Egészségpolitika

Kollegiális Vezetés -- az új Háziorvosi Szakfelügyelői Rendszer

2017. OKTÓBER 10.

Szöveg nagyítása:

-
+

Bár a szakmának kerek két évet kellett várnia arra, hogy a 2015 júniusában elfogadott alapellátási törvényhez a főhatóság (legalább részben) elkészítse a végrehajtási rendeleteket, idén júniusra megszületett a kollegiális szakmai vezetői rendszer létrehozását elrendelő szabályozás.

Ez a régi-új rendszer a hajdani háziorvosi szakfelügyelői rendszer késői utódja lehet, amely a jogalkotó szándéka szerint segítheti majd az alapellátásban dolgozó orvosok munkáját, folyamatos kontrollt és szakmai iránymutatást kínál. A szakállamtitkárság ígérete szerint e hálózat életre hívásához idén fél, jövőre egymilliárdos állami pluszfinanszírozás társul majd. A hálózat szakmai vezetőinek megbízása három évre szól. Az új rendszer fő célja a szakmai iránymutatás, az állandó színvonalú minőségbiztosítás megteremtése, továbbá az ágazat irányítása és a rendelőkben szolgálatot teljesítők közötti, hatékonyabb kommunikáció megteremtése.

Tekintettel arra, hogy a kollegiális szakmai vezetői rendszer létrehozását éppen az alapellátás orvosai, illetve az őket tömörítő szervezet, a FAKOOSZ (Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége), továbbá más szervezetek és testületek (például MOK, HGYE ) és orvoscsoportok kezdeményeztek, az ügyben legilletékesebbtől, Selmeczi Kamilltól a szövetség elnökétől érdeklődtünk az új rendszer lényegéről és a gyakorlatban való működtetésének a mikéntjéről.

- Noha koncepciójában a szakmai vezetői rendszer emlékeztet az egykori szakfelügyelői hálózat tevékenységére, annál több, szélesebb körű segítséget szeretnénk általa nyújtani az alapellátó orvosoknak – tudtuk meg az elnöktől. A régi metódus leginkább a szakmaiságra, mai fogalmaink szerint a szolgáltatás minőségbiztosítására koncentrált, a most kidolgozott új rendszer ezen felül nagy hangsúlyt fektet a további feladatok, a megyei/járási kormányhivatalok egészségügyi igazgatási feladatkörének az átvételére is. Ezzel az alapellátás egyik fontos pillérévé válik, amely összefogja és koordinálja az országban működő praxisok munkáját.

- Emlékeim szerint hosszú éveken keresztül éppen az említett feladatkörök többségét az Országos Alapellátási Intézet látta el, amelyet a közelmúltban bürokrácia csökkentés indokával szüntettek meg.
- A felszámolás után az intézet egy része az EMMI szakállamtitkárságához, a másik pedig az ÁEEK-ba került. Utóbbinál működik az alapellátási főigazgatóság. Ők leginkább tanácsadói feladatkört látnak el és szakmai kollégiumi kérdésekben kompetensek. A hatósági kontrollal foglalkozó egykori ÁNTSZ pedig a minisztériumban működik. Emellett a járási és megyei kormányhivatalokban is elláttak ilyen jellegű feladatokat. Az általunk kidolgozott és javasolt új szakmai vezetői rendszer célja, hogy egyetlen szakmai szervezetnél koncentrálódjanak az említett feladatok. A rendszer nem bürokratikus, hanem szigorúan szakmai alapon működik majd és tagjai, működtetői a lehető legközelebbről, a gyakorlatból ismerik a praxisok működését és esetleges problémáit. A tagokat a háziorvosok maguk közül jelölik, őket irányítják majd a járási-, illetve megyei kollegiális szakmai vezetők. A szakállamtitkárság pályáztatás útján választja ki majd a jelöltek közül a legalkalmasabbnak ítélteket. A jelöltté válás alapkövetelménye, hogy a pályázó aktív, praxisban szolgálatot teljesítő háziorvos legyen. Járásonként, megyénként, országosan egy-egy kollegiális háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi vezetőt választanak, három éves időtartamra. Egy-egy vezető 50-55 praxist felügyelhet. A felügyeleti tevékenység mellett továbbra is ellátja a saját praxisában a napi teendőit.

