Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1997. JÚLIUS 20.

Hátsó atlantoaxialis transarticularis csavaros rögzítés

VERES Róbert, KENÉZ József, PENTELÉNYI Tamás

A craniocervicalis átmenet instabilitása potenciálisan életveszélyes állapot. A leggyakrabban előforduló forma az atlantoaxialis instabilitás, amit számos kórkép hozhat létre (posttraumás állapot, daganat, gyulladás, degeneratív folyamat). A szerzők ezen állapot kezelésére, a stabilitás helyreállítására kidolgozott módszert ismertetik részletesen. Áttekintik az irodalmi adatokat, és egy rheumatoid arthritis okozta atlantoaxialis instabilitás esete kapcsán szemléltetik a módszert.

HUN 1997;50(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Inveterált dens törés műtéti kezelése transoralis és dorsalis dekompresszióval, valamint rögzítéssel

VERES Róbert, LAKATOS István, KENÉZ József, PENTELÉNYI Tamás

A szerzők kóros helyzetben rögzült, III. típusú (Anderson-D'Alonso-beosztás) előre ferde dens törést szenvedett beteg kombinált műtéti kezelését ismertetik. A gerinccsatorna ventralis és dorsalis kompressziója miatt részleges dens és C II. test transoralis reszekcióját, valamint Cl. hátsó ív eltávolítását végezték. Ventralisan transoralis Harms-lemezzel, dorsalisan Magerl szerinti C 1.-C II. transarticularis csavarozással stabilizálták az elért helyzetet. Az alkalmazott eljárással megfelelő mértékű dekompressziót és mozgásstabil szintézist értek el.

HUN 1994;47(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

[Kezelési javaslat akut dens axis törések gyógyítására]

RÓBERT Veres, GILES Hamilton Vince

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

ENG 1994;47(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Reumatoid arthritises craniocervicalis instabilitás műtéti megoldása

TURÓCZY László, KENÉZ József, VERES Róbert, NAGY Aladár, PÁSZTOR Emil

1987-től kezdődően 30 rheumatoid arthritises craniocervicalis instabilitású beteget vizsgáltunk és operáltunk. Ezen beteganyag elemzését fontosnak tartjuk, mert a kórkép különböző fázisában végrehajtott műtétek indikációi ismereteink szerint nem kellően tisztázottak. Az atlantoaxialis instabilitások a kezdeti szakaszban, még a súlyosabb neurológiai tünetek megjelenése előtt, relatíve kis műtéti megterheléssel járó dorsalis craniocervicalis stabilizálással megoldhatók, míg az előrehaladott instabilitások véleményünk szerint csak kombinált műtéttel kezelhetők eredményesen. A szakirodalommal összhangban hangsúlyoznunk. kell a korai pontos diagnózis és a preventív idegsebészeti szempontok fontosságát. 20 esetben kényszerültünk kombinált műtétet végezni, és csak 10 esetben bizonyult elégségesnek az egyszerű hátsó fixálás, mely jól mutatja, hogy hozzánk. a súlyosabb állapotú betegek kerültek nagyobb arányban. Új diagnosztikus jelet (,,szellem-tumor") figyeltünk meg a betegség lefolyása során.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1986. JÚLIUS 01.

A gliafibrilláris savi fehérje immunhisztológiai feltüntetésének jelentősége a központi idegrendszer glia-eredetű daganatainak kórisméjében

DÁVID Károly, GALLYAS Ferenc, MÉREI F. Tibor, VETŐ Ferenc, HORVÁTH Anna

A szerzők azokról a tapasztalataikról számolnak be, melyeket 52, műtétileg eltávolított, methcarn fixálás után paraffinba ágyazott, különféle agydaganat metszeteinek a gliafibrillaris savanyú fehérje feltüntetésére szolgáló HISTOSET® kittel megfestett készítményeinek vizsgálata során nyertek. 49 daganatnál a GFAP-vizsgálat megerősítette a szokásos festési eljárásokkal korábban felállított diagnózist. ,,Kétes”-nek ítélt 3 daganat esetében azonban a GFAP- festés döntött az egyik lehetőség irányában. Ennek alapján kívánatosnak tartják ezen egyszerű módszer rutinszerű alkalmazását.

HUN 1986;39(07)