Gondolat

Buddhizmus a hazai gyakorló szempontjából

BRYS Zoltán

2012. AUGUSZTUS 11.

Szöveg nagyítása:

-
+

Gánti Bence a buddhizmus rendkívül szerteágazó, sokszor ellentmondásos bölcseletének és gyakorlatainak bemutatására vállalkozik új kötetében. Aktuális téma, hiszen hazánkban is több buddhista iskola működik, és a reneszánszát élő individualista New Age mozgalom is részben a hinajána, a tibeti és a zen buddhista hagyományokból táplálkozik. A kötet közérthető, olvasmányos, ugyanakkor minden jelentősebb buddhista fogalmat és elemet quasi érint. Az öt világvallás közül (a hinduizmust követően) talán a buddhizmus rendelkezik a legtöbb iskolával, egyes keletkutatók több ezer irányzatot is megkülönböztetnek. Ennek oka a gyakorlat-alapúság lehet, illetve, hogy a kereszténységhez hasonlóan (bizonyos válfajai) integráló vallásnak mondhatóak, amelyek sokszor erősen alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz, néphithez, mondavilághoz. (e.g a japán buddhizmus említhetetlen a sintó nélkül, a kínai a vallásos taoizmus nélkül, etc.) A buddhizmus különböző ágaira számos más vallás is nagy hatást gyakorolt, a teljesség igénye nélkül említhető a hinduizmus, a taoizmus, a sintoizmus, a dzsánaizmus, a khthonikus szemlélet, a bön stb. A szerző pszichológus, pszichoterapeuta, aki kezdetben a tibeti buddhizmust, később zent gyakorolta, majd végül a vipasszanát választotta. Kötete megírásában nem bölcseleti, vagy lélektani, hanem gyakorlati szempontok vezérelték. Igyekszik objektív maradni, de nem tagadja le a vipasszaná melletti erős elköteleződését sem. A szerzői személyes élményei is érezhetően erősen hatottak a könyv sajátos gondolatmenetére. Ennek megfelelően a hinajána kötődésű vipasszanától távol eső buddhista iskolákat: egyes tantrikus utakat (e.g. micung), az amidizmust, vagy a henoteisztikus ádibuddha tant, a nacionalista áthallású Shins-sut a könyv nem érinti. Ám a vallásosságtól viszonylag mentes, gyakorlatokra fókuszáló vipasszaná módszerek közül két iskolát sajátosan részletesen és érzékletesen ismertet. (Közel 200 vipasszaná iskola ismert.) A sokféle buddhista iskolát egyrészt Buddha személye köti össze, az élettörténetére vonatkozó legendát röviden ismerteti a könyv. A történet szerint a nemesi pompa helyett aszkéta életet választó Sziddhárta májusi telihold hajnalán érte el a megvilágosodást, amely során felismerte az én és a lét illúzióját és ettől a pillanattól kezdve hívják Buddhának, amely a “felébred” jelentésű szanszkrit “buddh” szóból származik. A Vészak ünnepe talán az egyetlen közös ünnep a számos különböző buddhista hagyományban. A múlandóság (anicca) és éntelenség (anatta) gondolata szintén összekötő elem a különböző buddhista szemléletek között. Az eredeti buddhista emberkép szerint az, amit más kultúrákban léleknek neveznek az egy változékony és ideiglenes, noha életeken át tartó, illuzórikus jelenség, nem a végső valóság. Csak az lehet végső valóság, ami sosem változik, nem múlik el és nem is keletkezett, valamint kívül áll téren és időn, életen és halálon. A buddhista kozmológiában - a brahmanizmushoz hasonlóan, onnan örökölve - az időnek nincs iránya. Érdekes módon a buddhizmus kezdetileg nem tulajdonított különösebb jelentőséget Buddha életének, hanem inkább az etikai keretben értelmezhető meditációkat és gyakorlást tartotta fontosnak. A szerző kiemeli, hogy a vipasszaná gyakorlati útmutatója még ebből az időből származik. A könyv lényegre törően ismerteti a hat buddhista zsinat és jelentősebb szakadások történetét, valamint a páli kánon, a Tripitakát megszületését is. (A pálin felül még a kínai Tripitaka, a tibeti Tandzsur és Kandzsur, továbbá számos szanszkrit írás is a buddhista kánon részének tekinthető. Ezeket a könyv nem említi.) A főbb irányzatokat iskolák tömör ismertetése mellett Körösi Csoma Sándorról is olvashatunk a könyvben. (Körösi Csoma Sándor alkotta meg az első tibeti-angol szótárt és összefoglalta a tibeti nyelvtan szabályait, lényegében a tibetológia megalapítója.) A kultúrtörténeti megágyazás közel a kötet egyharmadát teszi ki, ám így sem volt elkerülhető az egyszerűsítés, a csonkítás. A különböző nyelveken íródott buddhista kánonok jelentős része még angolra sem került lefordításra, az iratok egy része el is veszett. Nehéz meghatározni, hogy a kánonok melyik része mikor íródott. A buddhista kozmológiára a hinduizmuson felül a helyi és később megjelent vallások mind hatottak, ezek mentén formálódott. Hatalmas corpus feldolgozása még most is folyamatban van, és az elveszett iratok miatt soha nem lesz teljes. A reformok, szakadások, politikai, társadalmi hatások tovább színezik a bonyolult