Humán coronavirusok és egyéb respiratorikus vírusok: alábecsüljük ezeknek az opportunisztikus kórokozóknak a szerepét a központi idegrendszer betegségeiben? címmel közöltek áttekintő tanulmányt a Viruses című szaklapban kanadai kutatók. Mint a szerzők írják, a respiratorikus vírusok közül jónéhány neuroinvazív képességgel is bír, és a központi idegrendszerben (CNS) szaporodva a direkt sejtkárosító hatás mellett az arra fogékonyakban autoimmun folyamatokat indíthat be. Mivel jelenleg a neurológiai betegségek nagy része ismeretlen etiológiájú, érdemes megfontolni az opportunisztikus respiratorikus kórokozók szerepét ezek kialakulásában, exacerbációjában. Az USA-ból rendelkezésre álló adatok szerint évente 100.000 lakosra 7 encephalitis miatt kórházi ápolásra szoruló beteg jut; az esetek felében ismeretlen az encephalitis oka, az ismert etiológiájú encephalitis-ek 20-50%-át okozza vírusfertőzés. A légutakban a vírusok a leggyakoribb kórokozók, kb. 200 féle humán respiratorikus pathogén vírust ismerünk (pl. influenzavirusok, coronavirusok, rhinovirusok, adenovirusok, metapneumovirusok, orthopneumovirusok). A legsérülékenyebb populációt a kisgyermekek és az idősek jelentik, körükben vírusok okozzák a respiratorikus megbetegedések 95, illetve 40%-át. Napjainkban egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az opportunisztikus respiratorikus vírusok az enyhébb lefolyású felső légúti betegség mellett nemcsak súlyos alsó légúti megbetegedést képesek kiváltani, de képesek a központi idegrendszerbe is bejutni, és azt megbetegíteni. Mint az egyéb vírusok, a respiratorikus vírusok is kétféle útvonalon juthatnak be a CNS-be: hematogén vagy retrográd neuronális úton. Az első esetében a vírusok a vér-agy gát és a vér-cerebrospinális folyadék közötti gát endothelsejtjeit, illetve a leukocytákat fertőzhetik meg, amik aztán a fertőzés disszeminációjáért felelősek; neuronális terjedés esetén a vírusok a szaglóideg vagy a perifériás idegek (n. trigeminus, n. vagus) mentén jutnak be a CNS-be, ahol a veleszületett immunrendszer túlzott reakcióját válthatják ki. A CNS-infekciók epidemiológiáját igen nehéz feltérképezni, a virális gyulladás klinikai képe gyakran nemspecifikus, nehezen különböztethető meg a nem-virális encephalopathiától vagy a szisztémás vírusfertőzéshez társuló encephalopathiától, ez is az oka annak, hogy bár sok vírusról ismert, hogy képes a neuronokat és a gliasejteket egyaránt megfertőzni, így akut encephalitist okozni, a HIV-en kívül más vírust eddig nem tudtak speciális humán neurodegeneratív megbetegedéshez kapcsolni. Mindazonáltal, számos krónikus CNS-megbetegedés esetén – Alzheimer-kór, sclerosis multiplex - felmerült a herpesvirus kóroki szerepe, és száz körüli vírus esetében mutattak ki lehetséges encephalitogén hatást. A respiratorikus vírusok között számos neuroinvazív fajtát tartanak számon, ilyen a respiratorikus szinciciális vírus (RSV), az influenza (infuenza A vírust mutattak már ki encephalitis, Reye-szindróma, lázas görcsroham, Guillain–Barré-szindróma, akut nekrotizáló encephalopathia hátterében), az enterovirusok (pl. poliovirus, rhinovirus) és a humán coronavirusok is (HCoV). Az elmúlt években SARS- és MERS-CoV-t mutattak ki myocarditis, meningitis, súlyos hasmenés hátterében, különösen gyermekek körében, és felvetették a különféle HCoV-k szerepét a CNS megbetegedéseiben (akut encephalitisben és krónikus neuropathológiában egyaránt). A HCoV képes a myeloid sejteket megfertőzni, az elképzelések szerint ezáltal képes manipulálni a veleszületett immunrendszert, a neuronális terjedés mellett így juthat el az extrapulmonális szövetekbe és a CNS-be is. A perzisztensen megfertőzött leukucyták vírusrezervoárként szolgálhatnak. Bár eddig egyetlen humán neurológiai betegség esetén sem mutattak ki egyértelmű oki kapcsolatot HCoV-fertőzéssel, a közelmúltban számos beszámoló vetette fel a coronavirusok szerepét encephalitisben, akut flaccid paralízisben, akut disszeminált encephalomyelitisben, Guillain–Barré-szindrómában, valamint krónikus neurológiai kórképekben. Arbour és munkatársainak 2000-es közleménye például (Neuroinvasion by human respiratory coronaviruses; J Virol), ami neurológiai betegségekben elhunytak esetén vizsgálta az agyszövetben a HCoV előfordulását, azt találta, hogy 44%-ban mutatható ki az egyik, és 23%-ban a másik vizsgált HCoV-RNS; SM-betegek agyszövetében 36%-ban volt kimutatható HCoV, kontrollok esetében 13,7%-ban. Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: az ismeretlen okú encephalitisek és encephalopathiák hátterében az eddig általánosan feltételezettnél jóval nagyobb arányban állhatnak a neuroinvazív és neurotropikus respiratorikus vírusok, köztük az opportunisztikus humán coronavirusok. Eredeti közlemény: Desforges M, Le Coupanec A, Dubeau P, Bourgouin A, Lajoie L, Dubé M, Talbot PJ. Human Coronaviruses and Other Respiratory Viruses: Underestimated Opportunistic Pathogens of the Central Nervous System?. Viruses. 2020 Jan;12(1):14. Szemlézte: dr. Kazai Anita