Herbert Anikó vizuális művész legutóbbi két kiállítása olyannyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, mintha az egyikből nőtt volna ki a másik. A művész tavaly novemberben bemutatott Nubes, azaz Felhő című kiállításán már találkozhattak az érdeklődők olyan munkákkal, amelyekben Herbert Anikó a papírt, a textilt és a kerámiát kombinálta egymással. A 8 felhő emel egyértelműen az előző szublimációja: letisztultabb, finomabb, légiesebb, fehérebb. „Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika. Időnként zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell rá táncolni. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg se mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika.” – írja Alessandro Baricco Selyem című regényéről, és az olasz író gondolatait játszi könnyedséggel lehet Herbert legújabb munkáira vonatkoztatni. Ahogy az ember belépett a Király utcai k11 labor kiállítóterébe, egyből egy textilmunka vonzotta a magasba a tekintetet: kék ég, fehér felhőkkel, ami önkéntelenül is felfelé invitált. Hogy ez mennyire volt tudatos vagy sem az installáció során, az maradjon a művész titka, viszont azzal, hogy felfelé kellett menni a lépcsőn a kiállítás anyagához, nemcsak térben kerültünk egy másik szintre, hanem mindazt, ami a külvilágban körülvesz bennünket, könnyebben magunk mögött (és alatt) hagyhattuk. A 8 felhő emel installációi elcsendesedést, lelassulást és elmélyülést kívánnak. Ám a mozdulatlanság csak látszólagos, mert a kiállított munkákban úgy el lehetett merülni, mint a felhők változékony formájában. Herbert Anikó a teret három, a lebegés látszatát keltő fehér drapériával osztotta fel, olyan érzetet keltve, mintha fátyolfelhők között járnánk. A felhő mint motívum az alkotó korábbi munkáinak is hangsúlyos és folyton visszatérő eleme volt már (pl. a Rejtett kert apró kollázsképeinél, a Hirundo vagy Otthonka sorozatnál), ám most a művész a kép síkjából kiemelte azokat a térbe, háromdimenzióssá tette. Ezekre vörös fonállal installálta a merített papírból készített képeket, amelynek rétegei, textúrája alkalmat adnak a merengésre, az elmélyedésre. A fehér, finom munkákat a művész hulladékpapír felhasználásával saját maga készítette, ami párhuzamba állítható a víz örök körforgásával, ahogy a földről a levegőbe felszálló párából felhő képződik. A merített papírba dombornyomással különböző formákat préselt, amelynek plasztikussága surlófényben látható igazán. Ahogy a bárányfelhők formájában mindenki más alakot vél felfedezni, ugyanígy nehezen lehet egyértelműen meghatározni, mi is látható ezeken a kisméretű képeken. Néhol egy levél vagy egy karcsú virág formája fedezhető fel, máshol viszont olyan összetett, mint a tibeti kincses váza motívuma. Herbert Anikó gyakran merít a kelet-ázsiai kultúrák gazdag vizuális kódjából, miközben a távol-keleti szöveghagyomány ugyancsak hatással van a munkáira. A 8 felhő emel, a kiállítás címe a japán teremtésmítoszokat idézi: Susano-o győzelmét a nyolcfejű sárkány felett, amivel elnyerte a csodakardot és a csodaszép Kushinada hime kezét. Ezt örökíti meg az első japán lírai alkotás: „Nyolc felhő támad, / nyolc tetejű palotát / emelek az égig. / Égig érő palotát / hitvesem örömére.” (Vihar Judit fordítása) A merített papírból készített munkáktól egy lépésre lettek kiállítva Tóth Kinga és Tóth Réka Ágnes versei, amelyek Herbert Anikó munkájával kollaborációban, egy időben, egymásra épülve és építkezve jöttek létre egy több hetes alkotási folyamat során. Mindketten nyolc-nyolc verset írtak, amelyek inspirációs forrásként szolgáltak a képekhez. (A japán mítoszokban a nyolcas számot tartják általában szerencsésnek.) A költemények kapcsán készített jegyzetek, vázlatok mint mementók ugyancsak helyet kaptak a kiállítótérben, az alkotás mint folyamat szemléltetéseként. VI. hajcsomód adod hagymádból lesz a folyó abból a patak vízsávokat igazít a fésűd dobd hátra legyen nekünk erdő legyen oltalom legyen tüdőnkben sós levegő lenni szélben Tóth Kinga // egy ág csak ha te madár vagy egy üres héj ha te a fehér egy üres búzamező aminek földjében nem terem meg egy holnap sem Tóth Réka Ágnes A k11 laborban a 8 felhő emel mellett az Otthonka sorozat mind a huszonöt darabját is meg lehetett újra tekinteni, amelynek érdekessége, hogy a művész azokból egyet sem szán a műtárgypiacra. Azok a kisméretű kollázsképek ugyanis a tavalyelőtti karantén időszakában készült rendkívül bensőséges papírmunkák. Ugyanebben a teremben egy installáció is helyet kapott a Nubes című kiállításról, ami egy kísérletezésnek tekinthető Herbert Anikó részéről. A gomolyfelhőt idéző drapérián elhelyezett színes kerámiák, valamint a miskakancsó egy sajátosan újragondolt változata a gyermeki ártatlanságot, játékosságot reprezentálja. Mintha Herbert Anikó 8 felhő emel című kiállítása arra vállalkozna, hogy megfogja a változékonyt, a tovatűnőt, a múlékonyt, a megfoghatatlant. Ahogy a klasszikus japán költészet hat költőgéniuszának egyike, Hendzsó írta Felhő című versében: „Ó Ég Szele, / állitsd meg ott a kék uton / a felleget. / Oly gyönyörű. Hadd bámulom, / mert ellebeg.” (Kosztolányi Dezső fordítása) Vass Edit