Retrospektív tanulmányukban a szerzők súlyos akut légúti szindrómát okozó koronavírussal (SARS-CoV-2) fertőzött és COVID-19 tüdőgyulladással kórházba utalt 81 wuhani (Kína) beteg mellkasi CT felvételeit vizsgálták. Tekintettel arra, hogy a COVID-19 tüdőgyulladást mutató betegek első tüneteinek jelentkezése, és az akut légzőszervi distressz szindróma (ARDS) között mindössze 9 nap telt el, óriási jelentőségű a betegség korai felismerése. Az első 41, igazoltan SARS-CoV-2-vel fertőzött beteg klinikai tünetegyüttesét az alsó légutak megbetegedése jellemezte, lázzal, száraz köhögéssel és légzési nehézséggel. Ezek hasonlóak voltak a másik két koronavírus, vagyis a súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS) és a közép-keleti légzőszervi szindróma (MERS) koronavírusa által előidézett tünetekhez. A COVID-19 influenzában megbetegedettek tüdejének radiológiai elváltozásairól eddig nem rendelkezünk részletes ismeretekkel. Ezt a hiányt betöltendő, két kínai (Wuhan) kórház (Jinyintan Hospital és a Union Hospital of Tongji Medical College) 81 olyan betegét vizsgálták, akiknél a 2019. december 20-a és 2020. január 23-a között COVID-19 influenzavírus fertőzést diagnosztizáltak. A torokminták SARS-CoV-2 fertőzöttségét új generációs szekvenálási módszerrel, illetve real-time RT-PCR technikával igazolták. Epidemiológiai hátterüket tekintve, a betegek 4 fő forrásból kerültek be a 2 kórház valamelyikébe: a huanani halpiacról, akik közvetlen fertőzésnek voltak kitéve (31 fő); olyan egészségügyi dolgozók, akik a betegekkel történt közvetlen érintkezés nyomán fertőződtek meg (15 fő); ahol a fertőzés családi hátterű volt (7 fő); 28 betegnél viszont nem találtak egyértelmű fertőző forrást. A COVID-19 influenza tüneteinek megjelenése és az első CT-vizsgálat elvégzése között eltelt idő alapján a betegeket 4 csoportba osztották. A 81 betegből 42 volt férfi és 39 a nő. Életkoruk 25-81 év volt, 49,5 év átlagéletkorral. Életkor és nem tekintetében nem volt szignifikáns eltérés a 4 csoport között. A betegség megjelenésekor a leggyakoribb tünetei a következők voltak: láz és száraz köhögés. További nem specifikus tüneteik: szédülés, hasmenés, hányás, fejfájás, általános gyengeség. A 4 közül az első csoport betegeinél jelentősen alacsonyabb C-reaktív fehérje-koncentrációt (6,9 mg/L) és aszpartát aminotranszferáz-szintet (30,2 U/L) mértek. Más laborértékek és az alapbetegségek előfordulásának gyakorisága tekintetében nem észleltek szignifikáns különbséget. A radiológiai felvételek az akut szak különböző fázisaiban, a klinikai tünetek jelentkezését követő 3 hétben készültek, axiális és multiplanaris rekonstrukciós mellkasi CT- (Somatom) technikával. A léziók állapotát aszerint jellemezték, hogy az előző CT-felvételhez képest milyen szignifikáns eltéréseket láttak. A DICOM felvételeket a laborleletek előzetes ismerete nélkül értékelték. A független értékelőktől kapott esetlegesen eltérő véleményeket a szerzők egyeztették a szakértőkkel és a döntést konszenzussal hozták meg. A CT-felvételek minden betegnél rendellenességet jeleztek a tüdő minden szegmensében és egy enyhe jobb alsó lebenyi preferencia képe rajzolódott ki, amiért feltehetőleg a légcső és a főhörgők anatómiai szerkezete tehető felelőssé. Ez az adat hasonló ahhoz, amit a korábbi H7N9 influenza-fertőzés