- Ezernyi teendője van egy háziorvosnak már „alapjáratban” is. A napi teendők mellett mikor lesz ideje, energiája lejárni még azt a félszáz praxist is?
- Feltételezhető, hogy ekkora praxislétszámot egyetlen vezető nem tud majd hatékonyan kézben tartani és mindegyikkel folyamatos szakmai kapcsolatot tartani, de ez még menet közben alakulhat. Meg kell várnunk a pályázatot, az arra jelentkezők létszámának függvényében alakulhatnak még ezek a számok. Tény viszont az is, hogy régiónként, körzetenként más és más az ellátandók lélekszáma. Vannak olyan területek, ahol 55 körzethez sokkal kisebb az ellátandó betegek létszáma, mint máshol. Például Borsodban, Zalában, Baranya déli részén, az aprófalvas településeken egy praxishoz lényegesen kisebb létszámú beteg tartozik, mint a nagyvárosokban. Úgy vélem, a gyakorlat majd kialakítja és az adott terület igényeihez igazítja a szakértők létszámát. A pályázó háziorvosoknál alapfeltétel: hogy továbbra is ellátják a saját praxisuk teendőit és ezt követően végzik az általuk vállalt új feladatokat. Javadalmazásuk mértékét a pluszmunkáért jogszabály határozza majd meg. Szövetségünk a döntéshozóknak már a kezdetekkor egyértelművé tette: a többletfeladatokat vállaló orvosoknak ezért pluszjövedelmezést kell kapniuk, továbbá a közlekedési költségeit meg kell téríteni.
A járási és megyei vezetőt a területen praktizáló orvosok jelölik és választják ki maguk közül. Az országos vezető személyére az ÁEEK ír ki pályázatot és választja ki a vezetőt. A megbízást mindenki az ÁEEK-tól kapja.

- A háziorvosok hogyan fogadták a szakmai vezetői rendszer bevezetésének a hírét?
- Mint minden újdonság megjelenésekor, most is sokféle vélemény hangzott el. Azokon a területeken ahol a régi szakfelügyeleti rendszer jól működött, hatékonyan koordinált a praxisok között, az orvosok látták a rendszer értelmét és az eredményeit, pozitív volt a kollegiális szakmai vezetői rendszer létrehozásának a híre. Azokban a praxisokban viszont, ahol rosszak voltak a korábbi tapasztalatok, nem egyértelmű az orvosok öröme. Közülük némelyek azt gondolják, megint egy bürokrata fontoskodik majd a rendelőben, aki a tevékenységével, az akadékoskodásával többet árt, mint használ a praxis működésének. Az aggodalmaskodók megnyugtatása végett el kell mondanom, most más az alaphelyzet, mint a szakfelügyeleti rendszer idején volt. A szakmai vezetői rendszer alulról építkező hálózat, az adott terület praxisainak háziorvosai maguk közül választják ki a szerintük szakmailag és emberileg leginkább alkalmasnak tartott kollégát, nem a hatóság nevezi ki a számukra esetleg ismeretlen vezetőt.

- Közismert a krónikus háziorvoshiány. A napokban hozták nyilvánosságra a legújabb adatokat, miszerint 317 országosan a tartósan üres praxisok száma. A praktizáló orvosok között évről-évre több az idős, a saját feladatait még ellátni tudó, de pluszmunka vállalására már aligha vállalkozó háziorvos. Ön szerint lesz annyi pályázó, ahány szakmai vezetőre szükség volna?
- A fiatalabbaknál ösztönző lehet a karrierépítés lehetősége. Reménykedem abban, hogy a háziorvosok többsége felismerte már az együttműködés, a praxisok közötti folyamatos kommunikáció, az egymás segítésének a szükségét. Ennek pedig optimális eszköze lehet a szakmai vezetői hálózat kiépülése. Nagyon fontos volna a praxisok közötti egységes és folyamatos információáramlás, a kötelező továbbképzések rendjének a szabályozása, annak a meghatározása, hogy a szükséges pontszámok megszerzéséhez a továbbképzéseken mit és milyen minőségben hallgathatnak, hogy valóban a szakmai fejlődésüket szolgálja. Az már most is szinte biztosnak tűnik, hogy azokon a területeken, ahol apatikusak a háziorvosok, esetleg nem hajlandók az együttműködésre, ott nem valósulhat meg az új rendszer igazi célja. Meggyőződésem, ha sikerül létrehoznunk a praxisok háziorvosainak aktív és folyamatos együttműködését, ezzel sokat javíthatunk a szolgáltatás minőségén.

- Milyen gyakran látogatják majd a szakmai kollegiális vezetők a hatáskörükbe tartozó praxisokat?
- A jogszabály tervezete egyelőre még csak azt rögzíti, hogy félévenként jelentést kell összeállítaniuk a látogatásaikon tapasztaltakról és azt eljuttatniuk az egészségügyi államtitkárságnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szakmai vezetőnek fél év alatt végig kell látogatnia a praxisokat és működésükről friss adatokkal kell rendelkezniük. Ezek az adatok segítenek abban, hogy egy-egy adott praxisban rávilágítsanak az aktuális gondokra, amelyek megoldásában segítségre szorulnak. A hálózatból érkező adatokból végre egységes, országos szintű információt nyerhetünk majd a háziorvosi szolgálat egészéről. Azok ismerete védelmet is jelenthet a praxisoknak a korábban tapasztalt esetleges önkormányzati, vagy hatósági túlkapásokkal szemben.

