Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik. A test alakjával és az étel kontrollállásával kapcsolatos kényszeres aggályok felfoghatók addikciós jelenségekként, amelyek gyakran rejtett formában jelentkeznek. Terápiájuk komplexitása figyelemre méltó, ezért az egyes betegek patológiás sajátosságait megcélzó esettanulmányok is értékes olvasmányok lehetnek a szakemberek számára.

Az evészavarok narratív jellegű leírásai nem csak a pszichiátrai szaklapokban szerepelnek. A személyesebb hangvételű elbeszélések száma gyarapszik egyéb médiában is, mint például a szórakoztató irodalomban, a bulvársajtóban, biográfiák, önsegítő könyvek vagy audiovizuális csatortnák formájában. A hazai könyvesboltok polcain a közelmúltban jelent meg Gyarmati Andrea felépüléstörténete, amelyet Hányattatásaim címmel írt meg, illetve Bencze Blanka tizenéveseket megcélzó Pulcsiban alszom című regénye. Megsokszorozódtak a youtube.com-on a személyes evészavar történeteket elmesélő videóblogok is. Ezek mind szerepet játszanak abban, hogy a betegség valódi vonásai szélesebb közönség számára felismerhetővé váljanak.

Olyan tudományos stílusú, ismeretterjesztő könyv azonban tudomásom szerint még nem olvasható, amelyben a kutatási eredmények ismertetése mellett a szerző saját tapasztalatain keresztül szemlélteti a betegség jellegzetességeit. Ennek példája Bogár Nikolett és Túry Ferenc 2019 tavaszán megjelent The Fashion Industry and Eating Disorders - the dangers of the catwalk című kötete.

Ahhoz, hogy az evészavarok hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezőit megértsük, figyelembe kell vennünk biológiai, pszichológiai, szociokulturális és spirituális szempontokat is. A könyv első két fejezete amellett, hogy általános ismertetést ad az evészavarok fő variánsairól (prevalencia, komorbiditás, súlyosság), az evészavarok és az ideális testkép változásainak kulturális tényezőire össszpontosít. Betekintést nyerünk az éhezés és test üzenőfal-funckiójának történetiségébe a középkortól napjainkig, s pontokba szedve olvashatunk érveket amellett, hogy a mai előfordulási gyakoriságot legfőképp szociokulturális tényezők okozzák. A második fejezetből megtudhatjuk, hogy bár elvben az egészségtudatosság igen fontos érték és erény lett, tény, hogy a test esztétikája került előtérbe az elmúlt évtizedek értékrendjében. A karcsúságideál nyomása és a testkultusz fontos szerepet játszik az evés-és testképzavaros betegek számának növekedésében. Mindezek ellenére a szerzők hangsúlyozzák, hogy a kutatásban és a terápiában multidiszciplináris megközelítés szükséges, a bio-pszicho-szociális betegségmodellt szem előtt tartva, az betegségek evolúciós vonatkozásaira is figyelve.

A harmadik fejezet az első szerző betegségtörténetének leírása, amelynek olvasása közben a fiatal lány gyógyulásáért izgulhatunk közel 30 oldalon keresztül. Már az történet kezdete is megdöbbentő: megtudhatjuk, hogy Nikinek mindössze 9.5 volt a testtömegindexe tizennégy évesen. Ám ennek az életveszélyes állapotnak az elhárítását követően sem zökkenőmentes a teljes felépüléshez vezető út. Magával ragadó fogalmazással tálalja a divatvilágban szerzett élményeit, amelyek között sok volt a kellemes tapasztalat is. Hangsúlyozza, hogy az őt körülvevő ügynökök és ügyfelek számtalanszor megnyugtatták, hogy semmi szükség további fogyásra, vagy a külsője miatti aggodalmaskodásra. A pozitív visszajelzések ellenére hihetetlenül magas elvárásokkal találkozott és rettegett a visszautasítástól, amelyek perfekcionista személyiségével együtt betegségfenntartó tényezőként a koplalás fogságában tartották. Felsorol sok igen furcsának tűnő szokást, ami az evészavarosoknál természetes. Ilyenek például az élelmiszerboltokban, éttermekben való hosszú időtöltés bármiféle fogyasztás nélkül vagy saját, illetve mások testének folyamatos és megszállott megfigyelése. A hosszútávú szövődményektől való félelem ösztönözte arra, hogy hirtelen, öt év után kilépjen a modellszakmából. A változások feldolgozásához is jelentős munkára volt szüksége, s nem sokkal később elérte a teljes gyógyulást: egészséges testsúlyt és kiegyensúlyozott kapcsolatot az evéssel, edzéssel és saját magával.

