„Mint minden művészi alkotás, az élet is megköveteli, hogy elgondolkodjunk rajta.” Albert Camus „úgy kell élni, hogy az ember ne kapjon díjakat. A boldog emberek szerintem is azok között vannak, akik nem tartják fontosnak, hogy díjat kapjanak azért, amit a legjobb szándékkal, hivatásból vagy emberségből tesznek” – írja Gerevich József közösségi oldalán, miután nem sokkal 70. születésnapját követően átvette az Oláh Gusztáv életműdíjat. Ez mégis nagy elismerés éppen azért, amit a legjobb szándékkal, hivatásból és emberségből tett és tesz folyamatosan. Ocsovai Dóra és Zsédel Krisztina ötlete és fáradozásai nyomán 2018 decemberére készült el az a könyv, aminek a sokoldalú pszichiáter talán mindenféle díjnál sokkal jobban örült. December 5-i születésnapjának másnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepélyes köszöntővel egybekötve mutatták be és adták át az ünnepeltnek A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig című, munkásságának széles spektrumát hűen visszatükröző tanulmánykötetet, amelyet kollégái, tanítványai, barátai és tisztelői töltöttek meg tartalommal. Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma A borítón Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma című festménye köszön vissza ránk, utalva az ünnepelt egyik legkedvesebb festőjére, s egyúttal a művészetek iránti hosszú távú és szenvedélyes elköteleződésére. Az elegáns külső izgalmas, tartalmas belsőt ölel át azon személyek tollából, akik Gerevich József szakmai életútjának valamely szakaszában útitársául szegődtek egy-egy általa vizsgált téma kapcsán. A cím sem véletlen, a pszichiáter Terápiák társadalma, társadalmak terápiája című, 1983-ban megjelent, rövid idő alatt tízezres példányszámban elkelt könyvére reflektál, a Teremtő vágyak pedig annak a háromkötetes sorozatnak a része, amellyel a művészettörténész gyökerekkel rendelkező szakember 2016, 2017 és 2018 karácsonyára ajándékozta meg olvasóközönségét. Képzőművészeti alkotások keletkezéstörténetét vizsgálva érdekes lélektani motívumokat talált, amiket aztán a sorozat három részében, összesen hetven történetben publikált, nem kevés sikerrel. Gerevich doktor sokrétű érdeklődési körére világít rá a jelen kötet tanulmányainak sokszínűsége a szakmán és annak határterületein belül és azon túl, továbbá azt is ábrázolja, hogy a pszichiátria és a pszichológia tudománya mennyire átszövi a hétköznapjainkat is és jelen van az élet minden területén, legyen szó pszichiátriai kórképek gyógyításáról vagy az ezirányú kutatómunkáról, esetleg éppen arról, hogy vajon hol a határ az egészséges és a beteg psziché között, mi jelent már devianciát vagy fogadható el a normalitás keretein belül. A művészeknél összefügg-e a kreativitás, a művészi érzékenység és a pszichiátriai zavarokra való hajlam? Milyen ára van a kreativitással, tehetséggel együtt járó szenzitivitásnak? A zsenialitás és az elmezavar együttes megjelenése végigvonul az emberiség kultúrtörténetén. Megismerhetjük, milyen pszichiátriai kórképekben szenvedett Salvador Dalí, Frida Kahlo, Csontváry Kosztka Tivadar, Rainer Maria Rilke és Modigliani (Németh Attila, 39-48. o.), ahogy arra is választ kapunk, milyen összefüggés van a bipoláris depresszió és a művészi alkotókészség között. Janka Zoltán írásából kiderül, hogy a hangulati állapotok váltakozása milyen hatással van a kreativitásra, a zavar mely epizódja befolyásolja pozitív irányban az