- A tervek szerint körülbelül hány kollegiális vezető működne országszerte?
- Elvileg járásonként legalább egy, de ez nagyban függ az adott terület praxisainak a létszámától. A sűrűn lakott területeken, illetve a nagyvárosokban feltehetően több vezetőre lesz szükség, az aprófalvas, ritkábban lakott régiókban pedig kevesebbre.


A jogszabály szerint azok az aktív háziorvosok vállalhatnak kollegiális vezetői tisztséget is, akiknek legalább ötéves gyakorlata van már és nem töltötték be a 65. életévüket. Tekintettel arra, hogy a hazai háziorvos társadalom korfája rendkívül kedvezőtlen, évről-évre több lesz az 55 év feletti orvos, és a praxisokban egyre többen vannak, akik már jóval túllépték a nyugdíjkorhatárt, a javasolt korhatár korlátozást figyelmen kívül kellene hagyni. Az előzetes becslések szerint egy kollegiális vezetőhöz 50-55 háziorvosi praxis tartozna, ami a vegyes praxisoknál megyénként átlagosan 5-8, a gyermekpraxisoknál 2-4 és a fogorvosi praxisoknál 3-7 területi vezetőt feltételezne. Hét megyében – a lakosság kisebb létszáma miatt – ennél kevesebb vezetőre lesz szükség, a fővárosban viszont minimum 16 felnőtt praxis, 10 fő gyermek és 12 fő fogorvosi szakmai vezető láthatja majd el a rá háruló feladatokat. A szakma által helyben megválasztott jelöltek nevei regisztráció után felkerülnek az ÁEEK elektronikus felületére és kollégáik ott szavazhatnak rájuk. A megválasztott területi vezetőkkel szintén az ÁEEK köt majd szerződést.

A területi vezetők feladatköre a következő: az általuk vezetett praxisok közötti folyamatos kapcsolattartás és kommunikáció, az ügyeleti rend koordinálása. Az adott települések önkormányzatainál a területi egészségterv kidolgozásának az irányítása, a népegészségügyi tevékenység segítése, az egészségfejlesztési irodák és a praxisok közötti kapcsolattartás serkentése. Az alapellátó orvosokkal való rendszeres konzultáció, a praxisok működésének félévente való értékelése és javaslattétel az esetleges problémák megoldására.

Megyénként egy szakmai vezetőt választanak, díjazása havonta 390 ezer forint lesz. Kinevezésüket november 1-jén kapják meg. Feladatuk a területi vezetők irányítása és szakmai támogatása lesz, továbbá a megyén belüli alapellátók és szakellátók munkájának a koordinálása, a két ellátási terület közötti kapcsolat tartása. A megyei vezetők félévente értékelnek és erről beszámolójukat eljuttatják az országos vezetőhöz. Az országos szakmai vezetőt pályázaton választják majd ki. A pályázatokat a Magyar Orvosi Kamara is véleményezi. A bírálóbizottság a végső döntést az országos vezető személyére november 1-jén hirdeti ki. Az országos vezető 600 ezer forintos díjazásban részesül havonta.

Lóránth Ida
eLitMed.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Egészségpolitika

Módosításra szorul az új egészségügyi jogállásról szóló törvény

Mindenképpen módosításra szorul az új egészségügyi jogállásról szóló törvény – állították egybehangzóan munkajogász szakértők egy, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről szervezett videókonferencián. Ahogy elfogadhatatlan ennyire méltatlan, elkapkodott, kidolgozatlan és indokolatlanul nehéz körülményeket teremteni, és ilyen választásra kényszeríteni valakit az élethivatását illetően.

Egészségpolitika

Gyerekek és gyermekeket várók, tervezők – szabad-e oltani?

Úgy tűnik ebben a hazai álláspont egyértelmű, de számos országban már kismamákat oltanak. A jelenlegi szakértői vélemények szerint az mRNS-oltások nem veszélyesek a terhes kismamákra, de klinikai kísérletek hiányában ezt mégsem lehet százszázalékos biztonsággal állítani. Magyarországon éppen ezért nem ajánlják az oltást várandósoknak, de az Egyesült Államokban, Izraelben, vagy Angliában a kismamákra bízzák a döntést. Gyermekeknek egyelőre sehol sem adnak vakcinát.

