A kórházban kezelt betegek gyógyszeres terápiájának minden történését és a megfigyeléseket, annak minden lépésénél dokumentálni kell, a gyógyszerészeti szakmaiság követelményeinek megfelelően. Sok olyan tényező van, amit még a hazai lehetőségek mellett is illenék nagyobb szakmaisággal követni. Ezekkel lenne biztosítható a gyógyszerelés által elérhető optimum, megelőzhetők lennének a nem kívánt gyógyszerhatások és kölcsönhatások, a betegkövetés, a tényleges gyógyszerköltségek, a terápia eredményességének meghatározása, végezhető betegtanácsadás, a költséghatékonyság biztosítása. Eddig ezek rendszerszerűen nem álltak össze. Ebbe az irányba kell továbblépnünk – mondta dr. Botz Lajos a szakkollégium kórházi klinikai gyógyszerészet vezetője.

– Hogyan látja szakmája jelenlegi helyzetét?

A kórházi, klinikai gyógyszerészet területén a magyarországi gyakorlat több vonatkozásban is jelentős lemaradásban van még az európai irányt mutató gyakorlattól. Kórházaink a nyugat-európainál szűkösebb forrásokkal és pénzügyi lehetőségekkel működnek. Ez megmutatkozik a kórházi, klinikai gyógyszerészet tárgyi és személyi feltételeiben, és az anyagi elismertség hiányában. Magyarországon különösen a klinikai gyógyszerészekből van nagyon kevés, ezért a több szakemberrel dolgozó külföldi intézmények jóval több eredményt tudnak felmutatni. Fő okai lehetnek még ezen „eredménytelenségünknek”, hogy ott a betegellátás szerves részét képezi a gyógyszerészeti szakterület is, erkölcsileg és anyagilag is jóval elismertebb a kórházi, klinikai gyógyszerészi tevékenység, valóban integrált és mindenre kiterjedő a kórházi informatika, a kórházi gyógyszerészi részlegek automatikai és egyéb eszközökkel, berendezésekkel való ellátottsága is jóval korszerűbb. Európai összehasonlító elemzések szerint Magyarországon a szakember létszám mellett a kórházi infrastruktúra, a felszereltség is alacsonyabb szinten van – ismertette dr. Botz Lajos a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Gyógyszerészeti Intézet igazgatója.

- Melyek a legfontosabb megoldandó feladatok?

Talán a legrövidebben ezt úgy lehetne meghatározni, hogy az összes Magyarországon kórházba kerülő beteg gyógyszerelése teljes körűen dokumentált legyen, annak minden lépésénél a gyógyszerészeti követelmények is maradéktalanul teljesüljenek. Azaz a gyógyszereléssel összefüggő tevékenységek kellően dokumentáltak és monitorozottak legyenek. Ezáltal biztosítható lesz a gyógyszerelés által elérhető optimum, jobb arányban előzhetők meg a nem kívánt gyógyszerhatások és kölcsönhatások, betegkövetés, a tényleges gyógyszerköltségek, a terápia eredményességének meghatározása, végezhető betegtanácsadás, a költséghatékonyság biztosítása. Ezek eddig rendszerszerűen nem álltak össze. Ugyanis sok tényező van, amit a gyógyszerelés kapcsán illenék nagyobb szakmai és anyagi ráfordítással is követni. A monitorozással időben észlelhető lenne a gyógyszerezés eredménye vagy eredménytelensége, az optimális gyógyszerválasztás és terápia ismert követelményeinek hatékonyabb érvényesítése.

Meg kell oldani a jól képzett kórházi, klinikai szakember utánpótlását, sőt a jelentős létszámhiány mielőbbi megfelelő feltöltését is. Ebben nagy szerepet szánunk a szakgyógyszerészképzés tervezett átalakításának. Ezért is rendkívül fontos, hogy a kórházi, klinikai szakgyógyszerészi képzésbe nagyobb létszámmal lépjenek be fiatalok. Kiemelt fontosságú a szakterület irányelveinek megújítása is.

– A Semmelweis Tervben hogyan képviseli szakmáját?