alkotóképességet, kitérve ennek tudományos magyarázataira, valamint hírességek életrajzának elemzésére is (Janka Zoltán, 49-69. o.). Az alkotás folyamata a pszichiátriai beteg oldaláról is megközelíthető, olvashatunk dinamikus rajzvizsgálatokról is, mellyel nyomon lehet követni a rajzokat készítő páciensek állapotát a terápiás folyamatban. Ahogy a regresszió, úgy a progresszió is megjelenik a képi ábrázolásban, ami eligazítást ad a terapeutának a beteg aktuális állapotáról és a fejlődésről (Hárdi István, 15-22. o.). Természetesen nem csak a terápiában, hanem a rehabilitációban is hatékony a művészetterápia. Megismerhetünk egy programot, amit Gerevich József művészetterápiás munkája nyomán indítottak újra tanítványai a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján, ahol az elkészült alkotásokból kiállítás is nyílt (Simon Lajos, Kovács Emese, 103-114. o.). A pszichiáter-addiktológus érdeklődésének másik központi témája a szerfüggőség kialakulása, a prediktorok, rizikótényezők vizsgálata, az addiktív kórképek prevenciója és gyógyítása, felhasználva ehhez természetesen a művészetpszichológia eszköztárát. 2017-ben jelent meg társával és egyben kollégájával, Bácskai Erikával közös szerkesztésben az Agresszió, öngyilkosság, addikció című tanulmánykötetük, amelyben a kvantitatív és empirikus vizsgálataik eredményeit összegzik a felsorolt három tényező kauzális összefüggéseit illetően. Mindezek mellett pedig életrajzi dokumentumok, művek, levelek elemzésével tesznek kísérletet arra, hogy felgöngyölítsék, milyen kapcsolat lehet a vonás-agresszió, a függőségek és az öngyilkossági viselkedés között híres művészek életében. A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig című kötet további adalékokat nyújt a fenti gondolatmenet szerinti elemzésekhez, olvashatunk például a narratív pszichológia addiktológiai alkalmazási lehetőségeiről is, a függőség nyelvi mintázatainak vizsgálatán keresztül a kortárs magyar költő, Hollósvölgyi Iván versein keresztül (Szabó József, 115-126. o.). Érdekes tanulmányt ismerhetünk meg az agresszió és a szerhasználat összefüggéseiről a serdülők és a fiatal felnőttek körében, melynek jelentősége a prevenció és a kezelés területén vitathatatlan (Ágoston Csilla, 127-141. o.). Míg bizonyos személyiségjegyek vagy kórképek előfordulása inkább a hetero-, más zavaroknál többnyire az autoagresszió terén jelent vulnerabilitást a páciensek körében. Így van ez az ADHD-val küzdőknél is, akiknél a környezet negatív visszajelzései negatívan befolyásolják a betegség miatt amúgy is sérült önértékelést, ezzel növelve az öngyilkossági gondolatok rizikóját. Czobor Pál és munkatársai felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral küzdőkkel végzett vizsgálata kimutatta, hogy a szuicid magatartás jelentős mértékben összefügg a felnőttkori ADHD bizonyos tüneteivel, mint pl. az impulzivitás vagy a hiperaktivitás szimptómái (Czobor Pál, Kakuszi Brigitta, Bitter István, 177-189. o.). Egri Tímea Gerevich József témavezetése mellett elkészített doktori disszertációjának egy része is szerepel a könyvben, mellyel a fogyatékkal élőket ért agresszív magatartás (pl. bullying) megelőzésének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet (Egri Tímea 219-230. o.). A szuicidium és az agresszió affektív betegségekben való előfordulása közegészségügyi probléma. Rihmer Zoltán munkatársaival közös áttekintő tanulmányában