartások egészségügyi kiadásait, amely többek között magában foglalja a gyógyászati segédeszközöket, gyógyszereket, a járóbeteg-ellátást, sőt beleértik a paraszolvenciát is. Utóbbinál vitás, hogy vajon a KSH jól becsüli-e, illetve, hogy a KSH által nem látható részek mekkorák, mivel az OECD jóval nagyobb összegre becsüli ezt a számot. Mindenesetre az egészségpénztári befizetések tagok általi és munkáltatói hozzájárulásból származó befizetéseinek aránya 2016 óta megfordult: a tagok általi befizetések 38 százalékkal emelkedtek, a munkáltatói hozzájárulások pedig 47 százalékkal csökkentek. Becslésünk szerint a közép- és nagyvállalati kör foglalkoztatottjainak közel 10 százaléka rendelkezik csoportos egészségbiztosítással, ezenfelül még további 500 000 fő rendelkezik kiegészítő egészségbiztosítással” – kezdte előadását az ügyvezető. „A lakosság bizalma a közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer irányába fokozatosan elfogy, a magyaroké volt a legalacsonyabb a járvány idején az EU-ban. Jelenleg a magánegészségügyi szolgáltatói piacon 10+ szolgáltató képes komplex szolgáltatást nyújtani, a nagyobb magánegészségügyi ellátók közel 50 százalékkal növelték árbevételüket az elmúlt években. Ugyanakkor az árbevétel-növekedéssel nem volt egyenesen arányos a jövedelmezőség javulása. Csak néhány valóban széles körű fekvőbeteg-portfolióval rendelkező szolgáltató van, számukra pedig még nagyobb kihívást jelent a jövedelmező működés. Komoly dilemma, hogy ugyan a járóbeteg-ellátásban nem túlzottan nagy az igénybe vevők száma, de itt csak volumenben lehet a jövedelmezőséget növelni, a fekvőbeteg-ellátásban lehet olyan réssel dolgozni, ami ezt segíti, viszont ez komoly beruházást igényel” – tette hozzá Bodnár Viktória, aki szerint alapvetően az látható, hogy vagy egy jelentősebb közfinanszírozási láb, vagy a kiterjedt vállalati ügyfélkör biztosíthatja a stabil, jövedelmező működést. Kiemelte a Duna Medicalt, amelynek jövője jelentős hatással lesz a közép-magyarországi régió, így Budapest magánellátási piacára. A fekvőbeteg-ellátásban erős konkurencia lehet. „A jelenlegi egészségügyi ellátásban az egyedi orvos-beteg találkozót tekintik a folyamatok és a rendszerek alapegységének, holott az ellátás csak akkor lehet eredményes, ha az összes érintett be van kapcsolva. Ide érti például többek között a családot, a barátokat, a háziorvost, a specialistát, a gyógyszerészt is. Úgy véli, hogy az ellátást támogató folyamatoknak és rendszereknek a betegút minden lépését magában kell foglalnia, ugyanakkor ez komoly kihívást jelent hatékonysági, kommunikációs, együttműködési és biztonsági szempontból is” – tette még hozzá a szakember. Aktuális, átfogó, és reprezentatív kutatást készített az egészségügyi változásokról, annak lakossági megítéléséről a Szinapszis Kft., amelyet a konferencián mutatott be először Kertész Balázs, a társaság ügyvezető igazgatója. A reprezentatív felmérés idén márciusban készült, így az abszolút aktuális helyzetet méri és figyeli. A kutatás első kérdésére adott válaszokból kiderült, hogy a megkérdezettek 50 százaléka válaszolt úgy, hogy a legjobb ár-érték arányú megoldást keresi mindig, egy régebbi, bevált olcsóbb megoldás is jó lehet. Arra is rákérdezett a kutatócég, hogy mit gondolnak az emberek a hálapénz tiltásáról. Ennek eredménye, hogy 83 százaléka a válaszolóknak teljes mértékben egyetért, vagy legalább azt mondta, hogy inkább egyetért, ugyanakkor a megkérdezettek azzal is tisztában vannak, hogy a hálapénz kivezetésének következményei is lehetnek. Összefoglalóan 5 megállapítást emelt ki az ügyvezető: 1. Széles körű a társadalmi támogatottsága az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésének, és a hálapénz betiltásának. 2. Jelentős félelem társul azonban ahhoz, hogy az állami rendszer hálapénz nélkül hogyan fog szolgáltatni. 3. A hálapénz nélküli ellátás és a magánegészségügy kettős finanszírozása összességében valamelyest több lakost terel az állami ellátás irányába. 4. A magánszolgáltatók megítélése és presztízse továbbra is kiváló, de csak a lakosság harmada szerint éri meg a többletkiadás. 5. A magánegészségügy lakossági finanszírozása továbbra sincs megoldva. Kun J. Viktória