Pécsi egyetemisták maroknyi csoportja mutat követendő példát az öngyilkosság-megelőzés terén, különleges kezdeményezéssel akarnak tenni a tragédiák ellen. Magyarországon az elmúlt tíz évben átlagosan kétezer öngyilkosság történt, összesen húszezer. Becslések szerint legalább tízszer többen kísérelnek meg véget vetni életüknek, azaz összesen kétszázezer ember akart annyira meghalni, hogy tevőlegesen önmaga ellen fordult. Ötfős kis közösségekkel számolva (család, munkatárs, barát) egymillió embert érintett csak az elmúlt tíz évben. Ez nem egyéni probléma, hanem társadalmi. „Becslések szerint több mint másfél millió magyar kísérel meg öngyilkosságot élete során. Ez csak a jéghegy csúcsa, ennek hátterében valamilyen mentális probléma áll, amivel becslések szerint a lakosság húsz százaléka küzd. Erős késztetést éreztünk, hogy ne menjünk el emellett szó nélkül, mert senkiről sem szabad lemondani! Pusztán néhány figyelemfelhívó plakátot terveztünk elhelyezni a toronyban, de tervünk megmozgatta a helyi közösséget. Kollégiumok, diákszervezetek, üzletemberek és egy alapítvány együttműködése tette lehetővé számunkra, hogy segítő ötletünk maradandó prevenciós kezdeményezéssé válhasson” – mondja Békési Áron pécsi orvostanhallgató, a kezdeményezés kitalálója. Az elmúlt időszak különösen megterhelte nemcsak a társadalom mentális egészségét, de a pszichiátriai ellátórendszert is. Ma már kimutatható nyomot hagyott a járvány. Elöljáróban két tudományos adatot idézünk. Elkészült az első átfogó, globális kutatás is arra, hogy milyen mentális hatásokkal volt az emberekre a koronavírus-járvány. 2020-ban komolyan megemelkedett a szorongási rendellenességgel és depresszióval élők száma világszerte, a nők és a fiatalok voltak a legnagyobb veszélyben a mentális problémákkal kapcsolatban – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény. A The Lancet tudományos folyóiratban megjelent szakcikk szerint 2020-ban a súlyos depressziós rendellenességek előfordulása 28 százalékkal, a szorongásos zavarok aránya 26 százalékkal nőtt. Az eredményeik egyértelműen azt mutatják, hogy mennyire fontos a mentális betegségek kezelésére szakosodott orvosi rendszer erősítése. Még a járvány előtt is tapasztalható volt, hogy ezek a szektorok igen gyengék, a Covid-19 közben és után azonban nagyobb szükség lesz rájuk, mint korábban. Osváth Péter és munkatársai ( 2021 október, Orvosi Hetilap) szerint az öngyilkosság fő rizikófaktorának a pszichiátriai zavarokat tekintjük. A Covid-19 többek között neuropszichiátriai kórképek kialakulásához is vezethet. Ezen túl a pandémia egyéb velejárói, mint például az izoláció vagy a munkahelyvesztés a társadalom egészséges tagjaiban is stresszhez, végül pszichiátriai zavarokhoz vezethetnek. Összehasonlítottuk a 2010 és 2020 közötti időszak havi bontású adataiból kirajzolódó trendek alapján a járvány időszakában (2020. március–december) „elvárt” öngyilkossági esetszámokat a ténylegesen bekövetkezett esetek számával. Eredmények: A Covid-19-hónapok alatt a férfiak által elkövetett öngyilkosságok száma szignifikánsan, 18 százalékkal nőtt, ahhoz a trendhez képest, amely a Covid-19 hiányában állt volna elő. A teljes populációban szintén szignifikáns, 16 százalékos emelkedést lehetett megfigyelni. „Mi a kezdeményezésünkkel elsősorban az öngyilkosságok ellen akartunk fellépni. Közben ez a torony egy szimbólummá, ügyünk országos jelentőségűvé vált. Tervünk hallgatók szervezése által, formális keretek nélkül, hetek alatt és harmincezer forintból valósult meg. Városszerte ismert, hogy a pécsi Tévétorony az öngyilkosságok kiemelt helyszíne. Öngyilkosság megelőző és lelki krízist kezelő táblákat szerelünk fel az épületben úgy, hogy a kilátó minden pontjáról egyszerre három tábla is látható legyen, amelyeken az év minden napján 24 órában ingyenesen hívható lelki segély hálózat, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) hivatalos üzenete és elérhetősége szerepel. A