foglalja össze ennek részleteit a kockázati tényezőket, a megjelenést és a megelőzést illetően, ami fontos iránymutatást jelent a szakemberek számára (Rihmer Zoltán, Gonda Xénia, Rihmer Annamária, Konstantinos N. Fountoulakis,165-176. o.). Gerevich doktortól származik a „találkozásélmény” terminológia, ami akkor fogalmazódott meg benne, amikor különböző művek keletkezésmotívumait vizsgálva arra az érdekességre bukkant, hogy a művész – legyen szó bármilyen művészeti ágról – alkotásaiban megjelennek a fontos múzsa iránti szenvedélyes érzelmek, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív előjelű a szenvedély. Számos cikke jelent meg a témában pl. a Lege Artis Medicinae orvostudományi folyóiratban, de a Teremtő vágyak-sorozat is a találkozásélményeket taglalja festők és múzsák viszonzatlan, mélybe taszító kapcsolataitól kezdve az interperszonális addikciókon át a boldog, inspiráló művészi találkozásokig. Ehhez kapcsolódik a jelen kötet számos írása is, mely egyrészt a téma kimeríthetetlenségét jelzi, másrészt szépen illusztrálja azt a tovagyűrűző hatást (lásd: I.D. Yalom), melyet Gerevich munkássága jelent tanítványai témaválasztásaiban, érdeklődésük formálásában. Végigkísérhetjük például azt az utat, amely József Attilát Kozmutza Flóra iránti szenvedélyes szerelmétől elvezette 1937-ben bekövetkezett öngyilkosságáig, és megtudhatjuk, milyen szerepe volt az édesanyjához fűződő kapcsolatának a felnőttkori ambivalens kötődésében. Mindezt verseken keresztül bemutatva, melyek hangnembeli változásai hűen ábrázolják Flóra iránti érzéseinek változását (Zsédel Krisztina 245-257. o.). Bepillantást nyerünk a világirodalom egyik legnagyobb alkotópárosának, Verlaine-nek és Rimbaud-nak a találkozásélményébe, amely páratlan művészi teljesítményben bontakozott ki (Matuszka Balázs, 260-268. o.). Csáth Géza traumákkal terhelt életének részleteit a Mostoha című, Csáth életéről szóló regénytöredéken keresztül ismerhetjük meg, aminek befejezésére unokatestvérét, Kosztolányi Dezsőt kérte fel. Kapcsolatukról és az el nem készült regényről Barna Bianka írása nyújt érdekes információkat (Barna Bianka, 269-275. o.). Vannak olyan alkotópárosok, akik egymás kiegészítői, múzsái is egyben, mint Szabó Magda és Szobotka Tibor. Az irodalomtörténetből tudhatjuk, hogy sem a Freskó, sem az Őz című regények nem születtek volna meg, ha szeretett férje nem bíztatja, támogatja az írónőt a politikai elhallgattatás idejében (Kiss Éva 277-284. o.). A szimbiotikus szerelem nem kevés veszélyt rejtegető „pszichózisáról” Koltai Mária írása mesél a magyar és a világirodalomból válogatott versrészletekkel illusztrálva, melyekből szintén nyilvánvaló az alkotó aktuális érzelmi állapotának tükröződése az alkotásban. A magas érzelmi töltetű, gyönyörű költői képek pedig a szavak szárnyán repítik el az olvasót az ábrázolt érzések magasságaiba és mélységeibe (Koltai Mária 285-292. o). A pusztító szerelmet illetően izgalmas témafelvetés az átélt traumák feldolgozása a vágyteljesítés keletkezésmotívumában. Különleges ebből a szempontból Polcz Alaine és Mészöly Miklós találkozása és ötvenhárom évig tartó házassága, mivel mindketten traumák sorát élték át kapcsolatukat megelőzően is, majd később közös traumák sújtották őket házasságuk alatt. Kölcsönös kodependens párkapcsolatuk rengeteg szenvedést okozott, mégsem tudtak elszakadni egymástól. Történetük Zsédel Krisztina írásában elevenedik