Egészségpolitika

Már a csecsemőknél is diagnosztizálható a lelki zavar

Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.

Egészségpolitika

Szakmai javaslat a Covid-19-járvány okozta tömeges megbetegedések és halálozások csökkentése érdekében hozandó intézkedésekre a negyedik hullámban

Tisztában vagyunk azzal, hogy a járvány elleni védekezésbe már mindenki belefáradt. Mégis, egészségügyi szakemberként tudjuk, hogy a Covid-19-járvány 4. hulláma során sem lesznek elkerülhetők a racionális korlátozó intézkedések. Hazánk jelenlegi átoltottsági szintjén a nyájimmunitás kialakulásával egyelőre nem számolhatunk, az ismét erősödő járvány a következő hónapokban több ezer áldozattal jár majd, elsősorban az oltatlanok között. Le kell számolnunk azzal a tévhittel is, hogy a beoltottság önmagában teljes biztonságot jelent! A hamis biztonságérzet az oltottak körében, a kiegészítő védelmi szabályok sutba dobása a járvány fellángolásának a melegágyát képezi az átoltottság mai szintje mellett.

Egészségpolitika

Oltásellenesség - a 10 legnagyobb egészségügyi veszély egyike

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) újabb 5 éves tervében összegyűjtötte az egész világot érintő egészségügyi veszélyeket. A lista az oltásokkal megelőzhető fertőzések elterjedésétől a gyógyszereknek ellenálló kórokozókon és a túlsúlyon át a környezetszennyezésig és a klímaváltozásig számos komoly és sürgős megoldásra váró problémát ölel fel. Ezzel közel egy időben, Amerikában több mint 26 ezer iskolásnak nem engedték meg az iskolakezdést, mert nem voltak beoltatva. Magyarországon a védőoltási rendszer szinte egyedülálló.

Kapcsolódó anyagok

Egészségpolitika

A tudományegyetem nem tud piacra dolgozni – Veszélyt jelent hazánkra nézve a Fudan Egyetem budapesti campusa

Az európai modern egyetemek három fő eszméje, a pénzügyi függetlenség, az önkormányzatiság és a curriculum szabadsága. Az utóbbi 20-30 évben komoly kritika érte az intézményeket, hogy nem elég gyorsak és nem kellően szolgálják a gazdaságot, elégítik ki a munkaerőpiaci igényeket. Hogy hatékonyabban kellene szolgálniuk az innovációt és az ipari, technológiai fejlődést. A piac és a politika olvasatában a legfőbb szempont ugyanis, hogy a befektetett pénz, tőke minél gyorsabban megtérüljön. Ez a világon mindenütt a szó szoros értelmében egyfajta „szabadságharc” a két domináns erővel szemben. Hiszen az egyetem egy dolgot biztosan nem engedhet el, az pedig az autonómia.

Egészségpolitika

Béremelés, úgy érdemes, ha az érezhető

Orvoshiány – talán az egészségügy egyre égetőbb és az egyik legnagyobb problémája. Külföld, illetve a magánszféra mind többeket csábít a megélhetés és persze a munkakörülmények miatt. Bérrendezésük folyamatosan napirenden van, érdemi változás azonban eleddig nem történt. A napokban nagyjából egy időben a Magyar Orvosi Kamara lépett fel határozottan a bérrendezés ügyében, illetve Lázár János beszélt arról, másfél és három millió forint lenne a reális bérezése a magyar orvosoknak.

Gondolat

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Egészségpolitika

A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

Sokszor elhangzott már, politikai és szakmai érvként is, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége messze több egészségügyi költést engedne, mint amennyit fordítanak rá. Ezt tükrözik nagyjából a megbetegedési és halálozási mutatóink is. Most a világ egyik legrégebbi és a legnevesebb orvosi lapja, a Lancet állítja pengeélre a magyar helyzetet, benne pedig erős bírálatot is megfogalmaz a kormány felé.

Gondolat

Természetművészet: újraalkotni a természet és az ember kapcsolatát

Hol szoktunk műalkotásokkal találkozni? Fehér falak között, múzeumban és galériákban. De el tudjuk képzelni, hogy kint a domboldalban vagy a patakparton nézzünk egy szobrot, festményt vagy installációt? Olyan műalkotást, amely sárból, nádból, kőből készült, és amelyet a természet erői lassan lebontanak? Cikkünkben egy különleges kortárs művészeti irányzatot mutatunk be, és vele együtt az egri Esterházy Károly Katolikus Egyetem egy olyan képzését, amely mind a magyar, mind az európai felsőoktatásban egyedülálló.