táblák bizonyítottan csökkentik a tragédiák számát. Amivel szintén együtt élünk, de nem tudunk róla: a Tévétorony személyzete, az itt dolgozó felszolgálók, üzletemberek, a portás és biztonsági őr átlagosan minden évben megment egy életet. A saját módszerük van rá, amit a tapasztalat alapján alakítottak ki. Ugyanez a személyzet három-négyévente pedig tragédiák tanúja. Olyan eseményeké, amikből egy is élethosszig tartó traumát okozhat. Ez a személyzet példaértékű emberekből áll. Ha az emberek bajban vannak és a közösség nem tesz semmit, akkor a közösség is bajban van. Hátat fordított a közösség. Hátat fordított a krízisben lévőknek és hátat az életet mentő személyzetnek is. De a közöny és a tehetetlenség ma úgy ér véget, hogy minden pécsi büszkén nézhet a toronyra. A mi közösségünk itt, Pécsen úgy tette a dolgát, hogy most minket figyelnek, nem csak Pécsen, Budapesten, de a nagyvilágban is. Öt hivatalos támogatónk mellett két elismert alapítvány és egy nemzetközi szervezet figyelmét is felkeltettük. Így most Genfben, Bristolban és New Yorkban is tudják, hogy ma itt, Pécsen mit csinálunk. Minden negyedik próbálkozó életét megmentjük. További célunk, hogy a tévétorony személyzete számára szakmai segítséget, krízis intervenciós és traumafeldolgozó képzést szervezzünk” – mondta Békési Áron orvostanhallgató, a „Nem vagy egyedül” mozgalom vezetője. „Táblainkkal minden látogató többször is találkozni fog. A torony látogatottsága alapján évente 80 ezer embert érünk el. Ez a történet már nem csak rólunk szól, mert a Tévétorony egy szimbólummá vált. Egy épületről és egy városról van szó, ami megszólítja az országot. Felkelti a világ figyelmét azzal, hogy odafordul, ahol a baj van. Ez azért nagy szó, mert végre a mentális zavarokról is szabadon beszélhetünk. Mentális zavarokról nem szoktunk és nem is illik beszélni. A mentális zavarokat szégyellni kell. Csak egyetlen példával élek: az egészségügyi rendszerben a mentális zavarokkal kapcsolatos adatok (addiktológia és pszichiátria) egy különösen védett csoportba tartoznak, csak az adott szakterület orvosai láthatják. Ebben a védett csoportban a mentális zavarokon kívül összesen egy másik betegségcsoport van: a nemi betegségeké. A mentális zavarokkal élni sokaknak olyan szégyen, hogy igény van rá: még a titoktartási fogadalmat tett orvosaink se tudjanak róla. Ezen változtatni kell. A tudatlanság közönyt és félelmet szül. A félelem pedig cinizmust és dühöt. Ezek az érzések nem segítenek, csak árkot ásnak közénk. Ezért kell növelni a tudatosságot, ezért kell beszélni. Nincsen tipikus mentális beteg. Bármilyen korú, nemű, bőrszínű, lakóhelyű és foglalkozású ember érintett lehet, válhat érintetté. Félmillió magyar részesül ellátásban, további félmillió már bekerült az egészségügy látókörébe. Ezen felül további 500 ezren, de akár 1 millióan is lehetnek, akik nem kapnak, kaptak segítséget. A mentális zavarok közvetlenül, közel minden ötödik magyart, hozzávetőleg kétmillió embert érintenek. Ötfős közösségekkel számolva kivétel nélkül és mindnyájan érintettek vagyunk. Ezek a tények. De ezeket a tényeket nem kell elfogadni, mert amit ma ténynek ismerünk, az a múltunkon alapul. A holnap tényeit, pedig most, a jelenben írjuk ebben a percben is. És ez azt jelenti, hogy mindig van lehetőség változtatni, van lehetőségünk tenni. És ne várjunk másra, hanem cselekedjünk. Már azzal, ha az érzéseinkről beszélünk is sokat tehetünk, magunkért és egymásért, hogy ne kelljen szégyenben élnünk. Beszéljünk a barátainkkal, családtagjainkkal. Mondjuk el, hogy van elérhető segítség. És mondjuk el azt is, hogy az előítélet alaptalan, mert mindig több lesz közöttünk a közös, mint ami elválaszt. Mentális zavarokkal is lehet sikeres és boldog életet élni. És hiszünk benne, hogy mindenkinek lehet helye és jó helye ebben a világban. Oda kell figyelnünk egymásra, hogy minél többen élhessenek így” – fogalmazza meg küldetésüket Békési Áron. Kun J. Viktória