meg (Zsédel Krisztina, 292-302. o.). Írók és költők életén túl a festők alkotáslélektana sem maradhat ki a kötetből, ahogy választ kapunk arra a kérdésre is, hogy mi okozhatta a stílusbeli változást Rippl-Rónai József párizsi és Kaposváron készített képei között (Plesznivy Edit, 345-358. o.), vagy éppen milyen ambivalens érzések húzódhatnak Paula Modersohn-Becker várandós önarcképe mögött, amit akkor festett, amikor nem várt gyermeket (Ocsovai Dóra, 358-373. o.). A tanulmánykötet végén elismeréssel vegyes tisztelettel olvashatjuk Gerevich József szubjektív és szakmai életrajzát, amely bizonyítja, hogy folyamatos ismeretszerzés és önreflexió, küzdelmes és kitartó munka, elhivatott szakmai érdeklődés mellett gyógyítás, kutatás, írás, család és hobbi megannyi szelete elfér hetven esztendőben. Az olvasó számára rendkívül pozitív kicsengésű és szívet melengető a kötet lapozgatása közben, amikor végignézi a szerzők névsorát és azt látja, hogy a régóta pályán lévő, komoly szakmai elismertségnek és tekintélynek örvendő nagy nevek mellett ott sorakoznak a tanítványok. Színvonalas írásaik nem rontanak a minőségen, inkább elismerésül szolgálnak mentoraik munkájáért, mestereiket is dicsérik. A több generációs könyv pedig reflektál Gerevich József mentor-tanítványi kapcsolatainak fontosságára, akik tovább viszik az ő elkötelezettségét, szenvedélyét, szorgalmát és kitartását a pszichiátria, pszichológia, a művészet és a köztük húzódó szövevényes határterületek iránti érdeklődésben és munkában. A kötet szerzői: Ágoston Csilla, Barna Bianka, Bitter István, Czobor Pál, Csorba János, Demetrovics Zsolt, Egri Tímea, Gonda Xénia, Hárdi István, Janka Zoltán, Jádi Ferenc, Kakuszi Brigitta, Kiss Éva, Koltai Mária, Konstantinos N. Fontoulakis, Kovács Emese, Kőváry Zoltán, Marjai Kamilla, Matuszka Balázs, Németh Attila, Ocsovai Dóra, Plesznivy Edit, Rihmer Annamária, Rihmer Zoltán, Simon Mária, Simon Lajos, Szabó József, Tényi Tamás, Ungvári Gábor, Zsédel Krisztina További sok izgalmas, közös munkát kívánunk mindannyiuknak, az olvasónak pedig hasznos ismereteket, inspirációt a kötetből. Kiss Éva A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig Noran Libro, Budapest, 2018 165 x 235 mm, 416 oldal, ISBN 978-615-59-0043-3 Irodalom A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig, több szerző, Noran Libro Kiadó, 2018 Gerevich József: Teremtő vágyak – Művészek és múzsák, Noran Libro, Budapest, 2016 Gerevich József: Teremtő vágyak 2. - Múzsák és festők, Noran Libro, Budapest, 2017 Gerevich József: Teremtő vágyak 3. – Szerelmek, múzsák, szeretők, Noran Libro, Budapest, 2018 Gerevich József: A női arc elcsúfítása, avagy hogyan született meg a modern festészet? Lege Artis Medicinae, 26, (1-2): 2016, 62-65. Gerevich József, Bácskai Erika (szerk.): Agresszió, öngyilkosság, addikció, Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017 Kiss Éva: Inspiráló művészi találkozások – Gondolatok Gerevich József Teremtő vágyak – Művészek és múzsák című könyvéről, könyvrecenzió Psychiatria Hungarica, 2017, 32 (2):265-268 Kiss Éva: Gerevich József: Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2., könyvrecenzió – Orvosok Lapja, 2018/4. 62-64 Kiss Éva: Gerevich József, Bácskai Erika (szerk.): Agresszió, öngyilkosság, addikció, könyvrecenzió, Orvosok Lapja, 2017, 158. évfolyam, 19. szám, 758–759. Yalom, Irvin D.: Szemben a nappal, Park Könyvkiadó, Budapest, 2018