Erich Pinchas Fromm 1900. március 23-án született Frankfurtban egy ortodox zsidó borkereskedő fiaként. Ő is erősen vallásos volt, 1919-ben részt vett a Szabad Zsidó Iskola alapításában, és elmélyülten tanulmányozta a Talmudot. Emellett Frankfurtban jogot tanult, majd Heidelbergben szociológiát, pszichológiát és filozófiát, később Alfred Webernél nemzetgazdaságtant hallgatott, 1922-ben szociológiából doktorált. A Müncheni Egyetemen és a Berlini Pszichoanalitikai Intézetben sajátította el a pszichoanalízis módszereit, később itt kezdett praktizálni. Freud tanítványaként indította el a pszichoanalízist, de hamarosan szembekerült mesterével, mert azt hirdette, hogy az egyén személyiségére a tudattalan erőkön kívül a társadalmi, kulturális tényezők is jelentősen hatnak. Az egyén személyiségét kulturális és biológiai hátterének közös termékeként fogta fel. Pszichoanalitikusként már komoly hírneve volt, amikor 1934 májusában az Egyesült Államokba emigrált, New Yorkban nyitott praxist. 1934 és 1941 között a Columbia Egyetemen tanított, 1940-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, művei 1949 után már csak angol nyelven jelentek meg. Az 1941-es Menekülés a szabadság elől középpontjába az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben a szabadság egzisztenciális problémáját állította. 1941-től a vermonti Bennington College oktatója volt, 1949-ben pedig Mexikóvárosba költözött, a Mexikói Egyetem orvosi karának különleges professzora lett. 1956-ban megalapította a Mexikói Pszichoanalitikai Társaságot, és ugyanebben az évben jelent meg világsikert aratott műve, A szeretet művészete, amelyben azt kutatta, hogy a szeretés - megtanulható - művészete által hogyan lehet megőrizni az emberi tudat, az emberi szubjektum integritását. Az ötvenes évek közepétől a politikai közéletbe is bekapcsolódott, és tevékenyen részt vett az amerikai békemozgalomban, tiltakozott az Egyesült Államok atomfegyver-politikája és a vietnámi háború ellen is. 1965-ben nyugdíjazták, 1968-ban, egy szívinfarktust követően a politikától is visszavonult. Az emberi természettel, az erkölccsel kapcsolatos írásai a társadalomtudósok és a széles olvasóközönség érdeklődését egyaránt felkeltették. Írt elemző művet Freud életéről és munkásságáról, a marxi emberkép alakulásáról, a szocializmusról, tanulmányban elemezte az Ótestamentumot. 1974-ben visszaköltözött Európába, a svájci Muraltóban telepedett le. Több szívinfarktus után itt halt meg 1980. március 18-án. Halála után öt nappal jelent meg műveinek teljes kiadása. Könyvtára és irodalmi hagyatéka végrendelete szerint Rainer Funk birtokába került, aki Tübingenben létrehozta az Erich Fromm Archívumot. Szellemi hagyatékának ápolására 1985-ben megalapították a Nemzetközi Erich Fromm Társaságot, amely 1995-ben létrehozta a róla elnevezett díjat (minden évben annak a személynek ítélik oda, aki a humanista eszmék elkötelezett híve és Erich Fromm szellemiségének éltetője). 1996-ban a Pécsi Tudományegyetem Germanisztika Tanszéke is megkapta az - akkor még intézményeknek is adományozott - elismerést. Emberi és tudósi hitvallása így hangzik: "Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk, és - vállalva a kockázatot - mindent föltegyünk ezekre az értékekre" (A szeretet művészete). Forrás: MTI