A tervezet a tagozatok felállása előtt már ismertté vált. Így annak formálása nem a szakmai tagozatok, tanácsok, vagy a korábbi szakmai kollégium bevonásával történt. Így a tagozat, tanácsok lehetősége az előterjesztés kijelölte keretek közötti korrekciókra „szorítkozhat”. Alapvetően a magyar egészségügyi ellátás számára kijelölt irányt jónak tartjuk. Sok fontos szakmai kérdés azonban a részletekben rejtőzik. A korrekciós egyeztetésekre látunk nyitottságot, fogadókészséget. Az utóbbi évek szomorú tapasztalatai után már azt is nagy eredménynek tartjuk, hogy egyáltalán van párbeszéd a szakma és felelős szaktárca között. Fontos kihangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy ilyen egyeztetésre a jövőben is szükség lesz, ezért az érdemi együttműködés kereteinek kialakítása, a kölcsönös bizalom visszaállítása a tagozat, tanács és kormányzat közös felelőssége. Az egészségügyi ellátórendszer –megítélésünk szerint- nem bír már el további ezen a területen folytatott politikai csatározást. Az előterjesztésből kezdetben mintha kifelejtették volna a kórházi, klinikai gyógyszerészetet. Ezért – korábban - hiányoltuk a választ a kórházi gyógyszerellátás előbbi kérdéseire és a szakemberhiány gondjának megoldására. A kórházi, klinikai gyógyszerészet érdemi, tervezett és ütemezett fejlesztését, jövőképének (életpálya) kijelölését alapvető fontosságúnak tartjuk.

– Milyen munkát tervez a tagozat és a tanács tagjaival?

Ismertető anyagot készítünk a hazai kórházi, klinikai gyógyszerészet helyzetéről. Áttekintjük a személyi és a tárgyi minimumfeltételeket. A kórházakban dolgozó gyógyszerészekről adatbázis összeállítását tervezzük az őszre, mely segít a szakma humánerőforrás helyzetének bemutatásában.

Botz Lajos

Meghatározzuk a nagytérségi ellátáshoz szükséges változtatásokat, különös tekintettel a progresszivitási szintekre. Áttekintjük és aktualizáljuk a gyógyszerészet hat területének módszertani leveleit úgy, mint a betegágy melletti gyógyszerész tanácsadást, a parenterális készítmények előállítását, a betegre szabott gyógyszerosztás kérdését, keverékinfúziók készítését, a citosztatikus infúziók előállítását, intézeti gyógyszertárban előállított, nem a saját intézményben felhasznált gyógyszerkészítmények átadását, átvételét. Az utóbbi évek tapasztalatai, újabb tendenciák alapján már ősszel aktualizáljuk a 2010. tavaszán közreadott „Intézeti, kórházi gyógyszerellátás kiszervezése kapcsán az intézményi döntés-előkészítés megalapozottságát támogató szempontrendszer”, valamint „A kórházba beteg által bevitt, vagy behozatott gyógyszerek fekvőbeteg-ellátás során történő felhasználásának kérdéséről” módszertani ajánlásainkat is.

Reményeink szerint tovább egyeztethetünk dr. Cserháti Péter egészségügyi államtitkárral, hogy a konkrét intézeti gyógyszertár „típusok” intézményi progresszivitási szintekhez rendelése során is érvényesüljenek a szakmai szempontok. A szakmai tagozatunk és tanácsunk együttműködő készségét mutatja, hogy az első előterjesztésünket erre vonatkozóan június 8-án már el is küldtük. Elősegíteni akarjuk az újonnan felálló Magyar Gyógyszerészi Kamarán belül a kórházi és klinikai szakgyógyszerészet területén dolgozó gyógyszerészek arányos és deklarált képviseletét. Korrigálni és véglegesíteni akarjuk az intézetvezetői főgyógyszerészi kinevezések véleményezésének bírálati szempontjait.

A kórházi illetve klinikai gyógyszerészi szakképzés (szakgyógyszerész) szükséges és kívánatos átalakítására vonatkozó javaslatok megfogalmazását a másik két gyógyszerészeti tagozattal, valamint a Magyar Gyógyszerészi Kamarával szorosan együttműködve kívánjuk véglegesíteni.

