Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

T1-relaxációs időn alapuló agyi víztartalommeghatározás és kvantitatív 1H-MRS 3 T térerőn

FILE Györgyi, BAJZIK Gábor, DÓCZI Tamás, ORSI Gergely, PERLAKI Gábor, LELOVICS Zsuzsanna, ARADI Mihály, SCHWARCZ Attila

T1-relaxációs víztartalommérésen alapuló in vivo kvantitatív MR-spektroszkópiás módszer alkalmazása 3 Tesla térerejű készülékre, az ehhez szükséges víztartalommérés kalibrálásával. Hat egészséges (22±2 év) önkéntes részvételével 1 és 3 T térerejű MR-készülékkel az agy meghatározott szeletében T1-relaxációsidő-méréseket készítettünk.

HUN 2012;65(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

Az arteria carotis stenosissal járó elváltozásainak kalcium- és víztartalma és az ultrahangos kép közötti összefüggés

FÜLESDI Béla, KÁPOSZTA Zoltán, HEGEDŰS Katalin, BACSÓ József, CSIBA László

A szerzők 45 moribund állapotú beteg nyaki carotisszakaszáról készítettek B-módú felvételt, az ultrahangos képet denzitometriásan dolgozták fel. A betegek halála után a carotisbifurcatiókat eltávolították és meghatározták a normális érfal, a thrombusok és a plakkok víztartalmát és röntgenspektroszkópiás módszerrel a kalciumtartalmat. Ezt követően összehasonlították az érelváltozások víz- és kalciumtartalmát a B-mód kép identikus területén mért optikai denzitással. Megállapították, hogy a plakkok kalciumtartalma (átlag+SD: 35176+44756 ppm.) tízszer magasabb, mint a normális érfalé (átlag+SD: 2728+2660 ppm.). A víztartalom a plakkokban 10%-kal alacsonyabb volt, mint a normális érfalban. Vizsgálataikkal kimutatták, hogy a plakkokban, a normális érfalban és a thrombusokban is fordított arányosság áll fenn a víztartalom és a kalciumtartalom között. Véleményük szerint ez a megfigyelés az obstruktív érelváltozások érési folyamatával magyarázható. Az ultrahangos kép denzitometriás feldolgozása során megállapították, hogy a plakkok területén az optikai denzitás (echogenitás) magasabb, mint a thrombusokban. A plakkok kalcium- és víztartalma, valamint optikai denzitása között nem találtak összefüggést. A szerzők további vizsgálatokat tartanak szükségesnek, mert feltételezik, hogy a homogén echostruktúrájú plakkokban szoros az összefüggés a kalciumtartalom és az echogenitás között.

HUN 1994;47(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1988. SZEPTEMBER 01.

Az agyszövet víz- és elektrolit-háztartásának neurohumorális szabályozása: az ún. „centrális atriális nátriuretikus faktor (ANF)” jelentősége

DÓCZI T., JOÓ F., SZERDAHELYI P., BODOSI M.

Szintetikus patkány atriális nátriuretikus faktor (a prekurzor 101—126 fragmentumának) adása megakadályozta a hipoozmoláris folyadékterheléssel kiváltható agyoedema létrejöttét, és az idegszövet össznátrium tartalmának szignifikáns csökkenéséhez vezetett. Az agyszövet összkálium tartalma változatlan maradt. A szintetikus patkány ANF intraventrikuláris adása élettani feltételek között nem hozott létre változást az agy víz-, kálium- és nátriumtartalmában. Az intraventrikulárisan adott ANF esetleges elsődleges perifériás (szisztémás) hatása — az ebből következő másodlagos agyi ion- és víztartalom-változásokkal — kizárható volt, mivel a centrálisán bejuttatott hormon a szérum ozmolalitást, nátrium és kálium koncentrációt nem befolyásolta. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a centrálisán termelődő ANF az agyi víz- és elektrolithomeostasis szabályozásában résztvesz. Az idegszövet nátriumtartalmának szignifikáns csökkenése az agyi volumen reguláció elsődlegességét bizonyítja, hiszen hipoozmoláris feltételek között az idegszövet azonnal „ozmotikusán aktív elemeket” (főként extraeelluláris nátrium ionokat) veszít. Ezek az eredmények további adatokat szolgáltatnak ahhoz a feltételezéshez, hogy az agyi ion- és térfogat-homeostasist centrális neuroendokrin rendszer szabályozza. A későbbiekben az ANF szerepet játszhat az agyoedema kezelésében.

HUN 1988;41(09)

Ideggyógyászati Szemle

1986. AUGUSZTUS 01.

Az agyszövet víz- és elektrolit-háztartásának neurohumorális szabályozása: az ún. „centrális vasopressin” jelentősége

DÓCZI T., JÓJÁRT I., LÁSZLÓ F. A., JOÓ F., SZERDAHELYI P., BODOSI M.

A szerzők immun-elektronhisztokémiai módszerrel laboratóriumi patkányban igazolták, hogy vasopressin immunreaktív neuronális elemek szoros kapcsolatban állnak az agyi mikroerekkel, s az érfaltól többnyire finom glia nyúlványok választják csak el. Egyes idegelemek a kapilláris endothelium vagy a pericyták basalis membránjával közvetlen kapcsolatban vannak. Az immunhisztokémiai vizsgálatok amellett szólnak, hogy vasopressinerg idegelemek közvetlenül beidegzenek agyi kapillárisokat — s mivel azok a cerebrovasculáris rezisztenciában nem játszanak szerepet — az idegi reguláció a vér-agygát permabilitását és így a víztranszportot szabályozhatja. Az intraventrikulárisan (centrálisán) adott vasopressin és DDAVP hatására létrejött agyi víztartalom fokozódás emellett szól. Subarachnoidalis vérzéssel létrehozott oedema eltérő lefolyása és mértéke a vasopressint nem termelő Brattleboro Diabetes Insipidus patkányokban arra utalt, hogy a vasopressin szerepet játszik az agyi víztartalom növekedésének létrehozásában. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy vasopressin antagonisták alkalmazása az agyi víztartalom (oedema) befolyásolására ígéretes lehet.

HUN 1986;39(08)