buddhista világot. Az orientalisztika ezekkel részletesen foglalkozik, de Gánti inkább a gyakorló szempontjait tartotta szem előtt, és igyekezett a magyar olvasó számára a vipasszaná (és más hagyományok) megértéséhez szükséges szempontok mentén az általa fontosnak tartott elemeket leírni, megragadni. Nem törekszik teljességre, inkább néhány elemet ragad meg. A következő fejezet talán a legértékesebb része a könyvnek, a buddhista iskolák közötti hasonlóságot rendszerezve, és jól érthetően mutatja be. Az összes alapfogalom tisztán és egyszerűsítve kifejtésre kerül: a menedékvétel a Három Drágaságban (Buddha, Dharma Szangha), a Négy Nemes Igazság (a szenvedés igazsága, oka, megszüntetése, és az ehhez vezető út), a Nyolcrétű Nemes Ösvény (amely részben a buddhista etika alapja). A kozmológiai és szimbolikai fejezet a legfontosabbnak ítélt elemeket ismerteti; itt sok elem vitatható, számos más értelmezés is létezik. A hindu kozmológiai hagyományokból vett világképet követően a Bhávacsakra-mandala és a bardók (átmeneti állapotok) részletes ismertetése érdekes lehet a nyugati ember számára. (A tibeti halottaskönyvet Kanadában néhány hospice kórházban a beteggel való beszélgetés katalizálására, megindítására használják.) Az utolsó fejezet a "Buddhizmus Gyakorlatai" tekinthető a könyv fő elemének, az előző fejezetek tükrében, jól érhető és követhető írás. A koncentráció és a bölcsesség kifejlesztésére szolgáló szutrikus vipasszaná és szamátha rendszerét ismerteti a szerző. Sajátos módon, itt is érezhető, hogy a személyes élmények, történetek áthatották az írást. A kötet tartalmazza a nyolc jána sajátos leírását is, valamint a vipasszaná négy nagy területét. A kötet végül röviden foglalkozik a tantrikus iskolákkal és a lámaizmussal is, olvashatunk a mahajána iskolában nagy szerepet betöltő vizualizáció, a mantrák, az együtt érző meditációk és a jelentősebb tibeti szellemi figurákról (gurukról, buddhákról, bódhiszattvákról, jidamokról és védelmezőkről) is. Ebben a részben is számos elem vitatható, máshogy is értelmezhető. A teljes könyv gondolatébresztő lehet a lélektan irodalmában jártas olvasónak is, érdekes, hogy az ismertetett buddhista technikák jelentős része (különösen a jánák) a figyelem irányításával, vezetésével dolgoznak, amely központi elem a pszichológiában is. Akár az analitikus, kognitív vagy humanisztikus iskolákból származtatott pszichoterápiás irányzatokat nézzük. A Vipassana Research Institute és más kutatóközpontok által folytatott úgynevezett vipasszaná-kutatások szintén nagyon sok hasznos felfedezést hoztak a spektrumszerű elrendezést mutató mentális betegségek fenomenológiai megértésében. A tibeti álomjóga pedig összefüggésbe hozható a jungi álomértelmezéssel, és aktív imaginációval, valamint a modern álomkutatás eredményeivel is. A transzperszonális iskolák szintén sokat merítettek a buddhista meditációkból, illetve ezeket kutatják is. A kötet sajátos módon megemlíti a pszichoaktív hatóanyagok (leginkább a lizergsav-dietilamiddal) asszisztált pszichoterápia és a bardo állapotok közötti kapcsolat lehetőségét. Jon-Kabat-Zinn nevével fémjelzett harmadik hullámos kognitív pszichoterápiás iskola a Mindfullness-Based Cognitive Therapy, buddhista hagyományokra épül, és számos ígéretes vizsgálat zajlott vele, ezekre részben utal is a könyv. A buddhista hagyomány rendkívül gazdag dzsakata-világa (születésregék) pedig a mesepszichológia és a narratív pszichológia eszközeivel lehetnének jól elemezhetőek. A pszichoterápiában fontos elemnek tartott énrészesség kialakítása a karma tanával állítható analógiába, igaz a terápiában mozzanatosan és nem dogmatikusan, hitéleti alapon történik meg a belátás. A buddhizmus eredeti emberképe, a gyakorlatoknak tulajdonított lélektani hatás jól értelmezhető integratív pszichoterápiás keretben is, illetve vonzó és talán segítő hatású lehet a hedonisztikus életmódtól elforduló, az egyszerűséget, minimalizmust kereső egyén számára is. A könyv szemléletét valószínűleg szaklektorálás és szerkesztés tovább tágította volna, ám így is a vipasszaná gyakorlata iránt érdeklődők számára hasznos olvasmány lehet. ( Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása, irányzatai 2012. Kossuth Kiadó, Budapest, 204 oldal, ára: 2980 forint ) Brys Zoltán Kapcsolódó anyagok:

Lélekvándorlás és eutanázia - beszélgetés Shenpnen lámával

A tibeti orvoslás és Kőrösi Csoma Sándor

Elmerülni a pillanatban - beszélgetés Perczel Forintos Dórával

KULCSSZAVAK

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Gondolat

Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Gondolat

Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.