Az Amerikai Orvosi Szövetség Folyóiratában (Journal of the American Medical Association) két cikk is megjelent a témában, egymástól független kínai kutatócsoportok (Dong és mtsai ill. Zeng és mtsai) által, amelyek felvetik 3 újszülött anyaméhben való koronavírus fertőződését. A fenti kutatócsoportok a vírus vertikális transzmissziójának lehetőségét azzal magyarázták, hogy a születést követően levett vérmintákban emelkedett IgM ill. IgG antitesteket találtak, és bizonyos citokinek szintje is magasabb volt – bár utóbbi kettő a placentán keresztül az anya szervezetéből is származhatott. Ezen kívül a szerológiai tesztek eredményeit is érdemes kellő óvatossággal értékelni. Bár az IgM antitestek túl nagy méretűek ahhoz, hogy a placentán átjussanak, ezért feltehetőleg magzati eredetűek, fontos tudni, hogy a keresztreakciók előfordulása miatt a szerológiai tesztek ál-pozitív és ál-negatív eredményeinek száma nagyobb, mint a molekuláris diagnosztikai vizsgálatoké, amelyek eredményei sokkal megbízhatóbbak. Összehasonlításképpen – más congenitalis vírusfertőzések adatai alapján – az első generációs IgM ELISA tesztek congenitalis cytomegalovirus fertőzésre 70%-os szenzitivitással, és kb. 95%-os specificitással rendelkeznek, de a szolid-fázisú radioimmunoassay (RIA) vizsgálat szenzitivitása is mindössze 89%-os, szemben a közel 100%-os szenzitivitású és specificitású, CMV DNS-t kimutató PCR-hez (polymerase chain reaction) képest. A fenti két jelentésben pedig azt is megemlítik, hogy egyetlen újszülött vérminta sem volt pozitív SARS-CoV-2 vírusra reverz transzkriptáz – polimeráz láncreakció (RT-PCR) vizsgálat alapján, így a szerológiai vizsgálatok eredménye nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak a vírusfertőzés vertikális transzmissziójára.

Kép forrása: Jonathan Borba Ezen kívül, Dong és munkatársainak tanulmánya alapján a SARS-CoV-2 IgM szint már 2 órával a születés után jelentősen csökkent (45,83 AU/mL), 14 nap után (11,75) pedig éppen a küszöbérték (10 AU/mL) felett volt észlelhető, ami szokatlan kinetikát mutat más congenitalis fertőzésekkel összehasonlítva. Az IgM koncentráció ilyen mértékű csökkenése kifejezetten gyorsnak számít, összehasonlítva pl. a congenitalis rubeola szindrómával, ahol a rubeola-specifikus IgM több hónapon át kimutatható, vagy a congenitalisan szerzett Zika vírus fertőzéssel, ahol egy évig vagy akár tovább is kimutatható a vírusspecifikus IgM. Bár az IgM termelés és elbomlás kinetikája a SARS-CoV-2 fertőzések esetén még nem ismert, a fenti esetben való gyors IgM szint csökkenést ill. az egyéb congenitalis fertőzések szerológiai vizsgálatakor tapasztalt ál-pozitivitás arányát figyelembe véve felmerül annak lehetősége, hogy a 3 újszülöttben való laboratóriumi eltérések nem bizonyítékai a congenitalis SARS-CoV-2 fertőzésnek, hanem inkább csak műtermékről van szó. Mindezek miatt érdemes fenntartásokkal kezelni a két kutatás eredményeit. Ettől függetlenül persze lehetséges, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés transzplacentárisan is terjedhet, hiszen vírus nukleinsavat is mutattak már ki vérmintákban. Elképzelhető azonban, hogy ezek az eredmények tévesek, így bár a két kínai tanulmány eredményei nagyon is figyelemre méltóak, határozottabb bizonyítékokra van szükség, mielőtt a várandós nőket megbízhatóan tájékoztatni tudjuk arról, hogy a SARS-CoV-2 vírusfertőzés veszélyes-e a magzatokra nézve. Szemlézte: Szvirák Dávid dr. Forrás: Kimberlin DW, Stagno S. Can SARS-CoV-2 Infection Be Acquired In Utero? More Definitive Evidence Is Needed. JAMA. Published online March 26, 2020. eLitMed.hu 2020.április 08.