A hírek szerint a párizsi Maillol múzeum az első nagy festőművésznő, az olasz Artemisia Gentileschi (1593–1654) művészetének állít emléket. Artemisia Gentileschi a legismertebb festőnő a barokk korai korszakából, Caravaggio követői közül egyike a legjobbaknak. Abban a korban, amikor a festőnőket nem fogadta be a művészek közössége, ő volt az első nő, aki a firenzei művészeti akadémia (Accademia dell' Arte del Disegno) is a tagja lett. Artemisia egy botrány és személyes tragédia által vált kezdetben nevezetessé. Apja, Orazio Gentileschi az ismert festő műhelyében ismerkedett a mesterség titkaival. Artemisia apja műhelyében tanulta a rajzot, a színkeverést és a festészetet, és nagyobb tehetséget árult el, mint öccsei, akik szintén ott tanultak. Az erőszak Ma már ismerjük az erőszak egy személyiségre gyakorolt hosszútávú hatását, különösen a nemi erőszak okoz törést a személyiségfejlődésben. Hosszú ideig tart a gyógyulás, és a trauma kihat az egész élettörténetre. Előfordul azonban az is, hogy jelentős művészet nő ki az öngyógyítás folyamatából. 1611. május 6-án Agostino Tassi, az apa egyik munkatársa megbecstelenítette a lányt. Az erőszak után házasságot ígért, ám mint kiderült, azt nem is válthatta volna be, hiszen nős volt. 1612 márciusában az apa feljelentette a férfit tette miatt. A feljelentést botrány és bírósági tárgyalás követte. A majd egy évig tartó procedúra a lányra nézve is szörnyű következményekkel járt, mert mivel Tassi prostitúcióval vádolta, az igazságot kiderítendő, a kor szokása szerint nőgyógyászati vizsgálatoknak és kínzásnak vetették alá.. A tortúra során bőrszíjakkal sanyargatták az ujjait, ám a próbatétel végén a bíróság úgy döntött, igazat mond. A per végére kiderült, hogy Tassi valóban megerőszakolta a lányt. A hónapokig tartó vizsgálat során azt is megállapították, hogy Tassi elvetemült ember, aki eltervezte felesége megölését, Gentileschi néhány képének elrablását, és vérfertőző viszonyt folytatott a sógornőjével is. Tassit 1612. november 27-én ötévi gályarabságra ítélték, ám sikerült megszöknie. Hamarosan pedig Artemisiát férjhez adták Pierantonio Stiattesihez, aki kész volt elvenni őt a történtek ellenére is, hiszen a nő egyetlen értéke a tisztasága volt, ettől számított egyáltalán emberi lénynek. A festőnő Firenzében Firenzében az erős akaratú és céltudatos Artemisia sikeres és elismert udvari festő lett, aki élvezte például aMedici-család támogatását is. Az akadémia a tagjai közé fogadta, és sok jelentős művésszel ismerkedett meg. Kapcsolatban állt például Galileo Galileivel, és rajongói közé tartozott Michelangelo unokaöccse is. Keresztelő Szent János születése (1635 körül) Olyan híres festővé vált, aki Firenzében, majd Rómában, Velencében és Nápolyban is saját műhelyt vezetett. Firenzében rendkívül sikeres volt, költséges életmódjuk miatt sok gondja volt a hitelezőkkel és a férjével. Az utókorra így hát nemcsak a műhelyek produkciói, hanem adósságaik dokumentumai is áthagyományozódtak: a dokumentumok végtelen pénzügyi vitákról szólnak, s amelyeknek hála a történészek részletekbe menően ismerik a művész életét. Artemisia második otthonának tekintette Nápolyt és később mindig visszatért ide. Mindkét lánya itt ment férjhez.1638-ban a festőnő követte apját Angliába, I. Károly angol király udvarába, ahol Orazio udvari festő lett. Apa és lánya újra együtt dolgozott, s legfontosabb munkájuk Mária Henrietta királyné greenwichi palotájának mennyezetdekorációjának elkészítése volt. Orazio 1639-ben meghalt, és lánya attól kezdve önállóan folytatta a munkát. A polgárháború kezdetén, 1642-ben elhagyta Angliát, 1649-ben feltehetően visszatért Nápolyba. Artemisiára kortársaihoz hasonlóan nagy hatást gyakorolt Caravaggio fény-árnyék technikája, amelyben a megvilágított testek sötét háttérből emelkednek ki, és jellemző rá az arckifejezések, a mozdulatok erőteljessége is. Ez illik az olyan drámai témáknál, mint Judit és Holofernes vagy Zsuzsanna és a vének jelenete. Gyakran örökített meg tehetetlen férfiak meggyilkolását ábrázoló, vérgőzös jeleneteket. Egyik gyakori témája feltáruló női test: Zsuzsanna, Bethsabé, Diána figurája tanúskodik erről. Műveinek egy másik csoportja kifejezetten a nemiséget és a szenvedést, a fájdalmat kapcsolja össze: Juditot mutatja Holofernész fejével, Jáhelt, aki úgy öli meg Siserát, hogy sátorvasat döf a koponyájába, a kígyó által megmart meztelen Kleopátrát, vagy a nimfát és a szatírt ábrázolja. Mindeddig a férfi festők kiváltsága volt mindez. E témák mutatják, hogy művészete által vett elégtételt a fiatalon elszenvedett nemi erőszakért és megaláztatásért, a festőnő ezt a megrázkódtatást öltözteti bibliai vagy történelmi példákba. Mindez persze ebben a korban mások számára is gyakori és kedvelt témaválasztás volt. Artemisia Gentileschi kiállítása július 15-ig látogatható, és címe is arra utal, hogy az alkotó személye máig foglalkoztatja a művészetkedvelő közönséget, és sok oldalról lehet megközelíteni: Artemisia, 1593-1654. Egy festőnő hatalma, dicsősége és szenvedélyei. Képeinek főszereplői erős akaratú, elszánt nők, s közülük soknak vonásai Artemisia önarcképét tükrözik, aki a kortársak szerint rendkívüli szépség volt. NZS