Wales egyik tengerparti városában, Swansea-ben született. Édesanyja varrónő volt, apja a helyi gimnáziumban tanított. Thomas rossz tanuló volt, de az angol költészetet kiválóan ismerte, és már diákkorában ügyesen verselt. Tizenhat évesen abbahagyta az iskolát, és a helyi esti lap riportereként dolgozott. 1933-ban megjelent néhány verse a New English Weeklyben, majd a The Listenerben. Első kötetét 18 vers címmel 1934-ben publikálta, és nagyon kedvező kritikákat kapott. 1936-ban Londonba költözött, a rákövetkező évben feleségül vette Caitlin MacNamara táncosnőt, házasságukból két fiú és egy lány született. A feleség naplóbejegyzései egy viharos, gyűlölködve szerető, félrelépésekkel, ivászatokkal tarkított házasságról tanúskodnak. 1938 tavaszán Walesbe költöztek, Laugharne-ban béreltek egy villát. Thomas első novelláskötete, A szerelem térképe (The Map of Love) 1939-ben jelent meg, egy évvel később pedig kiadta Az író arcképe kölyökkutya korából című munkáját. 1941 februárjában a német légierő, a Luftwaffe három napon át bombázta szülővárosát, a borzalmas pusztítás ihlette rádiójátékát (Return Journey Home). A katonai szolgálatra gyenge egészsége miatt nem volt alkalmas, de a BBC megbízásából egy forgatócsoporttal járta a harctereket, és dokumentumfilmeket készített. A háború után, 1946-ban jelent meg verseinek gyűjteményes kötete Halálok és bejáratok (Deaths and Entrances) címmel. A kritikusok és a rajongók letisztult, nagy költészetről beszéltek. A költőt viszont egyre mélyebbre ragadta alkoholizmusa. Egy percig sem maradt meg a zsebében a pénz, az adóhatóság is sanyargatta. A család a tehetős barátoktól kunyerált összegekből tartotta fenn magát. Az amerikai emigráció gondolata is foglalkoztatta, de ideg-összeroppanást kapott. Felépülése után először Oxfordba, majd 1949-ben ismét Walesbe költözött. Ezekben az években a BBC látta el megbízásokkal: költeményeit olvasta fel a rádióban, de számos rádiójáték, televíziós sorozat forgatókönyvét is ő jegyezte. Italozó életmódja azonban az alkotásban is akadályozta, élete utolsó éveiben csak néhány verset írt. 1950-től többször is amerikai felolvasókörúton járt, művészeti központokban és egyetemeken lépett fel. Hírneve megelőzte, sok pénzt keresett, művei magas példányszámban keltek el. Költeményeinek 1952-ben kiadott válogatása elnyerte a Foyle költészeti díjat, a következő évben az olasz Salvatore Quasimodóval megosztva kapott Etna-Taormina-díjat. 1953. október végén is amerikai körútra indult, de New Yorkba már súlyos betegen érkezett meg, és 1953. november 9-én meghalt. Szülőföldjén temették el, Laugharne templomkertjében egy egyszerű fakereszt jelzi sírhantját. Életét és munkásságát végigkísérte a halál gondolata. Vallásos verseiben a kelta hagyományok és a keresztény liturgia képi világa tűnik fel. Gyermekkori élményeinek újraértékelése látomásos, misztikus versekben és prózában öltött testet. Kései verseinek letisztult, fegyelmezett költői világát az angol lírában egyedülállónak tekintik. Magyarra kiváló költőink ültették át verseit: Géher István, Nemes Nagy Ágnes, Molnár Imre, Tótfalusi István, Weöres Sándor, Gergely Ágnes pedig Az író arcképe kölyökkutya korából című prózáját is lefordította. A mi erdőnk alján című művéből film és színdarab is készült, amelyet Magyarországon is bemutattak. Híres verse mutatja e művészet filozofikus mélységeit. Dylan Thomas Kezdetben Kezdetben volt a háromágú csillag, A fény mosolya üres arc felett; Gyökérző légbe-hajlása a csontnak, Ágas anyag, az első nap-velő; S a forduló tér tömbjén tűzjegyek, Menny, pokol egybezagyvuló. Kezdetben a halvány aláírás, Háromtagú, s mosolyként csillagos; Aztán a vízen hullámos vonás, Az érme-arc a holdra vésve körbe; A vér, mely kelyhen s keresztfán futott, Az első felhőt megjelölte. Kezdetben volt a fokról-fokra láng, Mely egy szikrából izzít évszakot, Rőt, három-szemű szikra, nyers virág; Fölkelt a lét, görgő vízből lövellt, Gyökérbe fúrt, sziklát szivattyúzott Olajért, mely füvet növel. Kezdetben volt a szó, a szó, a szó, Mellyel a fény medreiből szilárdan Az űr betűje mind kivonható; És a lélegzet párás medrein Áradt a szó, a szív előtt kitárva Élet, halál tulajdonságait. Kezdetben volt a titkos agyburok. Sejtjeivel beforrt a gondolatba, Mielőtt még nappá nőtt a szurok; Szitájuk még nem rázták az erek, S szétlőtt a vér, sugáros szélbe szórva Küllős ősarcod, szeretet. (Nemes Nagy Ágnes fordítása) Követői Igor Stravinsky 1954-ben az In Memoriam Dylan Thomas címet adta egyik művének. Robert Allen Zimmerman a költő előtti tisztelgésül vette fel a Bob Dylan művésznevet. 1995-ben Jimmy Carter egykori amerikai elnök, a költő nagy rajongója, nyitotta meg Swansea-ben a Dylan Thomas Központot. Forrás: MTI