A krónikus cerebrospinalis vénás elégtelenség (CCSVI) hipotézise, mely szerint a két vena jugularis interna, illetve a vena azygos áramlászavara lenne felelős a sclerosis multiplex (SM) kialakulásáért, világszerte – így hazánkban is – a SM-ben szenvedők legfontosabb témájává nőtte ki magát. Bár nincs megfelelő módszertannal elvégzett vizsgálat, mely a hipotézist igazolná, számos SM-beteg vetette alá magát olyan beavatkozásoknak (vénatágítás, illetve stentbeültetés), melyektől a vénás keringés javítását várják. Az eljárások hatékonysága és biztonságossága még nem bizonyított, ezért a fejlett országok tekintélyes részében elvégzését nem engedélyezik, illetve nem javasolják. Emiatt sok beteg utazik külföldre, ahol térítés ellenében végzik el a beavatkozást. A betegek általában néhány napot töltenek a beavatkozást végző intézményben, és a későbbi gondozásukat saját országukban végzik. A vénatágítást követően alkalmazott kezelési sémák nem egységesek, egyesek subcutan antikoaguláns átmeneti adását javasolják, mások antiaggregációs, ismét mások elhúzódó per os antikoaguláns kezelést javasolnak. A CCSVI kezeléséről szóló tanulmányokban beszámoltak szövődményekről, de nem a szakirodalomban megszokott módszertannal. Első közleményükben Zamboni és munkatársai az írták, hogy operatív és posztoperatív szövődmény nem volt, ugyanakkor beszámoltak arról, hogy néhány esetben vérzés alakult ki a behatolás helyén. A posztoperatív időszakban kialakult szövődmények értékelését megnehezíti, hogy csak 4 órán át figyelték meg a betegeket. Egy későbbi, lengyel vizsgálatban igen enyhe és ritka szövődményekről írtak, miközben a betegek között két esetben fordult elő stentthrombosis, négy esetben stentmigráció, öt esetben kórházi kezelést igénylő vérzés, két esetben pitvarfibrilláció a kezelés alatt – a szokásos vizsgálati terminológia szerint ezek súlyos szövődménynek minősülnének. A kaliforniai Stanford Egyetemen végzett stentbeültetések során beszámoltak fatális agytörzsi vérzésről és olyan esetről is, ahol a jobb kamrába vándorolt stentet nyitott szívműtéttel kellett eltávolítani. Esetleírások: A szerzők, a Calgary Egyetem idegtudományi és radiológiai intézeteinek munkatársai öt olyan esetet ismertetnek, melyekben a CCSVI miatt elvégzett beavatkozás szövődményhez vezetett. A betegek a szövődmények ellátása során kerültek látótérbe. Az első esetben egy tünetmentes (EDSS=0) állapotban kezelt SM-beteg jugularis stentje záródott el kombinált antiaggregatiós kezelés (clopidogrel+acetilszalicilsav) mellett; az elzáródást kontroll-Doppler-vizsgálattal ismerték fel, tünetet nem okozott. A második, enyhe deficittünetekkel (EDSS=2) jellemzett beteg mindkét oldali jugularis stent beültetését követően észlelt állapotromlást (jelentős nyaki fájdalom, nyakizmok gyengesége, nyelészavar): ezt a jobb n. accessorius és n. hypoglossus részleges, a bal n. accessorius komplett laesiója okozta, mely a stentek vongáló hatása miatt alakult ki. A harmadik, szekunder progresszív SM-ben szenvedő beteget (EDSS=6,5) mindkét oldali jugularistágítást követően észlelt szubjektív javulás megszűnte után, telefonkontroll során azygosstentelésre hívták vissza az egyik kelet-európai országba. Az újabb beavatkozás után két hónappal, syncope kivizsgálása során észlelték, hogy a stent a bal vena renalisba vándorolt. A negyedik, szintén szekunder progresszív SM miatt kezelt, de enyhe tüneteket mutató beteg (EDSS=2,5) jugularistágítása során a ballon eltávolításakor vena femoralis ruptura és jelentős vérömleny alakult ki, mely transzfúziót igényelt. Egy hónappal később, alhasi fájdalmak kivizsgálása során jelentékeny (9,3x7,5x7 cm-es) extraperitonealis haematomát észleltek, melynek konzervatív kezelését javasolták. Az ötödik beteg esetében súlyos (EDSS=6,5) tünetekkel járó szekunder progresszív SM miatt a bal vena jugularisba stentet ültettek be. Egy hónappal később, elesések kivizsgálása során bal oldali jugularisthrombosisra derült fény, mely a sinus transversusig terjedt fel. Megbeszélés: Bár klinikai megfigyelések alapján a vena jugularisok művi elzárása (például radikális nyaki műtétek esetén) nem okoz központi idegrendszeri demyelinisatiót, illetve SM-re jellemző tüneteket, a közlemény célja nem a CCSVI-hipotézis elleni állásfoglalás. A szerzők arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy a vénás keringés feltételezett zavarát megszüntetni kívánó eljárások súlyos szövődményekkel is járhatnak. Mivel egyre több beteg vállalkozik hasonló beavatkozásokra, a szerzők véleménye szerint a szövődmények száma növekedni fog. A helyzetet nehezíti, hogy egyes szövődmények (például tünetmentes vena jugularis occlusio) kezelésére nincsenek általánosan elfogadott protokollok. További nehézség, hogy a beavatkozást végző központok sem adnak egységes protokollra épülő útmutatást a betegeknek, és nem megoldott tartós követésük sem. Ennek dacára, függetlenül attól, hogy a későbbi egészségügyi ellátást végzők egyetértenek-e a vénás keringés javítását célzó kezelésekkel, a szerzők aláhúzzák, hogy a betegek számára magas színvonalú ellátást kell biztosítani. Ezzel együtt óvatosságra intik az SM-betegeket és az ellátásukat végzőket, felhívják figyelmüket a vénákon végzett beavatkozások kockázataira és arra, hogy az esetleges szövődmények miatt az ilyen beavatkozáson átesett betegek gondos követése szükséges. Szemlézte: Ertsey Csaba dr. Forrás: Complications in MS Patients after CCSVI Procedures Abroad Jodie M. Burton, Katayoun Alikhani, Mayank Goyal, Fiona Costello, Chris White, David Patry, Robert Bell, Michael D. Hill Can J Neurol Sci 2011;38: 41-746. eLitMed.hu