Szintén kiemelten kívánunk foglalkozni a kórházi gyógyszerek összehasonlító árelemezésével, nemzetközi tapasztalatokon alapuló hiteles metodikát kívánunk erre vonatkozóan javasolni. A hazai kórházi gyógyszerészeti szervezet (Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezete) hosszú évek óta kiváló kapcsolatokat ápol az európai szervezettel (European Association of Hospital Pharmacists). Ez a szervezet ötévente készít átfogó felmérést az európai kórházak gyógyszerészetéről, gyógyszerellátásáról. Hazánk is aktív adatszolgáltató. A rövidesen közlésre kerülő 2010. évi felmérés adatait tagozatunk, tanácsunk is fel fogja használni a hazai helyzet bemutatásánál, a jövőre tett ajánlásai kialakításánál.

- Ismertetné röviden szakmai életrajzát?

1981-ben fejeztem be egyetemi tanulmányaimat a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Gyógyszerészdoktori és szakgyógyszerészi diplomákkal, gyógyszerügyi menedzser másoddiplomával és Ph.D. fokozattal rendelkezem. Habilitációs oklevelemet 2004-ben vettem át a Pécsi Tudományegyetemen. Egyetemet követően tudományos munkatársként (MTA), majd gyógyszertári központ szakfelügyeletén, 1988-1992 között az ETH (Zürich) Gyógyszerészeti Intézetében dolgoztam. 1993-ban a POTE vezető főgyógyszerészévé, 1998-től egyetemi docensé, majd 2002-ben a Gyógyszerészeti Intézet igazgatójává, 2007-ben egyetemi tanárrá neveztek ki. Egyetemi oktatóként elsősorban a gyógyszerész hallgatók graduális és posztgraduális oktatásában veszek részt. Az utóbbi években kutatási tevékenységem elsősorban a gyógyszerkölcsönhatások értékelésére, a gyógyszerterápia optimalizálási lehetőségeire, az antimikróbás hatások direkt bioautográfiás vizsgálatának metodikai fejlesztésére, folyékony embolizáló készítmény fejlesztésére, a kórházi gyógyszer formulária fejlesztésére, valamint a bizonyítékokon alapuló gyógyszerértékelésre terjedt ki.

Közleményeim száma 94, idézhető absztraktoké 96, előadás prezentációké 205, könyv, illetve jegyzet fejezeteké 9, szabadalmaké 7, független citálásaim száma 371. Önállóan vezettem OTKA pályázatot és a „Jedlik Ányos” program egyik alprojektjét. A „Pázmány Péter” pályázatukban két önálló kutatási alprogrammal veszek részt. 2008. óta az „Innodiag” kutatási konzorciumban is szerepet vállaltunk. Informatikai fejlesztéseiket egy „Baross Gábor” pályázati program közreműködőiként folytatjuk. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak 2004-2008 között voltam főtitkára, 2008-2010 között pedig tudományos alelnöke, majd elnöke.

- Kérem, szóljon néhány szót családjáról, hobbijáról!

Feleségem gyógyszerész és saját gyógyszertárat működtet, ezért a lakossági ellátásról is tudok tájékozódni. Fiunk hatodéves orvostanhallgató. Hobbim az utazás és baráti kör számára annak szervezése. A pécsi Rotary Klub tagja vagyok, mellyel más klubokkal összefogva Székelydálya kiemelt támogatását tűztük zászlajunkra. Az utóbbi évben is több jótékonysági program szervezésében válaltam szerepet. Szeretnék többet sportolni, kirándulni, különösen síelni. Szívesen horgászom, olvasok, és törekszem az optimizmusra, szüntelenül reménykedem a jobb jövőben.

2011. 07. 11.

eLitMed; Császi Erzsébet


Kapcsolódó anyagok: Bizonyítani kell: költségcsökkentő a gyógyszerészi gondozás - Interjú dr. Télessy Istvánnal




Gyógyszerészek a betegellátásban




Az e-forradalom meggyógyítja a beteg egészségügyi rendszert