„A világ minden táján komoly vita és fesztültség van a piac és a gazdaság diktálta nyomásból: vagyis, hogy az egyetem nem elég gyors, nem elég hatékony, nem szolgálja ki kellően a munkaerőpiaci igényeket. Viszont épp ez a két erő, a piac és a politika, amely befolyása ellen mindenütt védekeznek. Ehhez eszköz az autonómia” – fogalmaz dr. Fleck Zoltán, Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Társadalom- és Jogelméleti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, aki nem idealizálja a nemzetközi intézményeket sem, az viszont biztos: ehhez mindenhol foggal-körömmel ragaszkodnak.

Az európai modern egyetemek három fő eszméje, a pénzügyi függetlenség, az önkormányzatiság és a curriculum szabadsága. Az utóbbi 20-30 évben komoly kritika érte az intézményeket, hogy nem elég gyorsak és nem kellően szolgálják a gazdaságot, elégítik ki a munkaerőpiaci igényeket. Hogy hatékonyabban kellene szolgálniuk az innovációt és az ipari, technológiai fejlődést. A piac és a politika olvasatában a legfőbb szempont ugyanis, hogy a befektetett pénz, tőke minél gyorsabban megtérüljön. Ez a világon mindenütt a szó szoros értelmében egyfajta „szabadságharc” a két domináns erővel szemben. Hiszen az egyetem egy dolgot biztosan nem engedhet el, az pedig az autonómia. Ez ugyanis az egyetlen letéteményese a tudományos munkának. Az elmélyülés, az utána olvasás idő és energia, aminek nem is lehet elsődleges motorja a gyors pénzügyi megtérülés.

És hogy áll ebben Magyarország most? Erről Kenesei István, az MTA levelező tagja, kutatóprofesszor az Élet és Irodalomban megjelent elemzésében idéz egy tanulmányt, amely szerint az akadémiai szabadság foka is mérhető egy többtényezős skálán. A rovatok között ezeket találjuk: kutatási és oktatási szabadság, oktatók és eszmék szabad mozgása, intézményi autonómia, politikai célú megfigyelés léte és mértéke, az akadémiai szabadság alkotmányos védelme.

„A Global Public Policy Institute tavaly publikált friss felmérésében Magyarország a tízfokú skálán a megalázó 6,6 pontot kapta, a legkevesebbet az EU-tagországok között, olyanok társaságában, mint Haiti és Kirgizisztán. Ezzel szemben Szlovákiának 9,9, az EU-rangsorban közvetlenül fölöttünk álló Romániának 8,8 pontja van, vagyis szakadéknyi távolság választ el minket egymástól. Álltunk már sokkal jobban is: az 1950–1960 közötti abszolút mélypontról a fokozatos emelkedés 1990-ig tartott, amikor is nagy ugrással felkerültünk az „unalmas szabadság” régiójába, de a diadalmenet 2010-ben véget ért, mert onnan már csak lefelé tendáltunk, mire mostanra megérkeztünk az egyetemek >>harmadik világába<<.”

Fleck Zoltán, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Társadalom- és Jogelméleti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára szerint egyértelmű, hogy az egész alapítványi átalakítás mögött a piaci verseny irányába történő elmozdulás áll. Ez egy „álmagánosítás”, úgy tesznek, mintha, de döntően továbbra is közpénzek és uniós források tartják el az intézményeket, csakhogy ezek felhasználása nem lesz ellenőrizhető.

„Sajátos kihívás két erővel megküzdeni. Egyrészt az állami nyomással, ami úgy akar finanszírozni, hogy hatékonyan kapja vissza a befektetését, másrészt a piaccal, ami egy felpörgetett tempót diktál. A tömegoktatás megjelenésével már alapvetően elindult egy olyan folyamat, ami egyre magasabb szintre tolta az iskolai végzettséget. A tudományos modellek alapja volt, hogy klasszikusan eliteket képez, a Humbold-modellben a társadalom 10-15 százalékára alapult. A ’80-as években, amikor én végeztem az egyetemet, még legfeljebb nyolcvanan, százan voltunk egy évfolyamon, ma ez a szám 450. Erre a jelenségre, vagyis a piac és a gazdaság nyomására különböző válaszok érkeztek, így a köztes képzéseket indítottak, bizonyos dolgokba az állam bevonásával, független intézmények létesültek, felsőoktatási tanács, akkreditációs bizottság, ahol egyetemi és állami delegáltak is voltak. Nyilván az egész egy bonyolult paradoxonra épült, hiszen állami egyetemeknek, állami pénzből, az állami oktatási rendszerben autonóm működésben lehet csak dolgozniuk.

Függetlenség az államtól egyetemi alapelv, vagyis úgy kapnak pénzt, hogy működésükbe az állam nem szólhat bele. Ennek ellenére a vita, hogy a közpénzért az állam mennyit kérhet? Például általános fejpénz, feladatfinanszírozás, kvóta formájában oldja meg a pénz elosztását” – fogalmaz Fleck Zoltán, aki szerint emellé fontos tényező egy másik tendencia is világszerte, hogy az egyetemek sehol sem csak állami pénzből működnek. „Alapvetően 20-30-40 százalékban saját bevételeikből tartják fent magukat, ez például az ELTE esetében több mint negyven százalék, amit tandíjas hallgatók, ipari szabadalmak, ingatlanhasznosítás, továbbképzések adnak. Az általános piaci mozgásokra így az oktatási intézmények is érzékenyek, Angliában például már horrorisztikus tandíjakat kell fizetni, és akkor ott az óriási vita, hogyan ne zárják be a kapukat azok előtt, aki ezt nem tudja megfizetni. Erre egy válasz a diákhitel, ami persze egy eladósodási spirálba tereli a hallgatókat. Létezik olyan modell is, ahol nem kell tandíjat fizetni, többet költenek oktatásra, mint a hadügyre, mert a legfontosabb az oktatás színvonalát a legmagasabb szinten megtartani. Ezek jellemzően a gyorsan fejlődő államok, ahol előbb támogatják a képzést, a kultúrát, amit követ a GDP növekedése.