A következő két fejezetben a szerzők saját kvalitatív kutatómunkájának eredményei és ezek értékelései olvashatók. Interjúikban arra keresik a választ, hogy más topmodellek miként élték meg divatipar magas elvárásait. Kérdezték őket karrierjük kezdetéről, illetve arról, hogy hogyan vélekedett a modellszakmáról a családjuk, vagy gyermekkori önmaguk. A soványság megőrzésének módszereiről megoszlottak a tapasztalatok, illetve arról is, hogy mennyire tudtak az elvárásoknak megfelelni mentális és testi egészségük beáldozása nélkül. Személyiségfüggő - állapítják meg a szerzők, ám fontos megjegyezni, hogy ezek a fiúk és lányok karrierjük kezdetén szinte gyermekként kerülnek a szakmába, amikortájt igen nehéz az irreális nyomásnak ellenállni, miközben “sikert és csillogást” ígérnek nekik.

A kötet valamennyi fejezete igen sokszínű olvasótábor számára bír relevanciával. A szerző többször megcáfolja azt a tévhitet, hogy a topmodellek lusta, dolgozni nem akaró, butácska lányok és fiúk lennének. Az idézetekből is ezek ellenkezője derül ki, így javaslom mindenkinek, aki esetleg előítélettel tekint a divat világára, vagy épp ellenkezőleg: jól ismeri azt, és érdeklik a személyes történetek a benne résztvevőktől. Az utolsó fejezetben olvashatunk olyan 2017-ben bevezetett szabályozásról is, amelyek a modellek egészséget helyezik előtérbe. Ez pozitív irányba változtathat a szakma jövőjén. Ezenkívül a könyv gyakorló orvosok, pszichológusok, egészségügyi szakdolgozók, pedagógusok, családtagok számára is értékes információkat tartalmaz.

A jövőben kiadandó magyar fordításba változtatásként javaslom, hogy a szövegbe beszúrt internetes linkek könnyebben elérhetőek legyenek az olvasó számára. Ehhez megfontolandó a QR-kód technológiának használata a dőltbetűs kiírás helyett. Továbbá a borítón található könyvcímet a téma fontosságához méltóan nagyobb betűmérettel lenne érdemes kinyomtatni.

A könyv borítója a cím méretétől eltekintve egy igen figyelemfelkeltő kompozíció. Nikolettről készült a kép, ahogyan háttal a fotósnak a kifutón sétál, és egy áttetsző, hosszú lepel mögül előbukkan lesoványodott testének szilulettje. A fotó összecseng a közvetlen mellette látható alcímmel, amely a Dangers of the Catwalk, azaz a Kifutó veszélyei nevet viseli. A fekete-fehér, kísértetiesnek ható kép a mentális megbetegedések sivár, kegyetlen állapotaira emlékeztet. “Dementorokról olvasol?” - kérdezte valaki, amikor távolról meglátta a kezemben a könyvet. Megmosolyogtató a hasonlat, ám elgondolkodató is J.K. Rowling szimbolikáját párhuzamba hozni az evészavarokkal. A pozitív érzésekből táplálkozó mágikus lények egy mással össze nem hasonlítható űrt hoznak létre az emberben, s egyre közelebb szippantják magukhoz az áldozatukat, csakúgy, mint az öndestruktív mentális állapotok. Kiküszöbölésükhöz elszántság, gyakorlás és erő szükséges, de megéri. Arról, hogy mennyire éri meg, megbizonyosodhatunk már a könyv olvasása közben is: belelapozva a színes oldalak közé megtalálható a szerző gyógyult állapotú, mosolygós fotója is. A bensőséges személyes történet és a tudományos módszer kombinációja miatt sokat tanulhat az olvasó a könyvből, bátran ajánlom tehát mindenkinek.

Bóna Enikő
eLitMed.hu
2019.szeptember 21.