A teljesítmény-volumenkorlát elve szerinti számolás tizenhét év után megszűnik a szakellátásban. Bevezetik az éves keretet a finanszírozásban, illetve szakmákra lesz kiosztva ez a pénz. Az idén életbe lépett változás megkérdezett szakértőink szerint leginkább átnevezés, de nem jelent átütő változást. Igaz, várhatóan megszűnik a kórházak mozgástere abban, hogy a jól és kevésbé jól fizetett területek között „játszanak”. Az éves szakmánkénti keretfinanszírozási formával szeretnék elérni, hogy a beteget kövesse a pénz, és valóban a szükségletekhez igazodjon. Emellett viszont az igazi feladat, a HBCs finanszírozás valós költségráfordítás-alapú rendbetétele egyelőre várat magára. A 294. Magyar Közlönyben jelent meg a 697/2020. (XII.29) kormányrendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról. Legfontosabb eleme a „tervezett éves keret”: önálló elszámolási tételként elszámolható, jogszabályban meghatározott szolgáltatási egységek teljesítményértékeinek mennyisége, amelyre a szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató a jelen rendeletben foglalt szabályok szerint jogosult, áll a jogszabályban. A finanszírozási szerződésben minden ellátási forma tekintetében meghatározható a szolgáltató által nyújtható szolgáltatások köre, a tervezett éves keret, a teljesítés időbeli ütemezése, valamint a tervezett éves keret feletti ellátások köre. A járó- és aktív fekvőbeteg-szakellátás, az általános anesztéziában végzett egynapos fogászati ellátás, az aktív fekvőbeteg-szakellátási háttérrel nem rendelkező önálló egynapos sebészeti ellátások, továbbá a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok (PCR) és laboratóriumi ellátások, valamint a krónikusfekvőbeteg-ellátás tervezett éves keretének finanszírozó általi megállapítása a rendeletben foglaltak szerint történik. A finanszírozó minden év januárban honlapján közzéteszi a tárgyidőszakot megelőző finanszírozási év (november–október) adatai alapján meghatározott, a fentebb nevesített ellátások tervezett éves keretét szolgáltatóként és ellátási formánkénti bontásban. Az egyes szolgáltatók tervezett éves keretének emelésére abban az esetben van lehetőség, ha az adott ellátási formában a tárgyévet megelőző finanszírozási évben a szolgáltatók által nyújtott ellátások alapján számított tervezett éves keret erre lehetőséget biztosít az összes tervezett éves keret újraosztásával. Az éves keret finanszírozási formával szeretnék elérni, hogy a forrás a beteget kövesse, és valóban a szükségletekhez igazodjon. „A járvány kapcsán behozott átlagfinanszírozás volt az első változás, ami nyilván egy szükséges rossz volt, de kezelni kellett a helyzetet. Ezzel azonban, plusz a hálapénz tiltásával párhuzamosan teljes mértékben érdektelenné tették az ellátókat, hogy több beteget lássanak el. Így már se a teljesítmény minőségére, se a teljesítményre magára nincs motivációs elem a rendszerben. Az ellátotteset-volumenben mindez biztosan visszaesést hoz, a kiesett ellátások húsz százaléka vélhetően fölösleges is lett volna, de a maradék nyolcvan százalékból is sok indokolatlanul maradhat el. Ebben a helyzetben hozták ezt a változtatást, hogy a 2005 óta működő TVK-t eltörlik, helyette éves keretet vezetnek be. Ez lényegében egy átnevezés, érdemben nem változtat a finanszírozáson, ugyanis nem rendezi a HBCs-k költségigénye alapján kalkulált relatív súlyszámokat. Annyiban hoz újat, hogy szakmánként határozza meg a keretet, vagyis alkalmazása esetén elveszi azt a lehetőséget, amivel eddig éltek a kórházak, hogy játsszanak azzal, hogy a kisebb ráfordítású beavatkozásokból végezzenek többet a nagyon költségesekkel szemben. A másik új elem a krónikus ellátást érinti, itt egy fix napi díjat vezettek be, amit mindenképp megkap az ellátó, ha a tervezett, vállalt teljesítmény legalább 80 százalékát eléri” – értelmezte a változtatást egy nevének mellőzését kérő szakértő. „Megmarad alapvetően az intézmények teljesítményfinanszírozása, és a teljesítményvolumen-korlátot (ami azt mondta meg, hogy egy adott