A magánosítás viszont sehol fel sem merülhet. A világon nem ez volt a válasz a vitákra. Vannak klasszikus magánegyetemek, mint a Yale, vagy a Harward, de ezek óriási magántőkéből létesültek, méregdrága a tandíj, rendkívül értékes diplomát ad cserébe, de az állami mozgások nem rendítik meg, stabil és biztos tudományos képzőhelyek. Nálunk a Corvinus volt egy ilyen kísérlet, de ez sem tekinthető klasszikusan az államtól függetlennek, hisz a befektetések nagy része állampapír, ami ugyanúgy ki van téve az államnak. A nagy tudományegyetemek nem tudnak a piacra dolgozni” – folytatja a tanszékvezető, aki szerint a jelenlegi hazai folyamat is csak úgy tesz, mintha magánosítás történne, holott ez hazugság. „Továbbra is közpénzből és uniós forrásokból biztosítják az egyetemi működést, amely felhasználása így gyakorlatilag nem lesz elszámoltatható. Ugyan a kuratóriumok megmaradnak, de itt politikai tisztségviselők döntenek majd a kérdésekben, vagyis az egyetem státuszáról, tudományos munkáról, hatékonyság címen pedig egyszerűen szelektálhatnak majd a pénzügyi szempontból nem hatékony területek között. Mondván, magánpénzekkel hatékonyan kell gazdálkodni, jóllehet: ez most csak egy „álmagánosítás”. Az oktatók pedig elveszítik közalkalmazotti státuszukat, így bármelyik pillanatban elküldhetők, ha mondjuk a gazdasági érdekek elleni munkát végeznek” – tette hozzá Fleck Zoltán, aki különösen veszélyesnek látja a kínai monstre egyetem, a Fudan Egyetem magyarországi kampuszának létrehozását.

(A Direkt36 oknyomozó hírportál jelentette meg a kínai állam magyarországi befolyásszerzéséről készített tényfeltáró írását, melyben a Fudan Egyetem magyarországi kampuszának létrehozásáról is közöltek részleteket. A cikkből többek között az is kiderült, hogy a kormány kínai hitelből tervezi megvalósítani a beruházást, melyet Magyarország fizet majd, annak kivitelezése pedig kizárólagosan kínai projektként valósítható meg. Az ITM előterjesztéséből kiderül, az intézmény Fudan Hungary Egyetem néven futna és egy kínai–magyar vagyonkezelő alapítvány hozná létre és tartaná fenn. Az alapításhoz szükséges tőkét és a kampusz építéséhez az ingatlanokat a magyar állam biztosítaná. A Fudan kampuszának építésére tervezett állami pénzek hatalmas összegekre rúgnak. A beruházásra a magyar állam valamivel több mint mint 100 milliárd forintot biztosítana közvetlenül, a maradék több mint 450 milliárdot Kína hitelezné. Vagyis a beruházás egymaga drágább, mint amennyi pénzt a kormány 2019-ben a magyar felsőoktatásra összesen adott. A hitelt teljes egészében a magyar állam fizetné vissza egy vagyonkezelő alapítványán keresztül, pontosabban minden magyar adófizető állampolgár, kis- és nagykorú, még meg sem született fogja kifizetni. Az építkezésre a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalat tett ajánlatot, amelyet a világ több pontján gyanúsították meg korrupcióval és kémkedéssel. A terv szerint kínai munkások végeznék a munkákat.)

„A világ 34. legjobb egyeteme, a sanghaji székhelyű Fudan Egyetem. Egyfelől már ránézésre is gyanús, hogy míg a CEU-t papíron azért űzte ki az országból a kormány, mert a kettős diplomát adó képzés »nem fair a többi magyar egyetemmel szemben«, a kínai intézmény ugyanilyen képzéseit tárt karokkal fogadja, ráadásul épp a gigantikus költségvetésű Fudan budapesti működése adhatja meg a kegyelemdöfést az autonómiájuktól megfosztott magyar egyetemeknek azzal, hogy elszívja tőlük a hallgatókat és az oktatókat. Ez óriási veszélyt hoz, én hazaárulásnak tekintem. Egyrészt bekebelezi a hazai felsőoktatást, annak filozófiájával együtt, de nem csak felsőoktatási intézmény, de a kínai pártállam politikai befolyásszerzésének is fontos eszköze. 2019-ben a Fudan chartájában a gondolatszabadságról és kutatási szabadságról szóló részeket a KKP iránti hűség kinyilvánításával helyettesítették, ráadásul az egyetem még saját kémiskolát is nyitott Kínában. Nem véletlen, hogy sehol sem engedték be őket a világon. Ugyanaz a folyamat látható, ami a gazdasági életben. Elmentek, lemásolták a látott modelleket, innovációkat, lemásolták és megcsinálták nagyban. Technológiai értelemben elképesztő felkészültséggel, tőkével jönnek, hihetetlen tudással felvértezett szakembereket képeznek, több nyelv tudásával, főleg kínaiakat, akik így bekerülhetnek stratégiai pozíciókba, ugyanakkor a kínai diktatúra, annak szolgálatának szellemében, aminek köze sincs az európai morális, tudományos és társadalmi felelősség eszméjéhez, ami nemcsak az egyetem, de a társadalmunk alapja is” – teszi hozzá a tanszékvezető.

Kun J. Viktória