12 hónapból 13,5-et dolgoznak, táppénzre és orvoshoz szinte sohasem mennek. A nagyfokú stressz és a sokszor ember feletti munkaterhelés romboló hatását gyakorta káros szenvedéllyel próbálják orvosolni. A felmérések szerint a szakdolgozóktöbb mint 80 százalékakrónikus betegséggel küzd, sokan akár két-hárommal is.Kifejezetten nagy számban fordulnak elő az ízületi,a szív- és érrendszeri betegségek, a visszértágulat, a migrén, az alvászavarok, valamint a lelki és érzelmi problémák. Az egészségügyben dolgozók lelki és fizikális állapota ironikusmódon gyakorta rosszabb, mint az általuk ellátott betegeké.

Az ápolók egészségi állapota, egészségmagatartása több vizsgálat szerint is aggasztó, amelyhez még súlyosbít a rendszertelen munkabeosztás, a többműszakos munkarend. A helyzet ráadásul azért is drámai, mert az ellátórendszert már így is az ő létszámhiányuk hozza sokszor kritikus helyzetbe. Még úgyis, hogy többségük betegen, maximálisan leterhelten dolgozik. Dr.Irinyi Tamás a MESZK Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnökekollégáival folyamatosan vizsgálja a dolgozók lelki és fizikai állapotát, ami tapasztalataik szerint egyre lesújtóbb képet mutat.

„Volt olyan kolléganő, aki mélyvénás trombózissal dolgozott, amikor már egyszerűen nem bírt lábra állni, csak akkor fordult orvoshoz. De mondhatom a saját példámat is. Gerincsérvem van. Amikor már kritikussá vált a helyzet, konkrétan nem tudtam a jobb lábamat megmozdítani, akkor mentem el műtétre, de előtte másfél órával még dolgoztam. Betegen is dolgozunk, mert a táppénz miatti keresetkiesés az amúgy is súlyos megélhetési gondjainkat tovább rontja, továbbá a munkahelyünk elvesztése miatt is aggódunk.Elképesztő terhelésnek vagyunk kitéve, a létszámhiány és az egy főre jutó munkamennyiség miatt.Kiszámoltuk, hogy ma egy egészségügyi szakdolgozó a 12 hónapból 13 és felet dolgozik. A 12 órás műszak mellett a kollégák harmadának mellékállása van, és ehhez jön még az otthoni munka, a gyerekek, a háztartás”—mondja Dr.Irinyi Tamás a MESZK Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnöke, aki a pszichiátrián dolgozik. „Ha csak a minimumot nézzük, akkor is, van, ahol az ápolók negyede hiányzik.
Optimális állapothoz legalább kétszer ennyi ápolóra lenne szükség. Általánosságban is kétségbe ejtő a leterheltség, de vannak olyan területek, ahol egészen kritikus. Egy szakdolgozó akár 3-4 ember feladatát látja el. A krónikus belgyógyászatokon a betegek döntő többsége önmagát képtelen ellátni. Itt sokszor egy éjszakai műszakban van egy szakápoló és mellette egy segédnővér, akiknek 30-40 beteget kell ellátniuk. Például egy beteg szabályos fürdetésére, rendbetételére egyenkéntlegalább fél óra kellene. A létszám okozta korlát miatt erre mindössze 5-8 perc áll rendelkezésükre, hiszen a fürdetésen kívül még számos teendőjük van például: gyógyszer-ételosztás, adminisztráció, betegmegfigyelés, paraméterek ellenőrzése. Az esetleges rendkívüli esemény miatt, a különböző munkafolyamatokra jutó csekélyke idő tovább csökken.A sürgősségi osztályon dolgozók több betegség tekintetében is veszélyeztetettebbek a más osztályokon dolgozókhoz képest. De legalább ennyire elképesztő a műtétes szakmákban, a pszichiátriákon, vagy az onkológiákon dolgozók helyzete. Sajnos egyáltalán nem meglepőek az eredmények, amelyekre a felmérések jutnak újra és újra”—folytatja a szakember, aki megannyi aspektusból vizsgálta már munkájuk és fizikális, lelki állapotuk összefüggéseit.

És mik a kutatások legfőbb eredményei?
A legrosszabbnak a belgyógyászaton, a krónikus osztályokon és a pszichiátrián dolgozók értékelték saját egészségüket, mely valószínűsíthetően a nagyfokú leterheltségből adódik. A válaszadók 81,9%-a küzd valamilyen krónikus megbetegedéssel, gyakori a több szervrendszer együttes megbetegedése. Az ideggyengeség, a lelki és érzelmi problémák kifejezetten a 35–54 éves korosztályban fordulnak elő, a migrén és az idegrendszeri betegségek pedig a 35– 44 éves korosztály körében jellemzőek. Az életkor előrehaladtával romlik a saját egészségi állapot megítélése, viszont az iskolai végzettség növekedésével az egészség önértékelése is javul. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál kevésbé fordulnak elő ízületi megbetegedések. A cukor- és pajzsmirigy-betegségek leggyakrabban az állandó délelőttösök körében jelentkezik, valószínűsíthetően azért, mert a cukorbetegek csak délelőttös műszakban dolgozhatnak. Az ízületi megbetegedések a belgyógyászaton, a krónikus osztályokon, és a pszichiátrián dolgozók esetében gyakori, az ideggyengeség, a lelki és érzelmi problémák pedig az intenzív és pszichiátriai osztályokon jellemzőek. A sürgősségi osztályokon dolgozóknál több betegség is gyakrabban fordult elő, mint más osztályok dolgozóinál: szívbetegség, magas vérnyomás, cukor- és pajzsmirigy-betegség, idegzsába, ideggyulladás, allergia, daganatos és nőgyógyászati megbetegedés.A válaszadók 9,4%-nak saját bevallása szerint egyetlen káros szenvedélye sincs. A rendszeresen dohányzók aránya 32,6%, a rendszeres kávéfogyasztóké pedig 65,6%. A 24 év alattiak 43,9%-a rendszeresen dohányzik. Leginkább a pszichiátrián és a sürgősségi osztályokon dolgozók rendszeres dohányzók. A legkevesebb rendszeres kávé- és alkalmankénti alkoholfogyasztó, valamint rendszeresen dohányzó a gyermekgyógyászati és kisklinikumi osztályokon, valamint a szülészeten dolgozók köréből kerül ki. Leginkább a sürgősségi, a belgyógyászati és a krónikus osztályokon dolgozók, valamint az 55 év felettiek fogyasztanak alkalmanként szeszesitalt.

Kun J. Viktória
eLitMed.hu
2019.július 30.