hónapban nem lehet elszámolni a tervezett tevékenységnél többet, csak degresszíven csökkentett finanszírozás mellett) most felváltja a tervezett éves keret. Tehát a havi TVK helyett van egy éves keret. Például egy kórház X osztálya számára meg van adva, hogy, mondjuk 200 millió forintnyi teljesítményt tud egy évben elszámolni. Ez a tervezett éves keret: önálló elszámolási tételként elszámolható, jogszabályban meghatározott szolgáltatási egységek teljesítményértékeinek mennyisége, amelyre a szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató a jelen rendeletben foglalt szabályok szerint jogosult. Ami kérdés, hogy ezt a pénzt fixen megkapja-e akkor is, ha kevesebbet teljesít, például pandémia idején, akkor ezt fix múltbeli teljesítményszámain alapuló fix finanszírozásnak nevezzük, vagy csak a valós teljesítménye alapján. Tehát kevesebbet kap, ha kevesebbet teljesít, de többet nem, az intézmények majd év végén (itt a teljesítményév vége október) fognak trükközni, hogy még belefér-e az X beavatkozás, vagy már nem” – mondja Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser.„A baj mindezzel, hogy nem kezeli a HBCs finanszírozás alapvető problémáját, a folyamatos kódkarbantartás, és valós költségen alapú számításra nem fordítunk energiát, hogy meghatározzuk, hogy valóban az az adott beavatkozás kihozható-e annyiból, amennyit a biztosító fizet érte, vagy sem. Ezért tartunk ott, hogy bizonyos tevékenységeket megéri csinálni, és a kórházak profitot tudnak rajta termelni, ilyen például az onkológia, az invazív kardiológia, de például a pszichiátria, vagy rehabilitáció már veszteséges. Ezért is olyan rossz nálunk számos aktív ellátás után a rehabilitációs ellátás, gondozás, mert senki nem motivált ezekkel a betegekkel törődni, és nem kapnak segítséget az aktív önálló élet visszaállításában, rehabilitációs ellátásban, életmódváltó támogatásban, gondozásban. De mondhatnánk a belgyógyászati, endokrin betegségeket, a diabetest is. Egy diabeteses járóbeteg-szakrendelő körülbelül olyan alacsony finanszírozást kap egy orvos-beteg találkozó után, ami még az orvos valódi bérét sem fedezi” – folytatja a szakember. „A jelen változtatással még nem látjuk, mi a cél? A finanszírozás mindig eszköz kell, hogy legyen és nem cél. Nagyon időszerű volt az orvosok fizetését megemelni, de miért teszem, mit érek el vele, és milyen mellékhatásokkal jár mindez? – ezt ki vizsgálta és ki gondolta végig? Konkrét példával, teljes értelmetlen az orvosok fizetését emelni úgy, hogy nem rakok mögé teljesítményelvárást, és a rendszer többi részét nem nézem, nem változtatom. Egy részről a konkrét fizetésemelés kapcsán megengedhetetlen, hogy kvázi csak a gyakorlatban eltöltött évek számítanak, és nem az adott munkakör, a tudományos munka, a felelősség, az oktatás. Alapvetően ezek mind-mind fontos tényezők, másrészről a teljesítménnyel, a minőséggel senki nem törődik. A jelen változásokkal sikerül azt elérni, hogy a nagy tudású mondjuk egyetemi tanár, akinél sorban állnak a betegek, és valóban jól dolgozik, elveszti a motivációját, és 5 órakor kiejti a kezéből a szikét és elmegy pecázni a gyerekével. Mert semmi sem motiválja, hogy több beteget lásson el. Konkrétan ez történt Romániában, ahol szintén megemelték az orvosi fizetéseket, valóban többen visszamentek az állami ellátórendszerbe, de a rendszer hatékonysága semmivel nem nőtt. A megoldás az lett volna, hogy pont a teljesítményalapú HBCs finanszírozásba kellett volna pénzt tenni, érdekeltté tenni a jó szakmai centrumokat, hogy ne limitálja őket a TVK, legyenek center of excellence, és tanítsák a többieket. Ha a finanszírozás alapján megéri egy tevékenységet csinálni, egy kórházigazgató azt fogja preferálni, és abból a pénzből majd ő dönti el, hogy a nővérnek ad magasabb bért, vagy kicsempézi a műtőt, egy újabb szenior sztár orvost finanszíroz, vagy felvesz három kezdő orvost. A jelen változtatás várhatóan a kórházi teamen belüli a belső feszültségeket fogja növeli” – teszi még hozzá Rékassy Balázs. Kun J. Viktória