radiológiai vizsgálatánál írtak le. Az első csoport CT- felvételei szerint a radiológiai tünetek csak az egyik oldali tüdőfélben jelentek meg, multifokális gócok és döntően tejüveg-homályok formájában. Ebben a csoportban az interlobuláris szeptum megvastagodása, a szomszédos pleura megvastagodása, nodulus, kerek cisztás elváltozás, bronchiectásia, pleurális effúzió, nyirokcsomó-duzzanat csak ritkán volt megfigyelhető. Az első tünetek megjelenését követő héten, vagyis a második vizsgálati csoportban a léziók bilaterálissá váltak, behatoltak a szövetek közé, és csökkent a tejüveg-homályok előfordulásának relatív gyakorisága. Pleurális folyadékot csak 1 betegnél találtak, míg nyirokcsomó-duzzanatot 3-nál is. A folyamat egy kevert fejlődési mintázati képet eredményezett. A kezdeti tünetek megjelenését követő második héten, vagyis a harmadik csoportban a betegség előrehaladtával tovább csökkent a tejüveg-homályok dominanciája, a konszolidáció tovább folytatódott és ez vált a leggyakoribb tünettípussá. Végül a negyedik csoportban, vagyis a kezdeti tünetek megjelését követő harmadik héten általánossá vált a konszolidáció és a kevert jelleg, míg a tejüveg-homályok előfordulásának gyakorisága tovább csökkent. Erre a stádiumra még a bronchiolectasis, a szomszédos pleura megvastagodása és a pleurális folyadék tünetegyüttese, valamint a nyirokcsomó-duzzanat jelenléte volt jellemző. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy olyan interstitiális változások következtek be, amelyek fibrózis kialakulásához vezethetnek. Rügyező fa jelenséget, kavitáció, kalcifikáció jeleit egyik csoportban sem észlelték. A CT-felvételek sorozatának tanúsága szerint a betegség kezdeti gyors progressziójának csúcsa után radiografiás javulás következik (1-es típus). Ezen betegek nagy része elhagyhatta a kórházat. A legtöbb olyan beteget, akiknek radiografiás javulása több felvételen is látható volt (3-as típus), szintén hazaengedték a kórházból. Így az 1-es és a 3-as típusba sorolt betegek állapotát kedvező kimenetelűnek ítélhetjük. Azoknál a betegeknél viszont, ahol a kezelés ellenére progresszív radiográfiás romlás jelentkezett, rossz prognózisra lehetett számítani. Nem véletlen, hogy a 2-es csoportba sorolt 18 beteg közül ketten ebben a csoportban haltak meg. Összegzésként megállapítható, hogy a COVID-19 tüdőgyulladás a mellkasi CT felvételeken, mint kétoldali, szubpleurális, lég-bronchogramokat tartalmazó tejüveg-homályként jelenik meg, határozatlan szegélyekkel enyhén nagyobb jobb oldali alsó tüdőlebenyi előfordulással. 2020. február 8-án a 81 betegből 62 beteg elhagyhatta a kórházat. Ez átlagosan 23,2 nap kórházi ápolási időt jelentett a tünetek kezdetétől számítva. Három haláleset a kórházi felvételt követő 12, 14, illetve 30. napon akut légúti distress szindróma következtében történt. Mindannyian férfiak voltak (60, 73, 77 évesek) és mindegyiküknél társult betegségeket is diagnosztizáltak (2-es típusú diabétesz, magas vérnyomás betegség, szív- és érrendszeri problémák). A COVID-19 pneumonia által fertőzött betegek rossz prognózisáért felelős rizikófaktorok tehát az idős kor, a férfi nem, a társult betegségek és a radiológiai tünetek fokozódása, melynek csúcspontja a CT-felvételek tanúsága szerint a 2. hét körüli időszakra lehet helyezni. A szemléző észrevételei: